Családi problémák

 Sziasztok!

Ismét eléggé eltűntem... Sajnos még mindig sok a sulis teendő, és nem úgy tűnik, hogy kevesebb akar lenni, most egy ideig legalábbis biztosan nem. Múlt héten kellett írnom egy fogalmazást társadalomismeretre, és én a családi problémákat választottam, mivel nekem ez egy eléggé érdekes témakör (igaz nekem minden érdekes ami az emberekkel kapcsolatos :D ), és gondolom, megosztom ezt Veletek. Mostanában ez az egyetlen épkézláb fogalmazás amit írtam. :P

Kelemen Bettina

Családi problémák

   A családok nagy részében fellelhető valami probléma, mely nem csak néhány nézeteltérés, vita. Ezek a problémák gyökeresen megváltoztathatják a családot, és azt is, aki ezt hozta a családjába.

   Egy egészségesen működő családban világosak az értékek, melyeket képviselnek, minden változás lassan és megjósolhatóan folyik a tagok számára, nincsenek bűnbakok, mindent megpróbálnak együtt megoldani, érzéseikről és indulataikról beszélnek, vannak családi szokások, és a tagok támogatják egymást mindenben, mindig kiállnak egymásért. Megtanulnak szeretni – egymást is és saját magukat is - , nem szidják egymást, megbíznak egymásban,   felelősséget megosztják, mindenkinek megvan a maga feladata,  nyíltan kommunikálnak egymással, mindenki véleménye fontos.

 Az úgynevezett diszfunkcionális (rendellenesen működő) családokban a családtagok közötti pszichológiai határok merevek, vagy rendezetlenek;a családi szerepek felcserélődnek, például a gyerek uralkodik (mondjuk hisztizéssel, esetleg fenyegetőzéssel), a régi, rossz dolgokat még sok idő elteltével is felidézik, nem tudják feldolgozni. Azonban legbelül a szégyen, a titkolózás, a káosz, van. Nem segítik egymást, sok mindent eltitkolnak egymás elől.

 Ezek a családok kifelé általában úgy tűnnek, mintha boldogok lennének, de csak akkor láthatjuk meg  a problémát, ha közelebbről ismerjük a család néhány tagját. A látszat fenntartására rengeteg energia megy el, így ez az energia a családra meg el, de nem úgy, ahogy kellene. A családtagok szükségletei kielégítetlenek maradnak. A rossz érzések uralnak mindent, illetve alá-és fölérendeltségi viszonyok vannak a család tagjai között, ami kedvez a függőségek kialakulásának. Kialakulnak úgynevezett szerepjátszmák, ahol van áldozat és üldözött, vagyis akit a bántás ér, aki menekülés gyanánt könnyen beleeshet a szenvedélybetegségek, az alkoholizmus, a drogok csapdájába.

 Az alkoholizmus a leggyakoribb, általában férfiaknál gyakoribb, bár egyre több alkoholista nőt is látni. Hogy ki mikor kezd ebbe bele, az változó. Általában 30 éves kor után kezdenek bele az emberek ebbe, de nem lehet általánosítani. Az indokuk talán az lehet, hogy megpróbálják az alkoholba fojtani bánatukat, és ez segít nekik, hogy ha csak kis időre is, de valamennyire megfeledkezhessenek a gondjaikról, problémáikról. Illetve, a kocsma kis társaságot is nyújt az alkoholistáknak, ahol van kivel beszélgetni, és hallanak új dolgokat is. Ám az alkoholizmus a legkevésbé sincs jó hatással a családra, széthúzást eredményez, senki nem bírja elviselni az esetleges kimaradásokat, vagy azt, ha a problémát okozó személy ittasan megy haza. Az anyagi háttere is elég komoly, nem egy esetben vagy adósság, vagy bűnözés lesz az alkoholizmus vége, és a család is széthullik.

 Hasonló a helyzet a drogokkal is. A fiatalok körében ez a népszerűbb, a szomorú statisztikák szerint a lányok gyakrabban fogyasztanak kábító hatású szereket, de nem sokkal vannak lemaradva a fiúk is. A leggyakrabban használt kábítószer a marihuána, de a listán igencsak előkelő helyen van az alkohol gyógyszerrel való bevétele, és a nyugtatók, altatók is. A legkevesebben a heroint fogyasztják. A droghasználat hátterében valószínűleg a rossz lelkiállapot áll, amit ezek a szerek segítenek javítani, egyfajta menekülési lehetőségként működhetnek. A túlzott drogfogyasztás nem csak a családot viseli meg, hanem a szervezetet is. Ha valaki marad a drogfogyasztásnál, könnyen lehet bűnöző is, mivel a drog nem lehet olcsó, és minél többet fogyaszt, annál több pénz kell az új adaghoz, amire a család biztosan nem fog adni, és így könnyen áldozatokká válhatnak a családtagok, mert a drogfogyasztó tőlük is lophat pénzt végső kétségbeesésében. Ez persze elveszi a maradék bizalmat is, ami még mélyebbre taszíthatja a családtagokat, és még jobban elveszhet az összetartás.

 A családokban azonban igencsak gyakran előfordul az erőszak is. Ez alatt azt értjük, mikor az egyik családtag, házastárs, élettárs, vagy partner olyat tesz, amivel a másik fél felett bármilyen dominanciát, lehet ez testi, lelki, anyagi, vagy jogi, tud gyakorolni. A családon belüli erőszak kifejezés mellett használatos még a párkapcsolati erőszak is és a gyermekbántalmazás elnevezések is.

 Az erőszak lehet akár verekedés, verés, súlyos testi sértés, életveszélyes fenyegetés, vagy szidalmazás, lelki terror is. Családon belül történhet erőszak két partner között, esetleg bánthatnak egy idősebb családtagot is, vagy a gyermeket.

 Ez a téma még a mai társadalomban is tabunak számít. Az erőszak alkalmazója és elszenvedője is igyekszik eltitkolni, min megy keresztül. A környezetük nem tud segíteni a családon belüli erőszak feltárásában vagy megszüntetésében, mivel gyakran gondolják úgy, hogy ez egy családi probléma, ami nem rájuk tartozik.

 A statisztikák országonként eltérő képet mutatnak, de a statisztikák elkészítését nehezíti az is, hogy az erőszakos esetek egy része, töredéke jut csak el a hatóságokhoz. Úgy becslik, minden harmadik eset jut csak el a hatóságokhoz, mivel a feljelentési arány igencsak alacsony, nem merik feljelenteni a bántalmazót, mert félnek, még több gondjuk lesz ebből. (Az amerikai lakosság tíz százaléka egészségügyi problémákat is elszenvedett az erőszak miatt.)

 Ez az erőszak többféleképpen is megvalósulhat: lehet fizikai, szexuális, érzelmi, vagy lelki erőszak is, ahogy korlátozás is. Több fajtája van:

 Lelki és érzelmi erőszak cselekmények: Elsősorban nők ellen történik. Lehet fenyegetés, zsarolás, függő viszony kialakítása, ellenőrzés, információk eltitkolása. Gyakran keltenek a bántalmazottban olyan érzést, mintha ők tehetnének erről, és megérdemelnék ezt. Ennek alfaja lehet a verbális erőszak, mikor a bántalmazottat kinevetik, kigúnyolják, megszégyenítik, emberi méltóságát eltapossák. Ehhez társul a gyűlölettel telt beszéd, ordibálás, illetve az agresszív gesztusok.

 Gazdasági elnyomás: a bántalmazó igyekszik pénzügyileg is függőségbe hozni a bántalmazottat, ellenőrzést gyakorol a pénze és vagyontárgya felett. A bántalmazottnak engedélyt kell kérnie a saját vagyonával való rendelkezéshez is.

 Fizikai erőszak: ez az erőszak típus okozza a legnagyobb fájdalmat, és a bántalmazott egészségét veszélyezteti. Kisebb számban fordul elő mint a többi erőszakos cselekmény, de az intenzitása jóval nagyobb. Nem ritka a testi sértés, ami akár életveszélyes is lehet, és az emberölés sem.

 Szexuális erőszak: a fizikai erőszak egyik alfaja, de a szakirodalom a leggyakrabban külön tárgyalja ezeket. Három összetevőre osztható fel: erőszak, fenyegetés használata a szexuális aktus eléréséhez; valami befolyás alatt álló, így védekezésre képtelen személyt is kényszeríthetnek; és van az erőszakos szexuális együttlét. Ennek a mozgatórugója a vágy, a bántalmazott akaratának megtörése, az alacsonyabb rendűség érzékeltetése.

 A bántalmazók általában mások problémáira közömbösek, korlátolt gondolkodásúak, megvalósíthatatlan elvárásokkal rendelkeznek, bántóan beszélnek, tárgyként kezelik embertársaikat, gyakran zsarolnak, indulatkitöréseik vannak, fenyegetőznek, a gyerekekkel és az állatokkal szemben gyakran kegyetlenek, féltékenyek, bűnelkövetésre hajlamosak, és áldozatként tüntetik fel magukat.

 Többen azt állítják, hogy az elkövetőt is és a bántalmazottat is gyerekkorában traumák érhették, amik átformálták őket, vagy agresszívvé, vagy mazochistává. Ez esetben nehéz megoldást találni.

Itthon több nő hal meg gyilkosságok áldozataként, és így a családon belüli erőszak áldozatainak többsége is gyerek vagy nő.

   Egy olyan családból, melyben az erőszak volt a meghatározó, nehéz lehet elindulni, de sokaknak sikerül, és kilépnek múltjukból, új életet kezdenek, nem követik szüleik példáját. A családon belüli problémák mindig megoldhatók, erre van néhány szervezet is.

Ha egy családot szétzúz egy probléma, akkor, a hibákból tanulva, még nem lehetetlen újjáépíteni mindent.

Forrás: Wikipédia

ebben a zenében minden benne van. :)

I will be...

I told you that I love you

I told it on my way,

I would be loved by you,

But I can't forever stay...

I can not say,

I gonna live another day,

May I will be yours...

I will be your enemy, 

I will be your energy,

I will be your fantasy,

I will be your....

I wil be your sun,

I will be your moon,

I will be your love,

I will be your mood.

May I will be your...

May I will be yours...

I will be your enemy, 

I will be your energy,

I will be your fantasy,

I will be your....

I wil be your sun,

I will be your moon,

I will be your love,

I will be your mood.

I can not say, 

I gonna live another day.

May I will be yours...

May I will be yours...

May I will be yours...

néhány dolog, ami miatt holnap majd vered a fejed a falba

-sokáig fent maradás
-és facebookozás
-írás, rajzolás órán ( plusz szeretetdolgozatok :D )

-kételkedés
-várakozás
-a múlton rágódás
-a jövőn aggódás

lefáradva :D

Sziasztok!
Mint láthatjátok lentebb, eléggé sok könyvről tettem ki a véleményem, hátha elolvassa valaki és esetleg kedvet kap.
Rájöttem, hogy általában ellentétesen fogalmazok mikor véleményt kell írnom valamiről. De legalább senki sem mondhatja, hogy egy oldalon állok :D
A rajzolással is és az írással is eléggé leálltam, de megpróbálok visszarázódni a régi kerékvágásba. Rengeteg ötletem van, a rajzoláshoz legalábbis, és kíváncsi vagyok, mennyi valósul meg belőle. Hogy mennyit sikerül megrajzolnom. Az írás, hát... nem megy mostanában a legjobban. Még valamikor tavasszal írtam olyan fejezetet ami még tetszett is, valahogy elfogyott az ihlet. Erőltetem, erőltetem, (lásd: Seize The Day!), de nem élvezem annyira mint amennyire kéne. Nem találom elég jónak az ötleteimet, rövidek a fejezetek, így most csak az Avenged Sevenfold fanficemet írom, azt is csak hébe-hóba, meg most már tervezek nekiállni a Farkaslány vázlatának, amit már negyedszerre írok újra :D De hát, ahogy valaki egyszer írta, az írásnak az átírás a lényege, attól lesz egy történet még jobb. 
Szabadidőm nagy részét mostanában az olvasás tölti ki, illetve a sétálgatás. Olvasni most Cassandra Clare regényeit olvastam, meg hármat Magie Stiefvater-től. Most még egyszer átolvasom a Forever-t, és Beninától A megsebzett szabadságot. Végre egy olyan könyv ami nem a mai korban játszódik. És magyarokról (is) szól. A Wass Albert idézetek pedig, amik a fejezet elején vannak, nagyon jók, ütősek. Már csak ezért is megéri elolvasni. :)
Visszatérve az íráshoz, a Children Of Bodom blogomat nem tudom folytatni, most legalábbis. A Downfall nem jött össze, nem tűnik elég jónak, sokkal kevesebb embert is mozgat meg mint mondjuk az Angels Don't Kill. Nálam pedig ez is egy nyomós ok, mivel mindig felül akarom múlni azt amit azelőtt csináltam,és ha nem jön össze, akkor az eléggé sokáig kedvemet szegi. Persze majd valamikor felteszem a történet befejezését, csak hogy mikor, az kérdéses, mivel még a füzetemben sem fejeztem be.
A sétát pedig mindenkinek csak ajánlani tudom. Ahogy lehullanak a színes falevelek, és ahogy lassan a természet felkészül a télre, az valami gyönyörű. És persze egy kis mozgás sem árt. Telefont, vagy fényképezőt vigyetek magatokkal, nem hátrány, ha valami szépe láttok és meg szeretnétek örökíteni. :)
Esős idő esetére pedig egy jó film, a Csontváros :) :  https://www.youtube.com/watch?v=Njm_wEqBTVE




Még van egy kis feladatom, festenem kell rajzra, úgyhogy mára ennyi lennék :)

~peace foREVer
Beth

Maggie Stiefvater: Forever - Örökké

Maggie Stiefvater
Mercy Falls farkasai sorozat harmadik része
Forever - Örökké

Fülszöveg:
akkor…
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott.
most…
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.
örökké…
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.



Nem is tudnám eldönteni, hogy melyik a kedvencem ebből a sorozatból. Talán a Shiver, az tűnik a legboldogabbnak. Viszont a Forever is nagyon jó, talán a második legjobb, itt is nagyon jó az alaphangulat, és a Grace - Sam páros is megmelengeti az ember szívét. Hogy ennyire kitartanak egymás mellett, bármi történjék is. Szerintem, minden lány egy Samre vágyik. Egy Samre, aki érzékeny, de mégis mindig azt teszi amit kell, és mindent a legjobb tudása szerint, miközben tiszta szívből szeret. :) Persze, mindenki próbál a lehető legjobb lenni, még Cole is, aki hozta a szokásos formáját és még jobban belopta magát a szívembe. Lehet, hogy kicsit miatta is olvastam ez a sorozat második és harmadik részét? Mert a történet sajnos nekem egy kicsit vontatott, nálam az a nyerő ami rögtön egy durva dologgal kezdődik. Ám ez a Foreverre nem igaz, itt lassan történnek a dolgok, de épp ez is az egyik fő vonzereje. :) Visszatérve Cole-ra, nálam ő a kedvenc,
a karaktere, a titokzatos múltja, amiről könnyen hiheti az ember azt hogy mégis tudja mi történt vele, de szerintem több oka van a fájdalomra, ami hajtja.
Ismét egy újabb kedvenc regény, ami lehetne akár kötelező olvasmány is. Nem bánnám... :)

Már alig várom, hogy a Sinner-t olvashassam. :)

Maggie Stiefvater: Linger - Várunk

Maggie Stiefvater
Mercy Falls farkasai sorozat második része
Linger - Várunk

Fülszöveg:
A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.



Maggie Stiefvater ezzel a könyvével is egy csodás világot keltett életre. A címe tökéletesen kifejezi az egész könyv hangulatát, ehhez nincs mit hozzáfűzni. A borítója is gyönyörű, nagyon tetszik ez az egyszerű, ám mégis dekoratív megoldás a faágakkal. :) Új kedvencem lett Cole, jó hogy ilyen árnyalt szereplő, ahogy Isabelle is. Sam pedig, a könyv legjobb karaktere, nekem nagy kedvencem lett hogy nem olyan mint manapság a legtöbb srác, inkább a versek és a zene felé érdeklődik. A szereplők közül egyedül Grace nem lett nagy kedvencem, meg a szülei. Jó szereplők, csak Grace nekem egy kicsit furcsa, hogy nem mindent mesél el Samnek. A helyében én ezt tettem volna. A szülei meg, hát… Nem akarom őket leszólni, de nem normális amit művelnek. Egyszerűen idegesítő, hogy eddig a lányuk felé sem néztek, most meg annyira irányítani akarják ahogy egy öt évest se lehet pláne nem egy majdnem felnőtt embert.
A történet csodás volt, ahogy a világ is. A fogalmazás csodás. Lényegében az egész könyv egy csoda. :)

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

Maggie Stiefvater
Mercy Falls farkasai sorozat első része
Shiver - Borzongás

Fülszöveg:

Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül.
Sam két életet él: a nyárban és a télben…
Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete.
Az ő farkasa! Csak ő lehet!
De a tél itt van a nyakukon…
Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével!
Szeretni fogod.



  Mikor először megláttam, azt hittem, na még egy nyálas könyv, de aztán mégis elolvastam, a szép borítója miatt. És egy percig sem bántam meg! _Nagyon jók a szereplők, a jelenetek, minden. Együtt tudtam érezni a könyvvel, és mostanában nem érdekelt ennyire egy könyv folytatása sem. Már alig város, hogy olvashassam a Linger-t. És persze hatalmas köszönet a fordítónak is, nélküle ez nem lett volna ekkora élmény, mert ezt élmény volt olvasni! :)
Nem is értem, hogy nem készült még belőle film??

Cassandra Clare: Üvegváros

Cassandra Clare
A Végzet Ereklyéi sorozat harmadik része
Üvegváros

Fülszöveg:
Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.


 Ez a történet egy csodálatos világot kelt életre. A szereplők zseniálisak, ahogy a fordulatos történet is. Ha egyszer elkezded, sosem tudod majd abbahagyni. Rabjává válsz, örökre. És végre egy olyan könyv, ahol a romantika nem egyenlő a csöpögős szövegeléssel. Angyalok, árnyvadászok, démonok, tündérek, vérfarkasok, vámpírok, és mondének – egy olyan világ, melybe bármikor belemerülsz, sosem szabadulsz. Imádom az egészet, úgy ahogy van. Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodát! :)

Cassandra Clare: Hamuváros

Cassandra Clare
A végzet ereklyéi sorozat második része
Hamuváros

Fülszöveg:
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?


 A Csontvárost azért olvastam el, mert film készült belőle. A Hamuvárosnál már az hajtott, hogy megtudjam, mi lesz a következő része. Valentine mit csinál legközelebb, és, hogy Clary mikorra lesz Árnyvadász. Ebben a könyvben Clary jelleme nekem egy kicsit jobban kibontakozik, kedvesebb lesz, és még el is kezdett érdekelni mi lesz vele. Pedig eddig csak Isabelle, Jace, és Max volt az aki érdekelt. Na jó, meg egy kicsit Luke is. Csak egy dolgot sajnálok, hogy ilyen rövid ez a könyv. Kegyetlenség ez. :D És ami még jobb, hogy segít az ellen a kevés előítéletemen. Gondolok itt Magnusra, aki egy kicsit, hogy is mondjam, meleg. De nem baj, sőt, egyik kedvenc szereplőm lett a vége felé, mert mindig segít ha kell. Jó ember, pontosabban boszorkánymester, és még kedves is. :) A vége felé az a hajós jelenet nagyon durva volt. Az egész történet egyszerre tanít meg egy csomó erkölcsi dologra, és szórakoztat. Egy rossz szavam sem lehet erre a könyvre. Isteni könyv, még jobb, mint az első rész. Pedig nem hittem el, hogy lehet annál jobb, de ez bebizonyította, hogy ha jó a történet és a fogalmazás is, akkor bármi lehet jobb. Az egész könyv egy csoda, amiben szerencsére bármikor bárkinek része lehet. :) Bár tudom, hogy nem jut el az írónőhöz, de nagyon szépen köszönöm, hogy olvashatom ezeket a könyveket. Igazi élmény volt. :) <3 :)

Cassandra Clare: Csontváros

A Végzet Ereklyéi sorozat első kötete:
Csontváros
Cassandra Clare-től

Fülszöveg:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… 
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.


Régóta nézegettem már ezt a könyvet. Hallottam, film is készült belőle és mennyire jó, de a Szürke-könyvek után már nem tudok hinni a népszerű könyveknek. Ám a véleményem megváltozott, amint elkezdtem olvasni a Csontvárost. Semmi rosszat nem tudok rá mondani, sőt. Kedvenc könyvem lett. A szereplők, a fogalmazás, minden pont olyan amilyennek lennie kell. Elbűvölő. Angyalok, árnyvadászok, démonok, tündérek, vérfarkasok, vámpírok, mondének (emberek). Egy olyan világ, melybe könnyű belecsöppenni és örökre ott ragadni. Bár csak mindig ezt olvashatnám, egész nap! :)

mert a sötétebb képek is lehetnek gyönyörűek :)

~peace foREVer
Beth

Néhány gondolat az írásról

Régóta terveztem hogy erről írok, de csak ma tudtam igazán összeszedni a gondolataimat.

Az utóbbi időben egyre több olyan blogra akadok, ahol elkezdenek egy történetet, és pár fejezet után, mivel nem kapnak visszajelzést, nem folytatják az írást, vagy ha mégis, akkor nem ölnek bele annyi időt, hogy feltegyék a netre, és a szokásos módon népszerűsítsék blogjaikat.

Miért kezdhettek hát neki? Talán azért, hogy elüssék az idejüket? Vagy szerettek volna elismerést kapni? Esetleg csak kipróbálták egy új oldalukat? Ezt csak ők tudhatják. De a legtöbb, hogy van a fejükben egy olyan történet, amit sokáig, akár évekig alakítgattak, és ezt szeretnék megörökíteni. Vagy, hogy így tudják kifejezni magukat. Az utóbbi kettő mindenképp jobb, így legalább nem az elkeseredés hajtja őket a történetük megírása felé, hanem a szeretet, a szenvedély.

"Mindennap itt ülök és írok, mindig ugyanaz. Szóval miért? Mért csinálom én ezt? Gyűlölöm... olyannyira gyűlölöm, hogy még jobban megszeretem tőle." - Nikki Sixx

Ha már elkezdték az írást, akkor is idő, mire belejönnek. Van, akinek pár napba, van akiknek hónapokba telik ez. Persze az elinduláshoz, a fejlődéshez kellenek a vélemények, az olyanok, amik őszintén elmondják mi jó és mi nem. Egy a baj ezzel, ha olyan embernek mutatják be az írásaikat, aki ismeri őket, esetleg rokonuk vagy barátjuk, akkor túlságosan nagy az esélye annak, hogy azt mondják, így tökéletes ahogy van, még akkor is, ha nem az. Persze a kezdő írókban is benne van egy kicsi, hogy azt várják el, dicsérjék őket és kapjanak véleményt, de ha a vélemény alkotója nehezen tudja megfogalmazni amit gondol, vagy nem eléggé egyértelmű, könnyen sértődéshez vezethet az amúgy jó szándékkal mondott vélemény is. Ezért jó a blogspot, és persze minden olyan oldal, ahol szabadon regisztrálhatnak az írók és közzé tehetik a műveiket.

Ha már kezdenek elindulni, és rengeteg ötletük van, akkor olyan az írás, mint egy kellemes álom, és az is. Addig, amíg van jó ötlet, ami elég jó arra, hogy leírják. Ha pedig az nincs meg... Akkor jön az a rész, hogy vagy kétségbeesetten próbál magából kihozni valami olyat amit jónak érez, és ha nem megy, akkor ha nem nagyon akart írni, egy időre vagy végleg, abba is hagyhatja.
Vagy felkelhet, és folytathatja amint kipihente magát.

Zakály Viktória blogján erről van pár mozgókép, ami vicces is, és komoly is egyben. :) http://zakalyviktoria.blogspot.hu/2014/09/az-iras-az-elet.html

Az íráshoz végtelen türelem, ötletforrás, és szeretet kell, meg persze alázat. Ha ez nincs meg, lehet akármilyen jó, valaki mindig megunja, és először az olvasó szokta.

Ha pedig az ember még stresszeli is magát, hogy mi lesz ha nem tetszik az olvasóinak amit ír, vagy egyből leszólják bármiért, sehová sem vezethet ez.
Veszélyes dolog az írás, könnyen letörheti az embert, vagy további írásra sarkallhatja, hogy megmutassa, mégis tud olyat, amitől másnak leesik az álla.

Kívánom minden kedves írótársamnak, hogy akármi is történjék, folytassa az írást, írjon bármiről, ha az megnyugtatja, ha pár percre el is felejtheti a gondjait, akkor már megéri, nem szabad abbahagyni. Amit az emberek mondanak azt vagy csak azért mondják mert őszinték vagy, ha leszólják és mégis jó, akkor irigyek, velük nem kell foglalkozni.
 A legvégén úgy is az fog számítani, mit tettél meg, és mi az ami örömet okozott. Úgy élj, hogy utóbbi majdnem ugyanannyi legyen, mint az előbbi ;)

~peace foREVer

Beth

Suli, új történet, hajtás...

Hol is kezdjem..?
Talán az elején...
Szóval, nekem is szeptember elsején elkezdődött a suli, a gimnáziumban. Tizenkettedikes lettem. Jól hangzik, nagyon, de az órák nem. Minden nap hat óra (ami még nem is sok, egy jó osztályban, de az enyém sajnos nem az.), és még majd utána jönnek a fakultációk, kettő kötelező, illetve én négyre szeretnék menni, plusz ami még itthon lesz egy a könyvtárban, angol kötetlen beszélgetés helyiekkel, a helyi új tanárnő (aki nem is magyar származású) tartja majd.
Csütörtökön mennem kell orvoshoz, azt sem várom...
Pár órája találtam egy mese és történetíró pályázatot. Ahogy olvastam a feltételeket, érdemes lenne megpróbálni. December végéig van időm. Addig kéne át, vagyis inkább összedolgozni két fanficemet. Ha olvastátok régebbi írásaimat, akkor mindkettőt ismeritek. -mindkettőt szerettem, szeretem, és eléggé ütősnek tartom ahhoz, hogy esetleg egy próbát kiálljanak. Ez a próba lenne a verseny. De eddig még egy hosszú út vezet el: meg kell írni a vázlatát, és ami még keményebb, leküzdeni az ihlethiányt, és alig négy hónap alatt megírni egy körülbelül kétszáz oldalas (pontosan: a szóközöket is beleszámítva 350 ezer karaktert elérő alkotást kell létrehoznom) történetet, ami már csak azért is kemény dió lesz, mivel ez lesz a leghosszabb, amit eddig írtam. A meló lényege, a történet szálai már megvannak, csak megfelelően kell őket összeszőni, ne legyenek benne unalmas sorok, vagy bármi ami nem oda tartozik. És persze, hogy megfelelő legyen egy ilyen versenyre. Hogy tetsszen az embereknek. Talán ez lesz a nehezebb.
Szóval ezt most megpróbálom. Illetve, még olvasni is kéne, meg rajzolni, nehogy semmivel sem elmaradjak, de sajnos a napok csak huszonnégy órából állnak. :( :)
Igyekszem mindig hozni bejegyzéseket a blogokra, bár mostanában eléggé nincs kedvem írni. Mármint gépelni blogra. Nehéz összeszedni a gondolataimat. (ilyen ez a szerelem? :D ) Akármi is lesz, mindig írok a facebookomra, ha itt nem is, ott rendszeresen lesznek friss dolgok. :)

Jó őszt, jó sulit. Élvezzetek minden pillanatot, lássátok meg a gyönyörűséget a színes falevelekben, a hangulatos őszi estékben, a zenékben, a szép képekben,. mindenben. :)

~peace foREVer
Beth