2015. április 21., kedd

a célegyenesben...

Sziasztok!

Az egy helyben toporgásban, ha lenne ilyen verseny, biztosan dobogós lennék. Máskor egy nap alatt minimum egy oldalt összehoztam a Farkaslány történetemhez, azonban most, egy hét alatt kínlódtam össze három oldalt. Még két és fél részt kell megírnom, és befejezem a sztorit. :)

Valamiért mindig olyan nehéz elengedni egy történetet. A megszokott világot, az időközben megkedvelt szereplőket, helyeket, és a hangulatokat. Minden történet írása más, az egész helyzete, a hangulata, az elvárások, és a siker vagy a kudarc élménye egy-egy rész megírása után. Olyan sokszínű az írás, amit talán meg sem tudnék most fogalmazni úgy, hogy rendesen elmondjak mindent. Talán épp ezért lassulok be mire a végére érek. :)

"Néha kifejezetten szeretek írni, néha viszont utálok, mert újra vissza kell térni és átélni a fájdalmat és megpróbálni kifejezni azt, amit érzek." - W. Axl Rose

Akárhogy is, nekem még mindig ez a legélvezetesebb dolgok egyike. Nem is hiszem, hogy fog ez változni. :)

Még vár rám egy sor orvoslátogatás (holnapi kezdéssel...), egy informatika írásbeli és szóbeli érettségi, illetve a napokban egy infó osztályozó vizsga, meg persze az év végi hajtás, de ha ezeken túl leszek és a Farkaslánnyal is végzek, akkor elkezdem átírni egyik régi fanficemet, saját történetté. De ezekről majd később mesélek. :)

Legyetek rosszak :)

Darkness

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose