Te vagy nekem a levegő

Abbi Glines

Te vagy nekem a levegő

Fülszöveg:

A tengerparti kisvárosban, Sea Breeze-ben Sadie felfedezi, hogy a szenvedélynek semmi sem állhat az útjába. Felkavaró olvasmány a bestsellereiről híres Abbi Glinestól. Sadie White a nyári szünetben a tengerparton dolgozik, de nem holmi strandőrként. Mivel a mamája terhes, és nem hajlandó dolgozni, ezért helyette Sadie lesz az egyik közeli szigeten nyaraló gazdag család házvezetőnője. Amikor a család megérkezik a nyári vakációra, Sadie döbbenten látja, hogy a tulajdonos nem más, mint Jax Stone, a világ egyik legismertebb ifjú rockere. Ha Sadie egy mindennapi lány lenne – ha nem azzal telne az élete, hogy gondját viseli az anyjának, és rendben tartja az otthonukat –, akkor talán feldobná, hogy egy rocksztárnak dolgozhat. De nem ez a helyzet. Sadie-t nem izgatja a hírnév, ám Jax mégis vonzódik hozzá. A lány lenyűgözi, de a fiú küzd a vonzalom ellen. Jax világában a kapcsolatok nem működnek, és minél jobban kívánja Sadie-t, annál erősebb a meggyőződése, hogy a lány többet érdemelne. A nyár végére Jax rájön, Sadie nélkül lélegezni sem képes. Vajon a szerelem legyőzi a két világ közt tátongó szakadékot?

Imádom a rockot, meg szinte mindent, ami ahhoz kapcsolódik. Érdekel, és valamilyen szintén őszintének is tartom. És mikor a kezembe akadt Abbi Glines könyve, tudtam, el kell olvasnom, ha már nem, a téma miatt. Mivel Dream válogatás, és ahogy beleolvasgattam, nem valami komoly, egetrengető sztori, nem is vártam többet egy nyári kis olvasmánynál.

A borító gyönyörű, utal a tartalomra is valamennyire, de nem valami extra. Ahogy az angol borítót nézegettem, az kicsit jobban illett volna, de nem baj, ez is szép (bár az a narancssárga pötty ott valami borzasztó, ahogy megtöri az egyensúlyt).

A rocksztár - egyszerű lány páros nekem kifejezetten tetszett, végre nem valami teljességgel sablonos alapsztorit kaptunk. De már az elején lejött az, hogy egy csöpögős sztorit fogok olvasni, amit eleinte bántam, mivel én jobb szeretem, ha pörögnek az események, és nem annyit nyavalyognak a szereplők. Szedjék össze magukat, és pörgessék fel a dolgokat, különben elalszunk! :)

De előítéletes voltam. Túlságosan is. Ahogy olvastatta magát velem ez a sztori, úgy vált számomra világossá, hogy bár sok benne az alsó kategóriás szappanoperákba is tökéletesen beilleszthető szöveg, szerelmi vallomás, attól még megy a sztori, a szereplők tökéletesen elkülöníthetőek, és egyedi jellemük van. Nincsen nagy érzelmi hullámvasút, mint amilyenről álmodik az ember, de azért nem is hagyott hidegen. Aranyos kis történet, hatalmas csavarokat nélkülöző - ám nem teljesen unalmas -, de nyári kis egy-két délutános lazulós, agykikapcsolós olvasmánynak tökéletes.

Ami kifejezetten tetszett benne, az Jax jelleme volt. Bár néha eléggé nyálas és kissé közhelyes szövegeket nyomott néha, de tetszett, hogy olyan tisztaszívű, és átlátja a dolgokat, plusz, hogy képes megtenni bármit a szerelméért. Jó, ez is közhelyes, de azért jó lenne, ha néhány ilyen srácot lehetne találni :) Plusz az a levegős szöveg nagyon találó. A beszédéből néha lejött, hogy tényleg maga írja a híres szövegeit, zenéit. 

És ritka pillanat, de megkedveltem Sadie-t is. Egy igazi, normális, jóravaló lány, aki megérdemelte a happy end-et. Kicsit naiv, kicsit nem látja át a dolgokat, de hihetetlen tűrőképességű, és nagyon is jószívű, és segítőkész, amivel mindenkit megnyer magának. Szerethető figura, és különösen tetszik, ahogy az anyjával bánik, ahogy tulajdonképpen ő neveli a felnőttet. A legtöbb ember erre nem hiszem, hogy ilyen szinten képes lenne, főleg, mikor Sam is belép a képbe. Az ilyenek miatt, le a kalappal előtte, a történetben talán a legjobb szereplő volt. 

Bár azért ott volt még egy nagy kedvencem, Mary asszony is, a kissé anyáskodó, de tagadhatatlanul jó szereplő, aki Jessica helyett is gondoskodik Sadie-ről, ahogy csak tud. És a kedvességével, meg azzal is ahogy beszélt, pillanatok alatt a szívembe lopta magát. 

Marcus kicsit furcsa volt nekem, szegény szintén egy igazán jó szereplő, remélem, a következő részben ő is megkapja a boldogságát - ideje lenne már. :)

A néha sablonos szövegek, és a sablonos kómás dolog mellett, ami miatt földhöz tudtam volna vágni a könyvet, az Sadie anyja, Jesscia volt. Értem én, hogy felnőtt, és a felnőtteknek mindent lehet, de normális ez a nőszemély? Szerintem nem az. Az, hogy várandós, nem kifogás arra, hogy a tizenéves  lányát dolgoztassa. És amikor még a kisgyereket is rábízza Sadie-re, aki iskolába jár, és aki végül kikészül, hát az nekem túl sok volt. Értem én, hogy depressziós, de akkor is, egy gyereknek még csak tanulnia kéne, nem pedig tanulni, ÉS dolgozni, ÉS egy gyerekre vigyázni... Hihetetlen, hogy valahol a világban élhet egy ilyen - bocsánat, nem tudok jobb szót erre - idióta nő, aki szülőnek mondja magát...

Mindent összevetve, a hibái ellenére kellemes kis olvasmány volt. Olvastatta magát, érdekes is volt, jók voltak a szereplők, szerethető kis egyszerű történet, de nem többször újraolvasós. 

Azoknak ajánlom, akik szeretik a szerelmes történeteket, és akiket foglalkoztat a rocker - átlagos lány kapcsolat, illetve, hogy egy fiatal lány hogy küzd meg több feladattal, mint amennyi feladata valójában lenne.

Ez a történet így is kerek, egész, kíváncsi vagyok, a sorozat további nyolc részét kiadják-e magyarul.

***

Ha szeretnétek többször, és többféle bejegyzéseket olvasni, látogassátok meg új blogom, mely Dream the crow black dream címen fut. :)

Darkness