Régóta terveztem hogy erről írok, de csak ma tudtam igazán összeszedni a gondolataimat.
Az utóbbi időben egyre több olyan blogra akadok, ahol elkezdenek egy történetet, és pár fejezet után, mivel nem kapnak visszajelzést, nem folytatják az írást, vagy ha mégis, akkor nem ölnek bele annyi időt, hogy feltegyék a netre, és a szokásos módon népszerűsítsék blogjaikat.
Miért kezdhettek hát neki? Talán azért, hogy elüssék az idejüket? Vagy szerettek volna elismerést kapni? Esetleg csak kipróbálták egy új oldalukat? Ezt csak ők tudhatják. De a legtöbb, hogy van a fejükben egy olyan történet, amit sokáig, akár évekig alakítgattak, és ezt szeretnék megörökíteni. Vagy, hogy így tudják kifejezni magukat. Az utóbbi kettő mindenképp jobb, így legalább nem az elkeseredés hajtja őket a történetük megírása felé, hanem a szeretet, a szenvedély.
"Mindennap itt ülök és írok, mindig ugyanaz. Szóval miért? Mért csinálom én ezt? Gyűlölöm... olyannyira gyűlölöm, hogy még jobban megszeretem tőle." - Nikki Sixx
Ha már elkezdték az írást, akkor is idő, mire belejönnek. Van, akinek pár napba, van akiknek hónapokba telik ez. Persze az elinduláshoz, a fejlődéshez kellenek a vélemények, az olyanok, amik őszintén elmondják mi jó és mi nem. Egy a baj ezzel, ha olyan embernek mutatják be az írásaikat, aki ismeri őket, esetleg rokonuk vagy barátjuk, akkor túlságosan nagy az esélye annak, hogy azt mondják, így tökéletes ahogy van, még akkor is, ha nem az. Persze a kezdő írókban is benne van egy kicsi, hogy azt várják el, dicsérjék őket és kapjanak véleményt, de ha a vélemény alkotója nehezen tudja megfogalmazni amit gondol, vagy nem eléggé egyértelmű, könnyen sértődéshez vezethet az amúgy jó szándékkal mondott vélemény is. Ezért jó a blogspot, és persze minden olyan oldal, ahol szabadon regisztrálhatnak az írók és közzé tehetik a műveiket.
Ha már kezdenek elindulni, és rengeteg ötletük van, akkor olyan az írás, mint egy kellemes álom, és az is. Addig, amíg van jó ötlet, ami elég jó arra, hogy leírják. Ha pedig az nincs meg... Akkor jön az a rész, hogy vagy kétségbeesetten próbál magából kihozni valami olyat amit jónak érez, és ha nem megy, akkor ha nem nagyon akart írni, egy időre vagy végleg, abba is hagyhatja.
Vagy felkelhet, és folytathatja amint kipihente magát.
Zakály Viktória blogján erről van pár mozgókép, ami vicces is, és komoly is egyben. :) http://zakalyviktoria.blogspot.hu/2014/09/az-iras-az-elet.html
Az íráshoz végtelen türelem, ötletforrás, és szeretet kell, meg persze alázat. Ha ez nincs meg, lehet akármilyen jó, valaki mindig megunja, és először az olvasó szokta.
Ha pedig az ember még stresszeli is magát, hogy mi lesz ha nem tetszik az olvasóinak amit ír, vagy egyből leszólják bármiért, sehová sem vezethet ez.
Veszélyes dolog az írás, könnyen letörheti az embert, vagy további írásra sarkallhatja, hogy megmutassa, mégis tud olyat, amitől másnak leesik az álla.
Kívánom minden kedves írótársamnak, hogy akármi is történjék, folytassa az írást, írjon bármiről, ha az megnyugtatja, ha pár percre el is felejtheti a gondjait, akkor már megéri, nem szabad abbahagyni. Amit az emberek mondanak azt vagy csak azért mondják mert őszinték vagy, ha leszólják és mégis jó, akkor irigyek, velük nem kell foglalkozni.
A legvégén úgy is az fog számítani, mit tettél meg, és mi az ami örömet okozott. Úgy élj, hogy utóbbi majdnem ugyanannyi legyen, mint az előbbi ;)
~peace foREVer
Beth
