A napjaim mostanában....

Sziasztok!

Tudom, eléggé eltűntem, és ha még valaki ezt olvassa, azt remélem, tudatja is velem. :)

Most egy kicsit mesélnék Nektek arról, mi történik, amíg távol vagy a blogger felületéről. Vagyis, nem annyira, de majd ezt is kifejtem. :)

Hírek :)

Sziasztok!
Végre eljutottam oda, ahová az utóbbi hónapok gyötrődései alatt nem is gondoltam volna: Tegnap megírtam a Farkaslány prológusát. Bár még csak három ember olvasta el az alig egy oldalas szösszenetet, egyikük sem mondott semmi negatívat (bár azért kicsit él bennem a gyanú, hogy azért nem mondtak semmi rosszat, mivel az anyukámról és két jó barátomról van szó... :) ). Szóval, ez egy tök jó dolog nekem. Teljesen boldog vagyok. :)
Fentebb említettem, hogy nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Ezt azért írtam, mert az iskola egyre nyomasztóbban hat rám, (bár azért vannak jó pillanatok, és eléggé otthonos a légkör ahhoz, hogy ne rettegjek minden nap iskolába menni, de a csalások amik az osztálytársaim részéről egyre gyakoribbak, és egyre jobban idegesítenek...), illetve itthon is akadnak néha gondok, amiket nem lehet egykönnyen vagy azonnal megoldani, ez a kedvemre is kihatott. Sokszor nem is írtam, rajzoltam vagy olvastam, csak voltam és néztem ki a fejemből. Az a furcsa, hogy a karácsonyi szünet alatt szállt meg valami furcsa fajta boldogság, amiről nem tudom mi okozta, és miért nem jött előbb. (Bár, biztos ekkor kellett érkeznie. :) ) Szóval, elkezdtem olvasni a Bíborhajú sorozatot, ami további löketet adott. Rájöttem, hogy egy Magyar író is tud hatalmasat alkotni, úgy, hogy azt még könyvben is kiadják(bár erre még jó példa Helena Silence és az Enigma könyve).
A félévi hajtás, ami nekem két hétig tartott, és még a rendszeres tanulásra is rávett a jobb jegyekért, még több erőt adott, mivel néhány tantárgyból jobb lett az eredményem, és az átlagom is kicsivel jobb, mint tavaly év végén. :) Ez még több lelkesedést adott, és végül két jó tanács hatására állt össze a fejemben az egész történet: az első, az volt, hogy a főszereplő lánynak a segítőkészségével kell kitűnnie a többiek közül, a másik egy kedves ismerősöm volt, aki azt mondta, hogy szerinte minden történetbe kell egy szerelmi szál, ami miatt az ember tovább olvassa. Néhány álmatlan éjszaka után, már a fejemben volt huszon egynehány fejezet, így a történet vázlata 50 részessé duzzadt, ezeket két nap alatt leírtam, megírtam a varázs szövegét, és tegnap az első kis darabkáját is. Igaz, ez a rajzolás rovására lesz majd, mivel a múlt héten is csak három új rajzom készült el, ami nálam negatív rekordnak számít az elmúlt pár hónapban. :) Most a rajzolás terén, egy oldalnézeti koponya tanulmányrajzzal próbálkozom, kíváncsi vagyok, mi lesz ezekből. :)

Rajz faktra. :)

Pöttyök és vonalak, vagyis a két kedvenc stílusom egyben. :)

És a kedvencem, a vonalas, illetve az egyik kedvenc témám, a fa. Imádom a fákat.. :)

Shadow pedig, ma írt egy jó kis kritikát erről az oldalamról. Illetve, az új blogját szerintem érdemes nézegetni, mivel nagyon ígéretes, jó bejegyzések vannak rajta, és nagyon sok témában ír majd. A lapját itt találod: http://itsourslife.blogspot.hu/ 
A kritikát, pedig itt: http://itsourslife.blogspot.hu/2015/01/kritika-1-beth-rose-darkness.html
Nagyon tetszik nekem a blog is és az is amit ír rajta. :) Remélem, minél többet olvashatok. :)

Legyetek rosszak! :)
~peace foREVer
Beth

önmagam kiismerése - nem sikerült

Sziasztok!
Most kivételesen a napomról írnék Nektek, vagyis ezzel untatnám azt aki tovább olvas (aki nem kíváncsi erre, annak nem kell elolvasnia ;) )
Nem is tudom, honnan szedtem azt a hozzáállást, hogy nekem nincs kedvem ehhez a mai naphoz, és hogy nem akarom ezt a napot végi csinálni. De azért mégis felkeltem, buszindulás előtt húsz perccel, és összeszedtem magam. Bejutottam a suliba, lement az első óra, ami informatika volt, és ami alatt megpróbáltam egy táblázatkezelési feladatot megoldani, több-kevesebb sikerrel. Aztán jött egy matek (vagyis fogalmamsincsmiazottatáblándenemisérdekel óra), egy biológia (utálom a biokémiát!), és egy angol (jó nyelv csak a függő beszéd része nem az :D ) óra, aztán két órában az egészségnap.
Számomra, ez a két óra volt a legrosszabb. Persze, a téma, és az eltervezés, elgondolás, nagyon jó, és hasznos, még örülök is annak hogy ilyen dolgokról is szó esik, még ha kevésszer is. De ez is több mint a semmi. Csak a kivitelezéssel voltak problémáim. Első órában ugyanis néztünk egy videót az anorexiáról és a bulimiáról, utána még egyet az anorexiáról, és utána a helyes szájápolásról egyet, hogy ez se maradjon ki. Ezzel még semmi baj nem volt, csak az volt a gond, hogy egy átlagos méretű teremben összezsúfoltak két osztályt. Egyedül csak engem zavarhatott ez a sok ember ilyen kis helyen, máson legalábbis nem láttam jelét. Az első tíz percben minden szép meg jó volt, érdekes volt a videó is, csak aztán azt vettem észre, hogy egyre rosszabb levegőt venni, meg egyre jobban szúr a mellkasom. Eddig még csak egyszer jártam így, mikor májusban a buszon voltak vagy hetvenen, és még jó meleg is volt, plusz még a fűzőmben kínlódtam, mivel kezdtem kinőni. Ezért is volt furcsa, hogy ez a hülye rosszullét megint rám tört. Annyit tudok csak, hogy ezt a kis helyen összezsúfolt tömeg hozza ki belőlem, de elég rossz volt az az egy óra, amíg a másik osztály is ott volt. Utána következő órában már visszamentek a termükbe, és nekiálltunk a feladatoknak, ami süti készítés volt, és plakát rajzolás. Ezek alól kihúztam magam, részben mert nem szeretek mások előtt kaját készíteni vagy rajzolni, részben pedig azért, mert még mindig rosszul voltam. A feladatokat megoldották, óra végére én is egy kicsit jobban lettem már, és addig amíg véget nem ért az óra és a két osztálytársam aki aggódott értem meg nem kért hogy mosolyogjak már, észre sem vettem, hogy a sírás határán vagyok és nem is akarok ott lenni. Végül egy kis erőltetett mosollyal búcsúztunk el, mindenki ment a dolgára. Utána biosz fakt lett volna, de az elmaradt, így előbb elmehettünk. :) Kicsit sétálgattam pár kevésbé forgalmas utcán, majd becéloztam a könyvtárt, hogy hódolhassak facebook és youtube imádatomnak, majd hazamentem, utána elmentünk egy ismerősömmel kacsát keresni, eredménytelenül, de legalább bicikliztünk egy jót. Itthon kicsit segítettem, majd felmentünk anya barátnőjéhez, és elbeszélgettük az időt. Aztán jött a szokásos esti rohangálás, állatok megetetése, készülődés holnapra, ilyesmik... :)
A vicc a mai napban az, hogy rájöttem, még mindig nem ismerem a körülöttem lévő világra adott reakcióimat, és így néha alaposan meglepem, saját magam. Pedig már azt hittem, mindent tudok magamról. Lehet hogy még sincs így? :)
Szerintem, minden embernek elsősorban önmagát kellene megismernie. Ez egy különleges utazás lehet, akár régi írásokon, rajzokon, érzéseken, emlékeken, akár régi történeteken keresztül. A mód teljesen mindegy, a lényeg, hogy egy csoda vagy, amit fel kell fedezned, nem pedig elpocsékolnod.

ez a zene egy csoda. :) imádom :)

~peace foREVer
Beth