2015. október 23., péntek

Dreaming...

Sziasztok!
Ne tudom, mondtam-e már, van egy viszonylag új blogom, ahová sokkal gyakrabban teszek fel bejegyzéseket, mint ide. És persze több témában is.
A főbb ok, hogy jó volt egy blogot indítani, az az volt, hogy tiszta lappal akartam kezdeni, mivel itt már megvoltak az olvasók, akik valami miatt feliratkoztak annak idején ide, és ha legközelebb már nem hozok olyan témát, akkor az milyen már, hogy megváltoztatom a blog arculatát... Továbbá mikor ezt a blogot elindítottam, az volt a célom, hogy a többi blogomon futó írásokról írjak, de ez annyira félresiklott, hogy azt sosem gondoltam volna.

Szóval a Dreaming the crow black dream blogom témái a következőek:

 Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű  - ezt gondolom nem kell magyarázom. :) Ehhez 50 bejegyzést terveztem, de ki tudja, mi lesz még ebből.

 Könyves vélemény, könyvkritika - általam kedvelt, érdekes könyvekről.
 Eddigiek:


 Rövid írásaim, novelláim.

 Képcsokor bejegyzések:
Különleges hangulatú helyek és épületek
Goth ékszerek
Medieval
Kisszékely (ezeket a képeket én készítettem, szóval egy kis bepillantás abba, miket is szoktam fényképezni (: )
Ősz

Zenék: Zenék hangulatok és évszakok szerint

Továbbá lesz még interjú, méghozzá a napokban, ezzel is egy új bejegyzéssorozatot nyitok majd meg. :)

Ha felkeltette az érdeklődéseteket, nyugodtan nézzetek be, és hagyjatok nyomot magatok után. :)

Arról, hogy ezzel a bloggal mi lesz, még nem tudom. Eléggé kötetlen témákban hoztam bejegyzéseket, nem is tudnám behatárolni, milyen ez a blog :D meg nem is nagyon tudom, hová folytassam már tovább, vagy, hogy miről írhatnék. Szóval most egy ideig biztosan pihenőn lesz ez az oldal, aztán meg majd úgyis eldől, mi lesz ebből. :)

2015. szeptember 19., szombat

a nap idézete :)

– Camille finoman jár. Mint egy faun az erdőben. Nem úgy, mint egy kacsa.
– Nem úgy járok, mint egy kacsa.
– Én szeretem a kacsákat – szúrta
közbe diplomatikusan Jem. – Főleg a Hyde Parkban lévőket. – A szeme sarkából Willre pillantott; mindkét fiú az asztal lapján ült, lábukat a levegőben lóbálták. – Emlékszel, amikor megpróbáltál rávenni, hogy etessek meg velük egy kacsapástétomot, mert szerettél volna kitenyészteni egy új kannibál kacsafajt?
– Be is falták – emlékezett vissza Will. – A vérszomjas kis dögök. Sose bízzatok egy kacsában!

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek – Az angyal

2015. szeptember 13., vasárnap

A napjaim mostanában....

Sziasztok!
Tudom, eléggé eltűntem, és ha még valaki ezt olvassa, azt remélem, tudatja is velem. :)
Most egy kicsit mesélnék Nektek arról, mi történik, amíg távol vagy a blogger felületéről. Vagyis, nem annyira, de majd ezt is kifejtem. :)

2015. augusztus 15., szombat

Te vagy nekem a levegő

Abbi Glines
Te vagy nekem a levegő






Fülszöveg:
A tengerparti kisvárosban, Sea Breeze-ben Sadie felfedezi, hogy a szenvedélynek semmi sem állhat az útjába. Felkavaró olvasmány a bestsellereiről híres Abbi Glinestól. Sadie White a nyári szünetben a tengerparton dolgozik, de nem holmi strandőrként. Mivel a mamája terhes, és nem hajlandó dolgozni, ezért helyette Sadie lesz az egyik közeli szigeten nyaraló gazdag család házvezetőnője. Amikor a család megérkezik a nyári vakációra, Sadie döbbenten látja, hogy a tulajdonos nem más, mint Jax Stone, a világ egyik legismertebb ifjú rockere. Ha Sadie egy mindennapi lány lenne – ha nem azzal telne az élete, hogy gondját viseli az anyjának, és rendben tartja az otthonukat –, akkor talán feldobná, hogy egy rocksztárnak dolgozhat. De nem ez a helyzet. Sadie-t nem izgatja a hírnév, ám Jax mégis vonzódik hozzá. A lány lenyűgözi, de a fiú küzd a vonzalom ellen. Jax világában a kapcsolatok nem működnek, és minél jobban kívánja Sadie-t, annál erősebb a meggyőződése, hogy a lány többet érdemelne. A nyár végére Jax rájön, Sadie nélkül lélegezni sem képes. Vajon a szerelem legyőzi a két világ közt tátongó szakadékot?


Imádom a rockot, meg szinte mindent, ami ahhoz kapcsolódik. Érdekel, és valamilyen szintén őszintének is tartom. És mikor a kezembe akadt Abbi Glines könyve, tudtam, el kell olvasnom, ha már nem, a téma miatt. Mivel Dream válogatás, és ahogy beleolvasgattam, nem valami komoly, egetrengető sztori, nem is vártam többet egy nyári kis olvasmánynál.

A borító gyönyörű, utal a tartalomra is valamennyire, de nem valami extra. Ahogy az angol borítót nézegettem, az kicsit jobban illett volna, de nem baj, ez is szép (bár az a narancssárga pötty ott valami borzasztó, ahogy megtöri az egyensúlyt).

A rocksztár - egyszerű lány páros nekem kifejezetten tetszett, végre nem valami teljességgel sablonos alapsztorit kaptunk. De már az elején lejött az, hogy egy csöpögős sztorit fogok olvasni, amit eleinte bántam, mivel én jobb szeretem, ha pörögnek az események, és nem annyit nyavalyognak a szereplők. Szedjék össze magukat, és pörgessék fel a dolgokat, különben elalszunk! :)

De előítéletes voltam. Túlságosan is. Ahogy olvastatta magát velem ez a sztori, úgy vált számomra világossá, hogy bár sok benne az alsó kategóriás szappanoperákba is tökéletesen beilleszthető szöveg, szerelmi vallomás, attól még megy a sztori, a szereplők tökéletesen elkülöníthetőek, és egyedi jellemük van. Nincsen nagy érzelmi hullámvasút, mint amilyenről álmodik az ember, de azért nem is hagyott hidegen. Aranyos kis történet, hatalmas csavarokat nélkülöző - ám nem teljesen unalmas -, de nyári kis egy-két délutános lazulós, agykikapcsolós olvasmánynak tökéletes.

Ami kifejezetten tetszett benne, az Jax jelleme volt. Bár néha eléggé nyálas és kissé közhelyes szövegeket nyomott néha, de tetszett, hogy olyan tisztaszívű, és átlátja a dolgokat, plusz, hogy képes megtenni bármit a szerelméért. Jó, ez is közhelyes, de azért jó lenne, ha néhány ilyen srácot lehetne találni :) Plusz az a levegős szöveg nagyon találó. A beszédéből néha lejött, hogy tényleg maga írja a híres szövegeit, zenéit. 
És ritka pillanat, de megkedveltem Sadie-t is. Egy igazi, normális, jóravaló lány, aki megérdemelte a happy end-et. Kicsit naiv, kicsit nem látja át a dolgokat, de hihetetlen tűrőképességű, és nagyon is jószívű, és segítőkész, amivel mindenkit megnyer magának. Szerethető figura, és különösen tetszik, ahogy az anyjával bánik, ahogy tulajdonképpen ő neveli a felnőttet. A legtöbb ember erre nem hiszem, hogy ilyen szinten képes lenne, főleg, mikor Sam is belép a képbe. Az ilyenek miatt, le a kalappal előtte, a történetben talán a legjobb szereplő volt. 
Bár azért ott volt még egy nagy kedvencem, Mary asszony is, a kissé anyáskodó, de tagadhatatlanul jó szereplő, aki Jessica helyett is gondoskodik Sadie-ről, ahogy csak tud. És a kedvességével, meg azzal is ahogy beszélt, pillanatok alatt a szívembe lopta magát. 
Marcus kicsit furcsa volt nekem, szegény szintén egy igazán jó szereplő, remélem, a következő részben ő is megkapja a boldogságát - ideje lenne már. :)

A néha sablonos szövegek, és a sablonos kómás dolog mellett, ami miatt földhöz tudtam volna vágni a könyvet, az Sadie anyja, Jesscia volt. Értem én, hogy felnőtt, és a felnőtteknek mindent lehet, de normális ez a nőszemély? Szerintem nem az. Az, hogy várandós, nem kifogás arra, hogy a tizenéves  lányát dolgoztassa. És amikor még a kisgyereket is rábízza Sadie-re, aki iskolába jár, és aki végül kikészül, hát az nekem túl sok volt. Értem én, hogy depressziós, de akkor is, egy gyereknek még csak tanulnia kéne, nem pedig tanulni, ÉS dolgozni, ÉS egy gyerekre vigyázni... Hihetetlen, hogy valahol a világban élhet egy ilyen - bocsánat, nem tudok jobb szót erre - idióta nő, aki szülőnek mondja magát...

Mindent összevetve, a hibái ellenére kellemes kis olvasmány volt. Olvastatta magát, érdekes is volt, jók voltak a szereplők, szerethető kis egyszerű történet, de nem többször újraolvasós
Azoknak ajánlom, akik szeretik a szerelmes történeteket, és akiket foglalkoztat a rocker - átlagos lány kapcsolat, illetve, hogy egy fiatal lány hogy küzd meg több feladattal, mint amennyi feladata valójában lenne.

Ez a történet így is kerek, egész, kíváncsi vagyok, a sorozat további nyolc részét kiadják-e magyarul.

***

Ha szeretnétek többször, és többféle bejegyzéseket olvasni, látogassátok meg új blogom, mely Dream the crow black dream címen fut. :)

Darkness

2015. augusztus 13., csütörtök

no comment

az érzés, mikor csalódsz valakiben, akiről a fene se gondolta volna. és rájössz, senkiben sem bízhatsz, csak magadban.



2015. augusztus 1., szombat

2015. július 22., szerda

Csipkés-pókos nyaklánc - csináld magad :)

A kellékek:
csipke (lehet két vékony csík, de ha szerencséd van, akkor találsz valami vastagabbat, és így megspórolod a munka nekem legtovább tartó részét)
kapocs, karika, esetleg hosszító lánc
valami medál
és ami tetszik. lehet ez lánc, szegecs, bármi. nekem az első ötlet lánc volt, aztán félúton eszembe jutott, van félrerakva néhány szegecs. utána az jutott eszembe, hogy szegecsekkel felfogatom a láncot, csak elmértem... de erről majd később :)

először vágd méretre a csipkét. ha egy-két centivel hosszabb a kelleténél, akkor az plusz munka, mert amúgy eléggé furán néz ki, szóval ez nem elhanyagolható :)
második lépés, amit ha elég vastag a csipkéd, ki is hagyhatsz: a két, vékony csipke csíkot varrd össze. Ez tart a legtovább, nekem kb húsz percbe telt, míg szép, apró öltésekkel összevarrtam a két darabot. ezután már minden sokkal könnyebb, vagy legalábbis nem olyan idegesítő. :)


ezután jöhetnek a kapcsok, karikák (esetleg hosszabbító lánc is)

a medál :)

és most bármi, ami eszedbe jut :) nekem első ötletem az volt, hogy szegecsekkel fogatom fel a láncot, csak ez túl nehéznek bizonyult, így a láncot eltávolítottam, nem bajlódtam azzal, hogy még tovább méregessem a láncot.

pont középen, ahol a leghosszabbnak kellett volna lennie, volt a legrövidebb, pedig előtte többször is lemértem :D
lehet még gyönggyel, vékony színes szalaggal vagy pici cseppekkel is díszíteni az ilyen láncokat, ennek csak a fantázia szab határt.
végül maradtam csak a szegecseknél. és ez lett a végeredmény.
Nem valami bonyolult, sőt, de én örülök, hogy ezt sikerült összehoznom. Első ékszer, amit teljesen magamnak készítettem, és örülök, mivel azóta már jópárszor volt rajtam, és még nem ment szét :) Illetve, a rocker és a goth stílusú öltözékekhez is illik, szerintem legalábbis. (ami nálam főbb szempont, mivel az öltözködésem még nem teljesen alakult ki, még próbálgatom, mi az, ami igazán tetszik és kényelmes és nem néznek annyira furcsán az emberek... :D ) Szerintetek milyen lett? :)

Készítettetek már magatoknak ékszert? Milyen lett? Szívesen hordjátok még most is, vagy csak alkalmakkor? :)

Darkness

2015. július 20., hétfő

Sinner

Maggie Stiefvater
Sinner - A bűnös

Fülszöveg:
 Cole St. Clair csakis és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá.
elvesztett.
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel?
bűnös.
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.






Mióta megtudtam, hogy létezik ez a könyv, alig vártam, hogy elolvashassam. Kedvenc párosom volt a Cole - Isabel páros, és mikor körülbelül egy évvel ezelőtt elolvastam a Forever-t, sajnáltam, hogy nincs több róluk. Ennyi volt? És kész? Pedig ők ketten voltak a legkiforrottabb karakterűek a trilógiából, nekem legalábbis így tűnt.

Alig pár napja, végre sikerült megkaparintani a könyvet. Körülbelül úgy néztem ki, mint egy örült, mikor vigyorogva, mint egy félkegyelmű, szorongattam a kezemben :D Amint hazaértem, minden mást félretéve, olvasni kezdtem. Alig három nap alatt be is fejeztem, de csak azért, mert húztam-halasztottam, nem akartam, hogy vége legyen, annyira jó volt.

Cole hozta a szokott formáját: a rocksztárt, aki mindig a maga útját járja, és mindig a lehető legjobbat hozza ki az adott helyzetből. Aki mindig tudja, mi kell az embereknek. Aki legbelül szenved, azért, mert nem olyan az élete, mint szerette volna. És aki végül egy olyan életet teremtett, amilyet szeretett volna. Az összetett gondolkodása, érzései, valóságossá tették az egészet. Ahogy küzd magával, és ahogy megnyeri a küzdelmet, ezt csodálatosan bemutatja ez a könyv. És ott van Isabel. Na, ő eléggé furcsa volt. A Mercy Falls farkasai trilógiában mindig nagyon odatette magát, viszonylag keveset szerepelt, de az a viszonylag kevés is nagyon ütősre sikeredett. Most meg? Valahogy olyan... másnak tűnt. Túl sokat érzelgősködött, tétovázott, hiányzott a mindig határozott, szókimondó, egyenes Isabel. Illetve, még hiányzott Grace és Sam is. Jó lett volna egy fél oldalt szentelni nekik, nem csak körülbelül öt mondatot arról, hogy most milyenek, hová jutottak, ilyesmik.

Kifejezetten tetszett maga a történet. A szép, hangulatos leírások, amitől az egészet szinte láttam magam előtt. A "lelkizős részek", vagyis mikor beleláthattunk a szereplők legmélyebb érzéseibe, és megtudtuk, miért úgy cselekszik, ahogy. Az ilyen részeknél néha egy-egy érzésben tök jó ha magára ismer az ember, még jobban megszereti és megérti a szereplőt. Az írónő ezt nagyon érzi, szerintem mindenki érzett már valami hasonlót, ami miatt érti a helyzet bonyolultságát. A jelenetek, a hangulatok, minden tökéletes volt. Maggie hozta a formáját, egyedül Isabelt rontotta el, de eléggé. Bár a történet többi részére vagy a fogalmazásra egy rossz szavam sem lehet, mivel a helyén volt. A humort, azt a kissé kegyetlen, beszólogatós, de végig őszinte, és a helyzetekhez tökéletesen illő szólásokat pedig külön imádtam. Két kedvenc jelenetem volt, ami ehhez kapcsolódik: az egyik az, amikor Cole elmeséli mit nem mondanak el az embernek a farkas-létről (lásd 50. fejezet), és a másik, mikor megmutatja Baby-nek, hogy írta be a telefonjába: Idegösszeroppanás/Halál. Na, az ilyen részeken szinte sírtam a nevetéstől.

Az első betűtől az utolsóig imádtam ezt a könyvet. Nem valami eget rengető sztori, és az előzmények részletes ismerete nélkül eléggé zavarosnak tűnhet, de mindenképp többször elolvasós történet. Már csak az írásmód, az élőnek tűnő szereplők és a zseniális történetvezetés miatt. Meg persze önmaga miatt.

Mindenkinek őszintén szívből ajánlom ezt a könyvet, aki szeretne egy kicsit könnyedebb, de szenvedélyes történetet olvasni. Megéri. :) (Ja, és Shiver rajongóknak kötelező! :) )


"Eszembe jutott az összes alkalom, amikor a szakadék szélén álltam, legyen az valódi vagy képzelt, és kerestem valamit, valódit vagy képzeltet, de sohasem találtam meg azt, amire szükségem volt.
Most úgy éreztem, igen. Erre volt szükségem."


Darkness

2015. július 4., szombat

cirkák a cipőn

avagy mikor unatkozik az ember, és meglátja a kidekorálatlan tornacipőjét. :) :)




Darkness

2015. július 1., szerda

H.O.P.E.

Sziasztok!
Ma egy érdekes dologra bukkantam Weheartit.com-on.
Van egy tetoválásom, amiben szerepel a H.O.P.E. rövidítés, ami magyarul Remény-t jelent, de ha teljesen ki van írva: Hold On, Pain Ends, ezt pedig már annyit tesz: Tarts ki, a fájdalom elmúlik.
Gondoltam, rákeresek erre, szerettem volna kirakni a facebookomra, mert nekem ez a rövidítés egy időben minden napos volt, mindenhová ezt írtam, meg ilyesmik, és sokat segített. Hátha találok valami jó képet, nem csak azt ami eddig is megvan.
Szóval rákerestem, és bár 21 oldalnyi találatot kihozott, nem ez a lényeg, hanem az alábbi képen látható kis kék részen lévő szöveg. Tetszik, hogy az oldal készítői még gondolnak erre is, ez egy nagyon jó dolog.

vagyis: Ha te vagy valaki, akit ismersz érzelmi válságban van vagy étkezési zavarban szenved, önpusztító vagy öngyilkossági gondolatai vannak, tudjatok róla, hogy van segítség.
Ha többet meg akarsz tudni a bizalmasan kezelt tanácsadással vagy az ebben segítséget nyújtó szolgáltatások listájával kapcsolatban, kérjük kattints: http://weheartit.com/help/prevention-resources.


Ti is figyeljetek egymásra, mert sajnos bár jó ez a kiírás, sokakat nem fog meg, ennyi nem elég ara, hogy bárkit is rávegyen a segítség kérésre.A kezdeményezés jó, de semmi sem pótolja azt, hogy figyelünk egymásra, és időben észrevesszük a gyanús jeleket, illetve, megpróbálunk segíteni annak aki bajban van.

Figyeljünk egymásra!

Darkness

2015. június 28., vasárnap

"Szerintem bárki, aki elég indíttatást érez, hogy alkosson és ne elvegyen, tiszteletet érdemel."
(Kurt Cobain)


2015. június 24., szerda

érettségi és tervek a nyárra

Sziasztok!
Végre megérkezett a nyár, a szabadsággal együtt. Vártam már őket, talán jobban, mint eddig bármikor, pedig azért régen is tudtam nekik örülni. :)
Tizennyolcadikán érettségiztem informatikából. Mivel előrehozott érettségit tettem, volt magammal szemben egy olyan elvárásom, hogy ennek minimum ötösnek kell lennie. A szóbelit megelőző két-három napban már teljes kétségbeesés volt nálam, hogy nem érek végére a tételeknek (eléggé későn kezdtem megtanulni őket), és biztos a legnehezebbet fogom húzni... A szóbelin a harmadik, az utolsó napra voltam beosztva. Előző este fejeztem be a tételek kiírását (azért kell kiírni, mert addig meg is tanulom, kivéve a furcsa idegen neveket és az évszámokat). Reggel még átolvastam néhányat, de mindet nem tudtam. Néhány osztálytársam tőlem kérdezgetett, ez vagy az hogy van. Ez adott egy kis önbizalmat - annyit, hogy ne kapjak szívbajt, mikor 11 óra körül bementem a terembe, ahol bent voltak a tanárom, vagyis ahol ez az egész folyt. Tételt húztam, nézem, tízes, elmegy. Szoftverek csoportosítása volt a tétel címe, ami azért már nem tetszett. Azt hittem, semmit sem fogok tudni. Leültem, végigolvastam a kérdéseket, és rájöttem, ezt tudom! :) A jegyzetem majdnem másfél oldal lett, azt szépen elmondogattam a tanárnak, válaszoltam pár kérdésre, bemutattam egy víruskeresést és egy tömörítést, és ennyi volt, mehettem. Aki hallott, azt mondta, jól feleltem, összeszedett volt meg minden, szerintem meg bizonytalan volt a hangom és még hadartam is... De végül az elérhető harminc pontból huszonhét pontot kaptam. Így az infó előrehozott érettségim ötös lett. :) Kár volt izgulni, kiborulni, aggódni. Végül meglett, és ez a lényeg. :)
Másnap volt az évzáró. Szerencsére az év végi bizonyítványom is jó lett - önmagamhoz képest legalábbis. Csak három jeggyel vagyok nagyon pácban: a matek és a fizika kettes lett. A német hármas. A többi mind négyes-ötös. :) Ami meglepett, hogy a magatartásomra ötöst kaptam. én magamnak nem adtam volna meg, de mindegy, nem szavazták le a jegy javaslatot, úgyhogy ennek nagyon örülök. :)
Szóval lényeg a lényeg, vége ennek a tanévnek is, jöhet a következő, megküzdök vele is :)

Amikkel pedig ezen a nyáron meg kell(ene) küzdenem:
-közösségi szolgálat lebonyolítása, még 44 óra hátra van.
-rajz és vizuális kultúra érettségin előforduló fogalmakat kiírni, megtanulni
-rajz gyakorlatokat végezni (például festés, épületek és látvány utáni rajzolás, illetve minél több fantázia rajz)
-jó lenne találni valami nyári melót, amiből kis plusz pénzhez jutok, hogy például tetováltathassak :)
-mivel megpróbálunk minél több minden ennivalót megtermelni magunk, ezekkel is sokat kell foglalkozni, hogy az eddigi munkánk ne vésszen kárba.
-meg szeretnék írni egy történetet, aminek eddig Kísértő Emlékek a címe

-rajzos napló, igaz, ezt tegnap kezdtem el. :)
-minél több spontán dolgot csinálni
-és persze a legfontosabb:  minél több időt tölteni azokkal, akiket szeretek. :)

Ti miket terveztek a nyárra? :)

Darkness

2015. június 14., vasárnap

Egy kis bagoly. :)

Hey!
Tudom, sokan rajzolnak mostanában baglyokat, és sokfelé látni őket, talán kicsit már unjátok is. De erre a mintámra büszke vagyok, mivel egyrészt teljesen saját, másrészt ez készült a legtovább, tizenkilenc (!!) órán át. :) Szerintetek, milyen lett? :)


~peace foREVer
Darkness

2015. június 11., csütörtök

Az utolsó napok :)

Sziasztok!
Végre elérkezett ez is - a tanév utolsó napjai :) Mondhatnám, hogy ezt vártam egész évben, de nem lenne teljesen igaz. Mert bár nagyon vártam, félek is ezektől a napoktól, mivel ez azt jelenti, hogy egyre közelebb vagyok a szóbeli érettségihez. Idén még csak informatikából tettem, teszek előrehozott érettségit, de eléggé félek a szóbeli részétől. Az írásbelin 99 pontot sikerült összeszednem a 120-ból, így még 22 pontot kéne összeszednem ahhoz, hogy meglegyen az ötös. Persze a négyes sem akkora baj, de én úgy vagyok  vele, ha már valamiből előrehozott érettségit teszek, akkor annak minimum ötösnek kell lennie. Csodálatos elvárások önmagamtól, nemde? :) Tekintve, hogy néha, ha olyan kedvvel kelek, akkor két mondatot is alig bírok kinyögni, nem hogy 10-15 percig egyfolytában beszéljek valamiről. Úgyhogy most a délutánjaimat az infó tételekkel töltöm, hogy legalább tudjak is valamit.

Az írással elvagyok csúszva, elvileg készülnie kéne az új történetem vázlatának. Ötletek már vannak, csak még meg is kéne valósítani őket. Nem szeretném összecsapni, de most nem nagyon tudok erre koncentrálni, így inkább pihentetem a szóbeli végének. Nappal amúgy sem tudok olyan jókat írni, mint éjjel. :)

Rajzolni viszont annál jobban megy, most egy saját tervezésű mintával próbálkozom, ami A4-es terjedelmű, de már 15 órát foglalkoztam vele. Ha elkészül, majd meglátjátok, miért. Kicsit túl aprólékosra vettem a dolgot, és amúgy is, rengeteget tudok piszmogni egy-egy mintával. Ebből láthattok jobb oldalt egy kis részletet.
Jól is esik most egy kicsit ezzel foglalkozni, az unalmas filmnézős órák közben, jó zenéket hallgatva. Megnyugtat, és megvigasztal, ha olyan kedvem van.


Mivel jövőre a mi osztályunk fog ballagni, már most elkezdték kitalálni, hogyan legyen a szalagavató. Bejött a srác aki a táncot fogja nekünk betanítani, elmondta amiket tudnunk kell most, miután elment, kiosztották a párokat. Kicsit felidegesítettek, hogy a lányok közül páran azt állították, hogy azt mondtam, nincs kedvem táncolni. Érdekes, hogy én nem tudok róla, hogy ilyet mondtam volna. Annyit mondtam, nincs kedvem már most ezen huzakodni, meg elveszik az ember kedvét azzal, hogy mindenen vitatkoznak órákig, napokig. Meg persze a magassarkún voltam kiakadva. Ezt ők pedig így vették le. Aztán próbáltak lebeszélni róla, de nem hagytam magam. Mindenesetre, még el sem kezdődött az igazi szervezkedés ezzel kapcsolatban, és máris ment a hülyeség. Mi lesz itt jövőre?! Inkább bele sem gondolok.
Az meg a plusz, hogy a táncnál olyan srác mellé osztottak be, akivel nem is beszélek, de még a folyosón sem bír köszönni. Nem, hogy a barátommal táncolhattam volna. Mondván, ezt osztályon belül kéne megoldani. Ja... Másnak persze lehet a három évvel, vagy mennyivel fiatalabb barátnője. Értem én.

Természet készítette mini virágkoszorú :)
Az évben ezek a kedvenc napjaim, mikor már semmit sem csinálunk, csak bent vagyunk, hogy ne szanaszét legyünk, és így meglegyen a tanítási napok száma. Annyira unalmas ez az időszak, hogy az már gyönyörű. :) Várom már a teljes szabadságot, ami 19.-én kezdődik számomra. :) Már van egy csomó tervem, csak várom a megfelelő időt - jobban, mint eddig bármikor. :)


Legyetek rosszak! :)
Darkness

2015. május 23., szombat

Elátkozottak

Sziasztok!
Végre végig értem az eddigi leghosszabb, füzetben 115 oldal terjedelmű történetemnek.
Három és fél hónap, rengeteg ébren, gondolkodással töltött éjszaka, egy füzet, két toll - ennyi kellett ahhoz, hogy elkészüljek vele.
Meg persze rengeteg beszélgetés. Nem csak a történetről, hanem úgy általában mindenről. Jó volt, hogy meg tudtam beszélni néhány (összesen hat) emberrel az írás során felmerült kérdéseimet, kétségeimet. És köszönöm a támogatást, a biztató szavakat. Ha nem lettetek volna, nem lennék itt. Köszönöm.

Farkaslány és Elátkozottak - ez volt a két lehetséges cím. Végül utóbbi mellett döntöttem, mivel ez jobban hangzik, és nem olyan klisés. :) Szerintetek, melyik a jobb cím? :)

Most egy kis ideig pihentetem az írást. Készülnöm kell az informatika szóbeli érettségire. Viszont ha vége a tanévnek, akkor nekiállok átírni egy régebbi fanficemet, a Hate me!-t. Saját történet lesz belőle, nem fanfic, amit sokkal részletesebben és jobban fogok majd megírni. Rengeteg ötletem van hozzá, amik már csak arra várnak, hogy leírjam őket.
De ez még a jövő. Hosszú út lesz, mire azzal is elkészülök, és előtte még van pár kötelességem, de már most alig várom, hogy ismét írhassak. :)

~peace foREVer
Darkness

2015. május 16., szombat

Ellen Schreiber: Vámpírcsókok

Sziasztok!
Ma a kezembe akadt egy régi kedvencem, a Vámpírcsókok című könyv. Körülbelül három éve olvastam, és most, ismét elkezdtem olvasni. Erről a könyvről szeretnék most írni egy kicsit. :)



Ellen Schreiber
Vámpírcsókok

Elsőnek a borító tetszett meg. Szép, titokzatos, gothos.  Figyelemfelkeltő, és emlékezetes, nekem legalábbis, mivel imádom az ilyen stílusú ékszereket. Részben ezért is kezdtem el annak idején olvasni. :)

Magyarországon 2011-ben jelent meg. Az akkori őrületnek megfelelően vámpíros könyv, de sajnos nem a kiemelkedő fajtából. Viszont, egy olvasást, mindenképp megér. Hogy miért?
Egyrészt, imádnivaló a hangulata. Nincs semmi üzenete, nem gondolkodtatja el az embert, de kikapcsolódásnak, időtöltésnek tökéletes. Mint minden ilyen könyv, ennek is több hibája van. Az egyik a szereplők jelleme. Mivel írok, tudom, hogy ezt az egyik legnehezebb úgy megalkotni, hogy legyen az olvasónak kedvenc szereplője, de ha már kiadnak egy könyvet, erre kicsit jobban figyelhetnének. Furcsa volt, hogy Raven kiakadt azon, hogy tizenhat évesen dolgoznia kell. Miért baj az? Minél előbb letudja, annál jobb, és kész. Aztán ott van Raven családja, akik megérnének egy misét. Ahányan vannak, annyifélék. De mégis, olyanok, amilyenekre nem mondanám, hogy rosszak. Sőt, egészen aranyosak. :) Becky volt az egyik legnormálisabb szereplő. És a kedvencem, Alexander. Hm... Már a neve is szimpatikus, imádom a régiesebb neveket. :) Meg a srác... Tetszik hogy titokzatos, és végig fenntartja az ember kíváncsiságát, hogy már meg mit tudunk meg róla. Talán ő a legkiforrottabb egyéniség a könyvben, persze Raven mellett. Bár a főszereplő lány eléggé irritáló tud néha lenni. De voltak jó pillanatai, és jó mondásai. Például, mikor szívatták egymást Trevorral. Talán azok voltak a könyvben a legjobb poénok. Viszont ott volt az, hogy még tinédzser fejjel is vámpírcsókra vágyott. Ezt nem értem. Nem arról van szó, hogy idősödik, és így felnőttesebb lesz a gondolkodása? Ja, hogy ez nem az a könyv... Igaz, ha normálisan gondolkodna, és nem úgy, mint egy akaratos kislány, akkor nem lenne sztori. Viszont az nagyon tetszett, hogy milyen kis lázadó típus, illetve, hogy mennyire ki tud tartani a vágyai mellett.

A fogalmazás nem túlbonyolított, de nem is olyan kezdő író hangvételű. Hiteles, tényleg kicsit olyan mintha Raven fejében lennénk, és ennek örülök. Ezt nagyon sikerült átadnia a könyvnek. Furcsa fogalmazásra talán nem is tudnék példát mondani, ami szintén nagyon jó.

A történet maga... Hát... tetszetős, hangulatos, szórakoztató, olvastatja magát. Néha idegesítő Raven, de lehet, hogy csak nekem az.... Viszont Alexander ezt ellensúlyozza. Olyan az a srác, hogy csak na. :D Ha lenne a közelemben egy ilyen, én is úgy bekattannék, mint Raven, úgyhogy ezt teljesen értem. :D
A történet vége azonban nem tetszett. Nem értettem, hogy ez most így hogy is van? Miért? Azonban így is tekinthető lezártnak a sztori, bár érződik egy kicsit, hogy van még tovább.
Sajnálom, hogy itthon nem adták ki a további részeit. Ahogy az angol fülszövegeket olvasgattam, azok is érdekesek lehetnek. Kíváncsi lennék a folytatásra.

Olvastátok már? Ha igen, tetszett? :)

Darkness

2015. április 21., kedd

a célegyenesben...

Sziasztok!

Az egy helyben toporgásban, ha lenne ilyen verseny, biztosan dobogós lennék. Máskor egy nap alatt minimum egy oldalt összehoztam a Farkaslány történetemhez, azonban most, egy hét alatt kínlódtam össze három oldalt. Még két és fél részt kell megírnom, és befejezem a sztorit. :)

Valamiért mindig olyan nehéz elengedni egy történetet. A megszokott világot, az időközben megkedvelt szereplőket, helyeket, és a hangulatokat. Minden történet írása más, az egész helyzete, a hangulata, az elvárások, és a siker vagy a kudarc élménye egy-egy rész megírása után. Olyan sokszínű az írás, amit talán meg sem tudnék most fogalmazni úgy, hogy rendesen elmondjak mindent. Talán épp ezért lassulok be mire a végére érek. :)

"Néha kifejezetten szeretek írni, néha viszont utálok, mert újra vissza kell térni és átélni a fájdalmat és megpróbálni kifejezni azt, amit érzek." - W. Axl Rose

Akárhogy is, nekem még mindig ez a legélvezetesebb dolgok egyike. Nem is hiszem, hogy fog ez változni. :)

Még vár rám egy sor orvoslátogatás (holnapi kezdéssel...), egy informatika írásbeli és szóbeli érettségi, illetve a napokban egy infó osztályozó vizsga, meg persze az év végi hajtás, de ha ezeken túl leszek és a Farkaslánnyal is végzek, akkor elkezdem átírni egyik régi fanficemet, saját történetté. De ezekről majd később mesélek. :)

Legyetek rosszak :)

Darkness

2015. április 17., péntek

the fire just died

Sziasztok!
Jól eltűntem, de gondolom, észrevettétek, hogy nem a rendszerességemről vagyok híres..
A bejegyzés címe tisztán tükrözi az okokat, és az összes mostani érzésemet.
Kicsit bővebben:
Az iskola hihetetlen, már csak látogatóba járok be, egy héten egy napot biztosan hiányzok, jövő héten meg valószínűleg kettőt fogok, így könnyen elejtem a fonalat. Amit meg már nem olyan könnyen fogok felvenni, mivel ha bent is vagyok, csak pár órán bírok figyelni. Illetve, azokon sem mindig. Az informatika előrehozott érettségitől meg már most félek, pedig május tizenötödikén lesz az első megmérettetés ebből, az írásbeli...

Az írással nem nagyon haladok. A Farkaslány történetemből már csak három és fél rész van hátra, és elkészül. Azonban az elején könnyen írtam, most meg egy hét alatt kikínlódtam magamból, két oldalt. Kettőt! Máskor egy óra alatt írok ennyit... Kis ihlettelenség befigyel :D

A rajzolásnál is ugyanez van, vagy időm nincs valaminek rendesen nekiállni, vagy egyszerűen kedvem nincsen. Ha pedig lenne időm mindenre, akkor ihlet nincs. Ez egy általános jelenség nálam. :D

Na jó, nem tudom, ezt is minek írtam le, csak úgy jött az általános nyavalygás a semmin. Igyekszem utolérni és összeszedni magam, és minél előbb jelentkezni valami friss olvasni valóval, hátha még érdekel valakit. :)



Legyetek önmagatok! :)

Beth


2015. április 5., vasárnap

Welcome To The Jungle, és Avenged Sevenfold fanficek

Sziasztok!
Nem tudom, emlékeztek-e még arra a Guns N' Roses fanficre, amit még régen elkezdtünk Shadow-val? Nem hinném, hogy így van, de ki tudja? :)
Ma végre, nagyon hosszú kihagyás után, ismét került friss fejezet erre a blogra, amit itt elérhettek: http://gnrfanfiction.blogspot.hu/2015/04/7-fejezet.html

Illetve, Shad Avenged Sevenfold-os fanficei is újra olvashatóak itt:

Hogy utóbbi blogra mikor kerül frissítés, az még kérdéses, de mivel a GN'R fanficnél most én következem az írással, igyekszem minél előbb új fejezetet hozni. :)

Kellemes húsvétot és hosszú hétvégét mindenkinek! Legyetek rosszak :)

Beth

2015. március 21., szombat

2015. március 12., csütörtök

az utolsó bejegyzés kiskorúként :D

Sziasztok!
Hát végre ide is elértem...
Holnap lesz a 18. szülinapom, ezzel a törvény szemében felnőtt leszek. Azt inkább hagyjuk, szerintem mitől válik felnőtté... A lényeg, hogy csak most döbbentem rá, hogy ez nem olyan hatalmas dolog, mint amilyennek első hangzásra tűnik. Szerintem, annyi lesz csak a különbség, hogy egyre több lesz a kötelességem, és most már nem támaszkodhatok teljes mértékben másra, vehetek mindenféle dolgot amivel rombolhatom az egészségem, és ha valami nagy hülyeséget csinálok, akkor börtönbe is kerülhetek. Ezeket leszámítva ugyanúgy kell iskolába járnom, ugyanúgy folytatom amiket eddig is csináltam és vagy hasznos, vagy élvezem, szóval ezek nem változtak. Lényegében, semmi sem változott, csak egy szám.
Egy kis helyzetjelentés:
Az iskola úgy-ahogy megy, a jegyeim változóak. Van, mikor csak úgy jönnek az ötösök, máskor meg örülök a hármasnak, bár ez tantárgy függő dolog. Aki tetszik, az meg nem is figyel rám (kicsit olyan ez mint egy szappanopera, más tetszik neki, arra figyel... :D ), ebbe kezdek úgy-ahogy beletörődni...
Ez a két dolog kihat arra is, hogy írok, konkrétan arra, hogy nem írok. Január végétől minden nap írok legalább egy oldalt, de van amikor akár négyet-ötöt is... Most, az elmúlt három napban, jó, ha másfél oldalt összehoztam. Azt jónak érzem, de elakadtam. Most kezdem megszegni ezt a minden nap írós szabályomat, pedig eddig olyan jól működött! De, hát csoda is lett volna, ha végig kibírom. Még sosem bírtam ki végig semmi ilyesmi próbámat sem. :D
Szóval, visszatérve a holnapra: délelőtt hat órám lesz, utána megyek át Shadow-hoz, aki valami meglepi bulival készül (olyan meglepi, hogy már két hete tudom, hogy lesz. :D ). Kíváncsi vagyok, mi lesz az, mivel egy részletet sem árult el.
Mindenesetre, már nagyon várom, mi lesz holnap.  És igyekszem jó lenne, jobb, mint amilyen eddig voltam. Hátha végén még jó ember leszek :D

Ez a zene nagyon tetszik. A klip meg főleg.
Ti fel tudnátok épülni egy baleset után, és ott folytatni mindent, ahol abbahagytátok??

Legyetek rosszak! :)
Beth

2015. március 1., vasárnap

februári lista

Sziasztok!
Kicsit megkésve, de íme a februári kis listám minden, az elmúlt hónapban pozitív dologról. :)

Sokat hallgatott zenék:
Nightwish - Élan
Within Temptation - Angels
Within Temptation - Whole World Is Watching feat. Dave Pirner
Three Days Grace - Chalk Outline
in This Moment - Whore

Elolvasott könyvek:
Gayle Forman: Hová tűntél?
Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

Nem mindennapi dolgok:
elkezdtem lovagolni járni (febr. 21.)
a Farkaslány 24. részét is megírtam :) (febr. 28.)

~peace foREVer
Beth

2015. február 25., szerda

Mostanában ez a két zene tetszik nagyon, rengeteg ötletet adnak. Főleg a Nightwish... :)


2015. február 21., szombat

Vissza a lóra :)

Sziasztok!
Hol is kezdjem? :)
Végre adódott egy lehetőség, hogy lovagolhassak. Igaz,a szomszédos teleplésre kell átjárni ezért, de ez nem tart vissza attól, hogy végre ismét lovak közelében lehessek. :)
Régen mindig volt lovunk, pár éve családi okok miatt el kellett adni az összeset, de igencsak megszerettem őket, és persze sajnáltam is, hogy nincsenek. Akkor megfogadtam, hogy ha lesz lovazási lehetőségem, akkor azt kihasználom. :)
Így nem is volt kérdés, hogy mikor egy hete átjött egy ismerősöm az ismerősével, hogy lenne egy belovagolni való lovuk, és foglalkoznék-e vele, azonnal igent mondtam.
Mivel a ló gazdája is, és én is ma értem rá, ma kezdtük. Múlt héten kicsit ismerkedtem az egyik lóval, ma pedig ismét megtanultam az alapokat, elsőre csak összebarátkoztam a lóval, amivel foglalkozni fogok, és lépésben mentünk, hogy mindketten szokjuk ezt. Az ügetéssel már akadtak gondok, de azon majd legközelebb dolgozunk.
Lényegében az egész zökkenőmentesen zajlott. Egyszer dobott csak le a ló, de ez ilyen, azonnal visszaültem a hátára, és utána semmi baj nem volt. :)
Ebben is elfáradtam, de leginkább az fárasztott le, hogy mivel nem akartam a közlekedéssel vacakolni, gondoltam, 3-4 kilométer csak az út, ha földúton megyek. Csak arra a sártengerre, ami ott várt, nem gondoltam. A vége az lett, hogy egy órába telt az út, de az alatt az idő alatt annyira elfáradtam, hogy alig bírtam nyitva tartani a szemem. Visszafelé út ugyanez volt. Jót birkóztam a biciklimmel, és persze jókat nevettem, meg bosszankodtam, mikor már vagy ezredjére kellett megállnom, hogy átemelgessem a kétkerekűt a legsárosabb helyeken.
Annyira, mint ma, még sosem örültem annak, hogy hazajöhetek, és lepihenhetek, de olyan jó volt ez a mai kis lovazás, hogy alig várom a következő alkalmat, ami jövő hét végén lesz. :) Élmény, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egy nyugodt helyen eltöltsön pár órát egy jó lóval. Boldoggá tesz, és megnyugtat. :)
Anyu készítette ezt a képet, mikor még csak ismerkedtem a pacival :) :)


~peace foREVer
Beth

2015. február 17., kedd

Szösszenet

Sziasztok!
Megtaláltam egy kis füzetemet, amiben volt egy kis jelenet, amit még valamikor januárban írhattam. Megtetszett a hangulata, és kíváncsi is vagyok a véleményetekre. :) Egy történet kezdete volt, amit valószínűleg sosem fogok befejezni. :)

Hallotok még rólam-firkantotta a lap aljára.
Egyfajta búcsúlevél volt ez - bár nem olyan, ami örökre szól. Csak ki akarta próbálni, milyen az élet a szülei nélkül. Hogy hogyan tud helytállni ebben a bonyolult, és veszélyes világban. Nem tudta, mi vár rá, csak kíváncsi volt az életre. Így elindult, hogy a megszokott életét kicsit elfelejtve kipróbálja, tényleg tud úgy élni, ahogy mindig is szeretett volna?
Összehajtogatta a lapot, melyre csak néhány sort írt, a távirányító mellé tette, mivel tudta, hogy azt biztos használni fogják, így majd észreveszik az üzenetét.
Felkapta a hátizsákját, kezébe vette a gitárját, hátranézett a túlságosan is rendezett nappalira, majd kilépett az ajtón.
Még vetett egy pillantást a házra, ahol felnőtt, majd a hosszú, egyenes járdán elindult a város forgalmasabb részei felé.
Ahogy sétált, elsuhant mellette néhány biciklis és gördeszkás tizenéves. Persze, megnézte őket magának, elvégre furcsák voltak: az egyik lányon minden rózsaszín volt, még a haja is; egy srácon a farmernadrágja szinte nem is volt, annyira szét volt szakadva, hogy gyakorlatilag alig takarta a kényes részeit; egy lányon pedig, a neonzöld nadrágját, és derékig érő égővörös haját leszámítva, minden, ami fekete lehetett, az is volt. Még a rúzsa is.
Nyugodtan vette tudomásul, hogy a földig érő, fekete szoknyájában, é sötétkék fűzőjében nem annyira lóg ki a korabeliek közül. Legalábbis nem annyira, hogy nyíltan megbámulják ezért.
Bár meleg volt, és szeretett nőiesen kinézni, rájött, sokkal kényelmesebb, ha inkább nadrágot vesz fel.
És, alig fél óra alatt, máris szembesült az önmagára kiszabott hajléktalanság egyik hátrányával: nem volt hol átöltöznie.
Bár volt pénze, hogy egy olcsó szállodában kibéreljen egy szobát, egy pár perces dologért nem akart több dollárt költeni. Ki tudja, mire kell még később az a pénz. Illetve, arról, hogy mennyibe kerül a buszjegy, vagy mikor indul a busz egy, távolabb lévő városba, fogalma sem volt. Ahogy semmiről sem.
Kezdett kétségbeesni: mi lesz, ha soha nem talál haza? Ha eltéved? Ha esetleg valami baja lesz? De ezeket a gondolatokat azonnal el is hessegette. Hitt abban, hogy a rosszat könnyű bevonzani, ezért kerülte a gondolatokat. Az, hogy visszaforduljon, most elképzelhetetlen volt számára. Mint lehetőség, meg sem fordult a fejében.Örült, hogy ha egy kis időre is, de maga mögött hagyhatja a múltját. Nem fog, már az első kisebb akadálynál, ijedten visszamenekülni a biztonságos otthonába. Ahol meg is találhatja...
Egy Mc Donalds mellett megállt. Fél pillanatnyi gondolkodás után, bement, vett egy olcsó menüt, amit hamar el is pusztított, majd bement a mosdóba, hogy átöltözzön.
Mivel a wc fülkébe nem fért volna be a gitárjával, úgy, hogy öltözés közben ne tegyen benne kárt, a hangszert letette az ajtó mellé, majd gyorsan bevonult, és a nem éppen kényelmes ruhát egy szép bőrnadrágra, és egy fekete, Guns N' Roses logójával díszített trikót vett fel. Fekete, sima haját hátradobta, így láthatóvá vált a nyakát díszítő rózsa tetoválás. A vállán is látszott pár apró madár sziluettje. A nagy, fekete napszemüvegét a fejére tűzte, mint egy hajpántot. A nyakába három nyakláncot akasztott: egy pengető medálosat, egy keresztet, és egy pentagrammát. A jobb csuklójára egy kendőt kötött, és végre jól érezte magát.
Sietve kiment, és a gitárjával együtt maga mögött hagyta a vendéglőt.
A buszpályaudvart hamar megtalálta, és látta, hogy egy buszra néhány utas száll fel.
Odarohant, és anélkül, hogy megnézte volna az úti célt, vett egy jegyet a végállomásig. A buszsofőr nem csodálkozott. Lehet, minden nap találkozik egy olyan tinédzserrel, akinek teljesen mindegy, hová megy, csak el innen.
Leült a busz végében, a gitárt a lába és a busz oldala közé, a táskáját pedig, a földre tette. Kényelmesen hátradőlt, és nézte a mellette elsuhanó tájat.  El sem hitte, hogy megtette. Lelépett otthonról, ahol biztosan kereste volna az a szemét...  Ahol a szülei, elsősorban az apja, megannyi dolgot várt el tőle, olyanokat, amiket nem volt kedve teljesíteni.
És persze, mikor semmit sem tett meg, jött a szidás, melyet annyira utált. De, most már túl van rajta. Vége. És csak ez számít.
Furcsállta, hogy mindegyik házban egy-egy ember története lakozik. Mindegyik más és más, és mégis, az egyik is és a másik is tökéletesen megfér egymás mellett. Elvileg ez így szép és jó, bár ő már se a szép, se a jó dolgokban nem hitt. Talán, majd később. Most kicsit tapasztalni, próbálkozni akar.Tanulni, mert amit z iskolában tanult, azt nem érezte valós tudásnak, inkább csak egyfajta útmutatás, ízelítő a lehetséges utak során átélhető dolgokból.
Ám ő az ízelítőket nem szerette. Úgy volt mindennel, vagy az egészet, vagy a semmit. A kettő között számára csak az unalom és az érthetetlen dolgok voltak.
Most éppen az egészet választotta. Nem tudhatta, hogy most élete legnagyobb kalandja, vagy legunalmasabb időszaka következik. Éppen ettől volt szép ez az egész. Akármi is lesz, lelkesen fog nekikezdeni, és a lehető legtöbbet fog belőle kihozni. Már alig várta...
Csak akkor vette észre, hogy elaludt, mikor valaki a vállát rázogatta.


~peace foREVer
Beth

2015. február 11., szerda

Hová lett a tisztelet?

Ma kiiratkozott az egyik osztálytársam. Tegnap volt egy kis összetűzése az egyik tanárral, lényegében annyi volt az egész, hogy órán nem adta oda a telefonját, mikor a tanár kérte. Tiszteletlenül beszélt a tanárral, aminek meglettek a következményei. Szóval, ő kiiratkozott. Ezen nem is lepődtem meg annyira, mint inkább azon, hogy hogyan beszélt a tanárral.
Ez a bizonyos osztálytárs a nyáron elmúlt 18 éves. Mikor a tanár felhozta, milyen feltétellel engedte át a lányt a pótvizsgán, a lány egyből azon kezdett el pörögni, hogy vele tisztelettel kell bánni, felnőtt ember...
Szerintetek, milyen az, amikor a diák követel tiszteletet attól a tanártól, akinek az óráján arra sem képes, hogy amikor a hetes jelent, felálljon? Akinek az óráján végig a telefonját nyomogatja, és mikor a tanár próbálja viccesen a tudomására hozni, hogy el kéne tennie a kütyüt, vigyorog egyet, és tovább nyomogatja a telefont?

De nem csak ez idegesít.
Ott van az, hogy az öregeket gyakran nem engedik előre, nem adják át a helyüket. Aztán, mikor az ismerősének nem köszön valaki, pedig észreveszi, és nincsenek haragban az tiszteletlenségnek számít?
Számomra a legdurvább az, mikor valaki a szüleiről nyilatkozik tiszteletlenül. Mikor a szülei, gondolom, mindent megtesznek, hogy neki jobb legyen. Szerintem már az is tiszteletlenség szülővel szemben, hogy nem azt mondja, "anyu", vagy "anya", hanem azt, hogy "muter". Tiszteletlenség ez a szülővel szemben, és a nyelvével szemben is, mivel ha magyarnak vallja magát, akkor ne kezdjen más nyelvek szavait a mondataiba illeszteni.

Csak annyi a kérdésem, mire jó ez? Mennyitől lesz több az, aki tiszteletlen? És mi miatt lesz az?


~peace foREVer
Beth

2015. február 9., hétfő

tanulmányrajz #2

megtalálod majd az utad :)

face everything and rise like a phoenix. :)

2015. január 31., szombat

januári lista

Sziasztok!
Úgy gondoltam, én is beállok a sorba, és minden hónapban összegyűjtöm Nektek a kedvenceimet, illetve, ami az adott hónapban számomra meghatározó volt.

Sokat hallgatott zenék:
Papa Roach - Face Everything and Rise
Papa Roach - Forever
Guns N' Roes - November Rain
Papa Roach - Scars
Thirty Seconds To Mars - This Is War

Elolvasott könyvek:
Benina: A Boszorka démona
Benina: A Boszorka városa
Benina: Milan könyve

Nem mindennapi dolgok:
Munka gyanánt kutyákat hirdetek (kezdés: jan. 9.)
Elkezdtem megírni a Farkaslány történetét (jan. 27.)
Túl vagyok a 12.-es osztályozón informatikából. :)
Shadow új blogja :)

Mára ennyi volnék. :)

Legyetek rosszak! :)

Beth

2015. január 28., szerda

Hírek :)

Sziasztok!
Végre eljutottam oda, ahová az utóbbi hónapok gyötrődései alatt nem is gondoltam volna: Tegnap megírtam a Farkaslány prológusát. Bár még csak három ember olvasta el az alig egy oldalas szösszenetet, egyikük sem mondott semmi negatívat (bár azért kicsit él bennem a gyanú, hogy azért nem mondtak semmi rosszat, mivel az anyukámról és két jó barátomról van szó... :) ). Szóval, ez egy tök jó dolog nekem. Teljesen boldog vagyok. :)
Fentebb említettem, hogy nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Ezt azért írtam, mert az iskola egyre nyomasztóbban hat rám, (bár azért vannak jó pillanatok, és eléggé otthonos a légkör ahhoz, hogy ne rettegjek minden nap iskolába menni, de a csalások amik az osztálytársaim részéről egyre gyakoribbak, és egyre jobban idegesítenek...), illetve itthon is akadnak néha gondok, amiket nem lehet egykönnyen vagy azonnal megoldani, ez a kedvemre is kihatott. Sokszor nem is írtam, rajzoltam vagy olvastam, csak voltam és néztem ki a fejemből. Az a furcsa, hogy a karácsonyi szünet alatt szállt meg valami furcsa fajta boldogság, amiről nem tudom mi okozta, és miért nem jött előbb. (Bár, biztos ekkor kellett érkeznie. :) ) Szóval, elkezdtem olvasni a Bíborhajú sorozatot, ami további löketet adott. Rájöttem, hogy egy Magyar író is tud hatalmasat alkotni, úgy, hogy azt még könyvben is kiadják(bár erre még jó példa Helena Silence és az Enigma könyve).
A félévi hajtás, ami nekem két hétig tartott, és még a rendszeres tanulásra is rávett a jobb jegyekért, még több erőt adott, mivel néhány tantárgyból jobb lett az eredményem, és az átlagom is kicsivel jobb, mint tavaly év végén. :) Ez még több lelkesedést adott, és végül két jó tanács hatására állt össze a fejemben az egész történet: az első, az volt, hogy a főszereplő lánynak a segítőkészségével kell kitűnnie a többiek közül, a másik egy kedves ismerősöm volt, aki azt mondta, hogy szerinte minden történetbe kell egy szerelmi szál, ami miatt az ember tovább olvassa. Néhány álmatlan éjszaka után, már a fejemben volt huszon egynehány fejezet, így a történet vázlata 50 részessé duzzadt, ezeket két nap alatt leírtam, megírtam a varázs szövegét, és tegnap az első kis darabkáját is. Igaz, ez a rajzolás rovására lesz majd, mivel a múlt héten is csak három új rajzom készült el, ami nálam negatív rekordnak számít az elmúlt pár hónapban. :) Most a rajzolás terén, egy oldalnézeti koponya tanulmányrajzzal próbálkozom, kíváncsi vagyok, mi lesz ezekből. :)

Rajz faktra. :)

Pöttyök és vonalak, vagyis a két kedvenc stílusom egyben. :)

És a kedvencem, a vonalas, illetve az egyik kedvenc témám, a fa. Imádom a fákat.. :)

Shadow pedig, ma írt egy jó kis kritikát erről az oldalamról. Illetve, az új blogját szerintem érdemes nézegetni, mivel nagyon ígéretes, jó bejegyzések vannak rajta, és nagyon sok témában ír majd. A lapját itt találod: http://itsourslife.blogspot.hu/ 
A kritikát, pedig itt: http://itsourslife.blogspot.hu/2015/01/kritika-1-beth-rose-darkness.html
Nagyon tetszik nekem a blog is és az is amit ír rajta. :) Remélem, minél többet olvashatok. :)



Legyetek rosszak! :)
~peace foREVer
Beth

2015. január 26., hétfő

2015. január 24., szombat

Tegnap végre sikerült befejeznem a Farkaslány vázlatát, amivel már nyár eleje óta kínlódtam. Két tanácsot megfogadván végre jónak érzem az egészet. Még egy kis szöveget kell megírnom, aztán nekiállok a történetnek is. Összesen 50 részből fog állni, így ez lesz a leghosszabb történet, amit eddig írtam. :) És persze a legnehezebb is.:)



2015. január 21., szerda

Sziasztok!
Nem tudom, nézi-e még valaki rendszeresen ezt a blogot. A megszokott unaloműzőmet...
Az írásokkal még mindig nem tudom, mikor jelentkezem, erre csak a lustaság a mentségem...
Mostanában kicsit belassultam a rajzolással is és az írással is, meg egy picit az olvasással is. Ennek az oka a félév volt, de az év végi 3,6-os átlagomhoz képest most 3,9 lett az átlagom (ebbe a magatartás és a szorgalom jegyeket nem számoltam bele), aminek nagyon örülök. Év végéig még öt tárgyból szeretnék javítani, kíváncsi vagyok, sikerül-e majd. :)
Az olvasással sem nagyon haladok. A Bíborhajú sorozat harmadik részét olvasom most, illetve tegnap elkezdtem a Rosemary gyermeke klasszikust is. Az írásba most kezdek belehúzni, írom a Farkaslány vázlatát, a fejezeteket öt napos határidővel megpróbálom megírni. A rajzolás kicsit neccesebb helyzet, portfólióhoz rajzolgatok, de sosem lesz elég jó egyik rajzom sem. De majd alakul. :)




Nektek hogy teltek a napjaitok mostanában? :)

~peace foREVer
Beth

2015. január 12., hétfő

2015. január 4., vasárnap

Történet kezdet.

Sziasztok!
A napokban eszembe jutott egy elég egyedi történet. El is kezdtem megírni, leírtam ami épp a fejemben volt, aztán rájöttem, ez lehetne akár a kezdete is.
A véleményeteket kérném, érdemes lenne-e folytatni, vagy ez így kicsit erőltetettnek tűnik?  Mit javítsak rajta? :)

 - Hol van? - Kérdezte egy erős férfihang az anyjától. Ezt némi halk beszélgetés követte, majd az anyja hangját hallotta, ahogy a nevén szólítja.
Felkelt hát, és sietős, ám mégis kecses léptekkel kisietett az előtérbe, de amint meglátta a vendéget, megtorpant. A furcsa kis belső hang, mely néhányszor szólította csak meg, most szinte üvöltött, kerülje el a férfit. Távolítsa el, sőt, ne is engedje közel magához. Veszélye. Tönkre fogja tenni.
Az anyja furcsán nézett rá: csak egy pillanatra találkozott a tekintetük, de ennyi is elég volt neki ahhoz, hogy lássa: fél a férfitól.
Azt nem tudta kitalálni, mi oka lenne erre, mert a férfi időközben megfordult, és két, öles lépéssel előtte termett.
 - Hát te vagy az... Lilith oly sokáig rejtegetett gyermeke - mondta gúnyosan. Jeges, kék szemeiben csillogást látott, olyat, amit egy műgyűjtő szemeiben lehet látni, mikor talál egy új darabot, ami kedvére való, és máris tudja, hogy így vagy úgy, de megszerzi. Azonban, a férfi szemeiben felfedezni vélt valamit, amitől ismerősnek tűnt. Nem hitte, hogy valaha, valahol találkoztak volna, mert biztosan emlékezne egy ilyen fiatal - alig huszonöt évesnek tűnő -, fekete hajú, kék szemű, világos bőrű, erős férfira.
 - Annyit hallottam már rólad... De a neved még mindig nem tudom. Hogy hívnak? - Kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon. Eljött hát az ő ideje. Mondania kell valamit. Valamit, amivel ráébresztheti az előtte álló embert, hogy őt nem lehet csak úgy utasítgatni. Hogy nem olyan engedelmes gyerek, min amilyennek tűnik.
 - Anastasia a nevem. És a magáé? Mit érdekli, ki vagyok én? - Kezdte. Lett volna még pár kérdése, de úgy gondolta, ennyi egyelőre elég lesz.
A férfi közelebb lépett hozzá, és végigsimított az arcán.
A lány ösztönei, melyek eddig menekülésre biztatták, most, egy pillanat alatt, biztonságosnak nyilvánították a helyzetet. Anastasia nem értette, hogy lehet ez? Mintha az idegen érintése nyugalmat költöztetett volna a lelkébe.
 - Anastasia... - ismételte szinte megbabonázva, majd összeszedte magát: - Nem hittem volna, hogy még élsz. Elég rossz helyzetben vagy, ugye tudod? - Kérdezte, mire a lány bólintott, bár fogalma sem volt, mire céloz a másik. Inkább nem kérdezte meg.
 - Lucifer vagyok. - Jelentette be, és távolabb állt, bizonyára azért, hogy a lány megpróbáljon elmenekülni. Bár a név hallatán összerezzent, és elöntötte a félelem, az undor, és az anyjától hallott, lázadó angyalok bukásáról szóló történetek emléke, nem adta meg ennek az átkozottnak azt az örömöt, hogy akár egy másodpercig is félni lássa. Ehelyett inkább felemelte az állát, és dacos hangon így szólt:
 - Lucifer... Romlottságod ellenére eléggé jól tartod magad - nézett végig a férfi magas, izmos testén, hosszú, éjfekete, csillogó haján, és tekintete végül az arcán állapodott meg. Az arcán, mely igazán szép volt, még úgy is, hogy csak a kegyetlenség, és az utálat szokásos, unott kifejezése látszott csak rajta.
Lucifer ajka mosolyra húzódott.Nocsak, mosolyogni is tud, gondolta gúnyosan Anastasia.
  -Nem így képzeltél el, ugye? Azt hitted, öreg vagyok?
 - Azt hittem, a pokolban rothad.
 - Ugyan... A pokol, a földi világ, és a mennyország, mind ezen a bolygón van. Vagyis, lényegében a pokolban vagyunk. De gyere, és mindent megtudsz - nyújtotta a tenyérrel felfelé fordított kezét Anastasia felé. A lány az anyjára nézett, és ahogy meglátta a könnyes szempárt, elbizonytalanodott: az anyjára hallgasson, vagy engedjen a kísértésnek, és Luciferrel menjen?
***
 - Döntesz még idén, vagy meddig várjak még?! Kevés az idő, nem érek rá itt szórakozni, rád várni. Neked is kevés az időd, bármelyik pillanatban megölhetnek, gyer' hát! - Lépett hozzá közelebb. Anastasia tétovázott. Nem értette, miért lenne kevés az ideje? Hiszen épp ellenkezőleg, egy ember és Lilith gyermekeként,örökké fog élni...
"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose