2014. április 16., szerda

Mai napom és néhány gondolat.

Ma végre végére értem a kisérettségik írásbeli részének. Még a tavaszi szünet után lesz három nap, amikor szóbelizünk, illetve harmincadikán zárjuk le ezt az egész baromkodást egy irodalom írásbelivel, de már nem nagyon aggódok rajta. Majd, aznap reggel... :)
Hétfőn első órában, frissen és fiatalonsan én jó kómásan, megírtuk a matekot, negyedik órában a a történelmet, kedden második órában a matek második részét, és hetedik órában az angol első részét (magnóhallgatás és levélírás), illetve, ma hatodik órában az angol második részét (szövegértés és nyelvhelyesség).
Az angolunk ma a harmadik órában volt, de az informatika tanárunk az osztályával tartott előadást, a holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából. Hát, a megszokott "ünneplőben kiállunk és érzelemmentes hangon felolvasunk valamit" dolog helyett, sokkal többet kaptunk. Néhány jelenetet eljátszottak, például, mikor elvitték az apát, meg a családját... De ezt így nem lehet elmondani. Egy olyan előadás volt, amit látnotok kellett volna. Élmény volt ezt így is előadva látni. Jónéhány dolgot más megvilágításba helyezett. Köszönöm.





Holnaptól végre szünet. Tanulhatok a szóbeli kisérettségikre. Hurrá. :P

                              Valóra váltod az álmaidat?                                  


~ Szeressetek. Érezzetek. Éljetek.

~ A fájdalomnál nincs is csodálatosabb érzés. Akkor érzed csak igazán, hogy Élsz.





~peace foREVer
Beth

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose