Sinner

Maggie Stiefvater

Sinner - A bűnös

Fülszöveg:

 Cole St. Clair csakis és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá.
elvesztett.
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel?
bűnös.
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.

Mióta megtudtam, hogy létezik ez a könyv, alig vártam, hogy elolvashassam. Kedvenc párosom volt a Cole - Isabel páros, és mikor körülbelül egy évvel ezelőtt elolvastam a Forever-t, sajnáltam, hogy nincs több róluk. Ennyi volt? És kész? Pedig ők ketten voltak a legkiforrottabb karakterűek a trilógiából, nekem legalábbis így tűnt.

Alig pár napja, végre sikerült megkaparintani a könyvet. Körülbelül úgy néztem ki, mint egy örült, mikor vigyorogva, mint egy félkegyelmű, szorongattam a kezemben :D Amint hazaértem, minden mást félretéve, olvasni kezdtem. Alig három nap alatt be is fejeztem, de csak azért, mert húztam-halasztottam, nem akartam, hogy vége legyen, annyira jó volt.

Cole hozta a szokott formáját: a rocksztárt, aki mindig a maga útját járja, és mindig a lehető legjobbat hozza ki az adott helyzetből. Aki mindig tudja, mi kell az embereknek. Aki legbelül szenved, azért, mert nem olyan az élete, mint szerette volna. És aki végül egy olyan életet teremtett, amilyet szeretett volna. Az összetett gondolkodása, érzései, valóságossá tették az egészet. Ahogy küzd magával, és ahogy megnyeri a küzdelmet, ezt csodálatosan bemutatja ez a könyv. És ott van Isabel. Na, ő eléggé furcsa volt. A Mercy Falls farkasai trilógiában mindig nagyon odatette magát, viszonylag keveset szerepelt, de az a viszonylag kevés is nagyon ütősre sikeredett. Most meg? Valahogy olyan... másnak tűnt. Túl sokat érzelgősködött, tétovázott, hiányzott a mindig határozott, szókimondó, egyenes Isabel. Illetve, még hiányzott Grace és Sam is. Jó lett volna egy fél oldalt szentelni nekik, nem csak körülbelül öt mondatot arról, hogy most milyenek, hová jutottak, ilyesmik.

Kifejezetten tetszett maga a történet. A szép, hangulatos leírások, amitől az egészet szinte láttam magam előtt. A "lelkizős részek", vagyis mikor beleláthattunk a szereplők legmélyebb érzéseibe, és megtudtuk, miért úgy cselekszik, ahogy. Az ilyen részeknél néha egy-egy érzésben tök jó ha magára ismer az ember, még jobban megszereti és megérti a szereplőt. Az írónő ezt nagyon érzi, szerintem mindenki érzett már valami hasonlót, ami miatt érti a helyzet bonyolultságát. A jelenetek, a hangulatok, minden tökéletes volt. Maggie hozta a formáját, egyedül Isabelt rontotta el, de eléggé. Bár a történet többi részére vagy a fogalmazásra egy rossz szavam sem lehet, mivel a helyén volt. A humort, azt a kissé kegyetlen, beszólogatós, de végig őszinte, és a helyzetekhez tökéletesen illő szólásokat pedig külön imádtam. Két kedvenc jelenetem volt, ami ehhez kapcsolódik: az egyik az, amikor Cole elmeséli mit nem mondanak el az embernek a farkas-létről (lásd 50. fejezet), és a másik, mikor megmutatja Baby-nek, hogy írta be a telefonjába: Idegösszeroppanás/Halál. Na, az ilyen részeken szinte sírtam a nevetéstől.

Az első betűtől az utolsóig imádtam ezt a könyvet. Nem valami eget rengető sztori, és az előzmények részletes ismerete nélkül eléggé zavarosnak tűnhet, de mindenképp többször elolvasós történet. Már csak az írásmód, az élőnek tűnő szereplők és a zseniális történetvezetés miatt. Meg persze önmaga miatt.

Mindenkinek őszintén szívből ajánlom ezt a könyvet, aki szeretne egy kicsit könnyedebb, de szenvedélyes történetet olvasni. Megéri. :) (Ja, és Shiver rajongóknak kötelező! :) )

"Eszembe jutott az összes alkalom, amikor a szakadék szélén álltam, legyen az valódi vagy képzelt, és kerestem valamit, valódit vagy képzeltet, de sohasem találtam meg azt, amire szükségem volt.
Most úgy éreztem, igen. Erre volt szükségem."

Darkness