Hogy is van ez?

Ma, ahogy elnéztem az osztályomat, azt vettem észre, a többséget nem sok minden érdekel. Fontosabb dolgokra gondolok. Múltkor például azon röhögtek fel, mikor angolon azt fordítottam hogy "a fia balesetezett és meghalt". Nem az volt a baj, hogy rosszul fordítottam, csak simán nevettek. Igaz, mindenen nevetnek. De azért érezniük kéne a határt, nem?! A másik ahogy elnézem a facebookjukat, a tucat dolgokért van oda szintén a többség. A tucat dolgokkal az a legnagyobb baj(om), hogy rombolóak. És a legfurcsább, hogy aki ebből kiszakítja magát, az rossz, meg milyen hülye, mert nem "menő". Most az a nagy kérdés, hogy miért így állnak hozzá ezekhez?! Mire jó az nekik, hogy csak úgy élnek bele a nagyvilágba, követik a többit, és csak úgy vannak?
De ez nem csak a környezetemre vonatkozik, hanem minden fiatalra. Vagyis a többségre. Tisztelet a kivételnek. De ez nem csak a mi hibánk. Ha nem ilyen lenne a hírközlés, meg amit ránk zúdítanaki, akkor másabbak lennénk. Vagy nem?!

Azért hatalmas köszönet a tévének. Tőlük, belőlük is aztán lehet tanulni mindent, csak jó és értelmes dolgokat nem.
Néhány, nagyon káros dolog, amit a televízió zúdít a kedves tévézőkre:

-való világ : no comment. Nem nézem, de amit a neten találok, az cseppet sem a magas szellemi színvonalról árulkodik.... Bevallom, belenéztem egy adásba, de mikor egy srác elsírta magát mert ott volt egy pók, na, akkor kapcsoltam le. De bírtam öt percet, az is valami. :P

pontosan. ezt az egy előnyt majdnem kifelejtettem.

-életes műsorok, amik az egyik legismertebb kereskedelmi csatornán mennek : Ha ilyen az átlagemberek élete, akkor hát... nem akarok átlagember lenni. A másik, ami hírességekről szól, még alpáribb. A Berki Krisztián (akit nem szabad összekeverni a sportolóval!!), hát fogalmam sincs, mit tett le az asztalra. Elvileg, akik abban a műsorban szerepelnek, azok "sztárok", vagyis elvileg letettek valamit az asztalra, egy olyan valamit, amiről mások példát vehetnek. De ezekről milyen példát lehet venni? Inkább bele sem gondolok...

-Éjjel-nappal Budapest : Egyetlen jó pont, hogy a Leander Rising gitárosa, Vörös Attila is szerepel benne. De attól még a műsor semmit sem ér. A fiataloknak ez lehet az útmutató, mert "nagyon menő", de hát az valami hihetetlen, amit művelnek. Hol jó az, hogy egyik bunkóbb a másikkal, mint a másik?!

-szappanoperák : Egy ideig még akár érdekesek is lehet, de mikor már a sokadik évad megy, és már mindenki együtt volt mindenkivel és ezen bosszankodnak, rosszabb esetben hisztiznek, annak már semmi értelme.

+ amerikai nyálas sulis filmek : jópofák, meg minden, kicsit talán olyan életet is mutathat, amire az ember vágyik egy pillanatig, de többet rombol mint épít: a hatásukra átvesszük a "lazaságot", amivel még nincs is semmi baj, de az újabb filmekben már a bunkóság is benne van valamilyen szinten. Azt is átvesszük.


És azért az internet is nagyon hasznos eszköznek bizonyul, ha az agyak rombolásáról van szó. Főleg, ha a tinédzserekéről. Az alábbiakban olyan oldalakat sorolok fel, amiket, ahogy észreveszem, nem éppen közösség építésre használnak.

-Facebook : hiába nagy és jó, hiába szeretem, attól még sok baromságot találni rajta. Kapcsolattartásra nagyon jó, kivéve mikor szórakozik mint a múltkor, de másra nem nagyon.

-Twitter : Ez az oldal is jó valamire, leginkább rövid gondolatok kifejezésére. De sokan inkább magánbeszélgetéseket folytatnak nyilvánosan, vagy depresszív gondolatokat osztanak meg. Legrosszabb esetben khm.... furcsa képeket.

-Ask.fm : az egyik legnagyobb szemét. Lehetne jó dolgokat is kérdezgetni egymástól, nem csak olyanokat, hogy kinek ki tetszik, meg ilyesmi haszontalan kérdéseket. De arra például tökéletes ez az oldal, hogy az ember névtelenül megkérdezzen olyanokat, amiket nem merne. Mert a monitor mögé rejtőzni egyszerű...

-Tumblr : depresszív gonodlatok melegágya. Vajon miért van az, hogy ezen az oldalon, ha a keresőbe beírom hogy "happiness", vagyis boldogság, jóval kevesebb találat jön ki arra, mint a "depressed", amire majdnem kétszer annyi jön ki?! Múltkoriban láttam egy másik oldalon egy kérdést: "Mit érezne anyukád, ha meglátná a tumblr kiírásaidat?" ennél jobb kérdést ezzel kapcsolatban nem is lehetne letenni, szerintem. Nem hiszem, hogy olyan sok anya büszke lenne a gyerekére. Sokan azt kérdezgetnék maguktól: "Mit rontottam el hogy ennyire boldogtalan a gyerekem?!"

Ennek ellenére, mégis ezeket az oldalakat nézik a leginkább a tizenévesek. Vagyis a saját korosztályom.


Az igazi élet, ami az embert feldobja, sajnos háttérbe szorult, leginkább a fiataloknál. Pedig milyen jó lenne olyan emlékeket őrizni, mikor a baráti társaság elment valahová és jól érzi magát, mint hogy a neten megnézik egymás videóit, képeit, és azokról beszélnek. Mennyivel másabb is lenne egy olyan világ! Akkor még élnék. Most már csak vegetálunk. Sajnos....

 

 

nincs is jobb, mint a barátokkal zenélni. de ezt sajnos nem tudják eléggé sokan...

remélem, még így érvényesül. Hogy az életerő áttöri a net uralmát a fiatalok körében. Hogy később ne csak a netes dolgokra emlékezzünk, hanem egymásra is...

pontosan így megy... (és ez alól sajnos én sem vagyok kivétel!!)

ÉLJÜNK!!!!!!

~peace foREVer
Beth