Sziasztok!
Végre eljutottam oda, ahová az utóbbi hónapok gyötrődései alatt nem is gondoltam volna: Tegnap megírtam a Farkaslány prológusát. Bár még csak három ember olvasta el az alig egy oldalas szösszenetet, egyikük sem mondott semmi negatívat (bár azért kicsit él bennem a gyanú, hogy azért nem mondtak semmi rosszat, mivel az anyukámról és két jó barátomról van szó... :) ). Szóval, ez egy tök jó dolog nekem. Teljesen boldog vagyok. :)
Fentebb említettem, hogy nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Ezt azért írtam, mert az iskola egyre nyomasztóbban hat rám, (bár azért vannak jó pillanatok, és eléggé otthonos a légkör ahhoz, hogy ne rettegjek minden nap iskolába menni, de a csalások amik az osztálytársaim részéről egyre gyakoribbak, és egyre jobban idegesítenek...), illetve itthon is akadnak néha gondok, amiket nem lehet egykönnyen vagy azonnal megoldani, ez a kedvemre is kihatott. Sokszor nem is írtam, rajzoltam vagy olvastam, csak voltam és néztem ki a fejemből. Az a furcsa, hogy a karácsonyi szünet alatt szállt meg valami furcsa fajta boldogság, amiről nem tudom mi okozta, és miért nem jött előbb. (Bár, biztos ekkor kellett érkeznie. :) ) Szóval, elkezdtem olvasni a Bíborhajú sorozatot, ami további löketet adott. Rájöttem, hogy egy Magyar író is tud hatalmasat alkotni, úgy, hogy azt még könyvben is kiadják(bár erre még jó példa Helena Silence és az Enigma könyve).
A félévi hajtás, ami nekem két hétig tartott, és még a rendszeres tanulásra is rávett a jobb jegyekért, még több erőt adott, mivel néhány tantárgyból jobb lett az eredményem, és az átlagom is kicsivel jobb, mint tavaly év végén. :) Ez még több lelkesedést adott, és végül két jó tanács hatására állt össze a fejemben az egész történet: az első, az volt, hogy a főszereplő lánynak a segítőkészségével kell kitűnnie a többiek közül, a másik egy kedves ismerősöm volt, aki azt mondta, hogy szerinte minden történetbe kell egy szerelmi szál, ami miatt az ember tovább olvassa. Néhány álmatlan éjszaka után, már a fejemben volt huszon egynehány fejezet, így a történet vázlata 50 részessé duzzadt, ezeket két nap alatt leírtam, megírtam a varázs szövegét, és tegnap az első kis darabkáját is. Igaz, ez a rajzolás rovására lesz majd, mivel a múlt héten is csak három új rajzom készült el, ami nálam negatív rekordnak számít az elmúlt pár hónapban. :) Most a rajzolás terén, egy oldalnézeti koponya tanulmányrajzzal próbálkozom, kíváncsi vagyok, mi lesz ezekből. :)
Rajz faktra. :)
Pöttyök és vonalak, vagyis a két kedvenc stílusom egyben. :)
És a kedvencem, a vonalas, illetve az egyik kedvenc témám, a fa. Imádom a fákat.. :)
Shadow pedig, ma írt egy jó kis kritikát erről az oldalamról. Illetve, az új blogját szerintem érdemes nézegetni, mivel nagyon ígéretes, jó bejegyzések vannak rajta, és nagyon sok témában ír majd. A lapját itt találod: http://itsourslife.blogspot.hu/
A kritikát, pedig itt: http://itsourslife.blogspot.hu/2015/01/kritika-1-beth-rose-darkness.html
Nagyon tetszik nekem a blog is és az is amit ír rajta. :) Remélem, minél többet olvashatok. :)
Sziasztok!
Ne kérdezzétek, miért teszem, de szeretném megmutatni, miben voltam 28.-án. :)
Ekkor volt ugyanis a szalagavató, és tizenkettedikesek lévén, mi voltunk a szervező osztály, illetve, mi kísértük be a végzősöket. Ehhez szokás az ünneplő, a bálra pedig, aki amit akar. Anyuval előző este kipróbáltuk, milyen haj illene, mivel a vasalásról le kellett mondanom, az nem használ nálam, a göndörítésre pedig, semmi szükségem, szerencsére "gyári" adottság nálam a hullámos haj. :)
De helyettem inkább beszéljenek a színekben kicsit átszerkesztett képek. Azért tettem rájuk egy szépiás hatást, hogy valami szép is legyen rajtuk :D :D
Anyu készítette, szerintem szép. Legalábbis nem átlagos, kisimított vagy begöndörített haj volt. :)
a bálon ebben voltam. Sokan szoknyában mentek, de én olyanokat nem nagyon hordok, így maradt ez. :)
Egész jó kép lett, ahhoz képest, hogy rólam készült. :D A háttérben azért ott van a Guns N' Roses, Avenged Sevenfold, és Children Of Bodom poszter. :)
Iskolai sál, mely félórányi rendezgetés után sem képes normálisan kinézni. :D
Sajnos magán az ünnepségen készült képem nincs, mert anyu nem volt ott, és eszembe se jutott hogy szóljak valakinek, fényképezzen le. De mindegy, jövőre lesz majd kép. :)
Here's to being human
All the pain and suffering
There's beauty in the bleeding
At least you feel something
I wish i knew what it was like
To care enough to carry on
I wish i knew what it was like
To find a place where i belong
but
I Am Machine I Never Sleep
I keep My eyes wide open
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
I Am Machine
I Never Sleep Until i fix what's broken
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
Here's to being human
Taking it for granted
The highs and lows of living
To getting second chances
I wish i knew what it was like
To care about what's right or wrong
I wish someone could help me find
Find a place where i belong
but
I Am Machine I Never Sleep
I keep My eyes wide open
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
I Am Machine
I Never Sleep Until i fix what's broken
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
It wasn't supposed to be this way
We were meant to feel the pain
I don't like what i am becoming
Wish i could just feel something
I Am Machine I Never Sleep
I keep My eyes wide open
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
I Am Machine
I Never Sleep Until i fix what's broken
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
Sziasztok! Sajnos a Blogger nálam is megkergült, létrehoztam a blogot, de mindenkinek azt írja ki hogy nem létezik a blog..... Így ide teszem fel a fejezeteket, ha végre megjavul a rendszer akkor kap a történet külön blogot is. :)
Ez a fanfic az Avenged Sevenfoldról fog szólni. :) Remélem, elnyeri tetszéseteket, és hagytok véleményt. :)
Az ágyán heverészett. Fogalma sem volt arról, mihez kezdjen magával.
Semmire sem gondolt, csak bámulta a plafont, és hallgatta a zajokat:
ahogy az anyja tesz-vesz a konyhában, (Talán segíthetne neki.... De nem,
nem akar most beszélgetni,k még az anyjával sem.), ahogy az utcán sétál
pár fiatal, nevetgélnek. Egy autó ment el az utcán - ritka pillanat
Huntington Beach ezen eldugott zugában - az ablakáról visszaverődő
napfény egy négyszöget rajzolt a narancsárga plafonra. A fénynyaláb
végigvonult a plafonon, majd a poszterekre vetült, mielőtt eltűnt. Rose a
posztereket bámulta, amikből nem volt ott kevés: A fellelhető összes
Iron Maiden, Nirvana, és Metallica ott volt a falán. Meg persze még pár
banda, első sorban Guns N' Roses és Mötley Crüe, de azokból n em volt
sok. És alattuk, néhány rajz. Nem a saját, hanem egy barátja, Zacky
rajzai. A srác valami elképesztően jól rajzolt, néhány rajzát nézve azon
tűnődött, hogy lehet, hogy ő nem tud ilyen gyönyörűségeket alkotni?! De
sosem jött rá.
A szeme lejjebb vándorolt, a rendetlen íróasztalra, és a mellé támasztott fekete Warbeast gitárra.
Ahogy
megpillantotta a hangszert, tudta, mit akar, mi a jó neki: zenélnie
kell. Most azonnal. Hogy nem gondolt eddig erre?! Hirtelen felugrott az
ágyról - kicsit meg is szédült - , és a hangszerhez lépett. A nyakába
akasztott a gitárt, és megfogta a pengetőt, miközben, mint mindig, most
is a négy, vastag húrban gyönyörködött.
Ahogy a hűvös
műanyagdarabot az ujjai közé szorította, hogy pengetni tudjon,
észrevette, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben,
gondolta, mikor a kezébe ol erős fájdalom hasított, hogy a pengető
kiesett a kezéből.
Odalent megszólalt a telefon.
Fülsiketítő csörgése csak tovább húzta az idegeit. Nem akarta hallani
ezt a szörnyen éles hangot, főleg nem most, mikor nem tudta, mi lehet a
baj a kezével? Felvette a pengetőt, de az ismét kiesett a kezéből.
Néhány próbálkozás után, feladta a küzdelmet.
- Rose,
téged keresnek! - Hallotta az anyja sürgető hangját. Morogva átment a
nappaliba, és anyja a kezébe nyomta a kagylót, majd visszament a
konyhába. Rose még látta a szeme sarkából, ahogy az anyja rosszallóan
néz a fekete, koponyás pólójára meg a farmerére, amiből egy borotvapenge
segítségével rövidnadrágot készített. Hát igen, ez van, ha az anya azt
hiszi, ég mindig úgy kéne öltöznöm, ahogy ő szeretné, gondolta a lány
egy, kissé kárörvendő vigyorral az arcán.
- Szia - szólt bele a telefonba. Sejtette, hogy vagy Shadows, vagy Rev az.
-
Szia, Rosie! Ma délután átjössz Shadowsékhoz, ugye? Tudom, hogy már
indulsz is, hogy kisminkeld magad - hadarta a telefonba Rev. Rose a
szemét forgatta:
- Na persze. Mármint persze, hogy nem
megyek. De nem sminkelem magam - mondta sértődött hangon. A sminket nem
szerette, és Jimmy ezért előszeretettel piszkálta.
- Rendben, de akkor nem beszélek veled. - Válaszolta a srác, mire Rose elnevette magát:
-
Micsoda megkönnyebbülés! Akkor Shadowsnál . mondta, és a választ meg
sem várva, letette a telefont. Ezért szerette a barátait: Akármi volt,
mindig sikerült kizökkenteni, megnevettetniük őt. Ez mindennél többet
ért neki - még a zenénél is.
találtam egy zenés kihívást, gondoltam, neki is állok :)
Day 1: A kedvenc dalod Day 2: Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól
Day 3: Az első dal amit valaha hallottál Day 4: egy dal amitől mindig mosolyogsz
Day 5: egy dal amitől sírni tudsz Day 6: egy dal ami megnevettet Day 7: egy dal amit utálsz Day 8: egy dal ami folyton beleragad a fejedbe Day 9: egy dal amiről valaki eszedbe jut Day 10: egy dal ami egy családtagodra emlékeztet Day 11: egy dal ami egy barátodra emlékeztet Day 12: egy dal ami egy olyan emberre emlékeztet akit utálsz Day 13: egy dal amit csak úgy szeretsz Day 14: egy furcsa dal Day 15: egy dal attól az előadótól akinek legutóbb voltál a koncertjén Day 16: az utolsó dal amit hallottál Day 17: A dal, amit majd amire először akarsz majd táncolni az esküvődön Day 18: egy dal amit akarsz majd a temetésedre Day 19: a legjobb barátod kedvenc dala Day 20: egy dal a kedvenc albumodról Day 21: az első dal a kedvenc albumodról Day 22: az utolsó dal a kedvenc albumodról Day 23: egy dal egy olyan előadótól akit utálsz Day 24: egy dal ami a keresztneved első betűjével kezdődik Day 25: egy dal ami a vezetékneved első betűjével kezdődik Day 26: egy dal ami "you" szóval kezdődik Day 27: egy dal ami felvidít Day 28: egy dal ami nagyon idegesít Day 29: egy dal (csak úgy válassz egyet!!!) Day 30: A kedvenc dalod (talán más lett, mint ami az első napon volt)
kedvenc dalom - nem csak egy van. De a legnagyobb kedvencek:
ez a cikk sajnos átcsúszott mára, tegnap este későn értem haza, és utána még prezentációt készítettem...
Egy engem eléggé foglalkoztató problémát szeretnék most Nektek bemutatni, a saját példámon keresztül, mivel erről tudok a legtöbbet mesélni.
Biztosan Ti is minden nap belefuttok abba, hogy vagy elítéltek valakit a kinézete miatt (remélem ilyen nincs...sok), vagy éppen Titeket ítélnek el amiatt, ahogy kinéz. Ostoba dolog, de sajnos ez van az emberekben. Néhány esetet mutatnék csak be.
Tegnap délután, a második szomszédban lakó házaspárhoz mentem át.Annyit így Róluk ,hogy már meghaladták a hetvenet, és jó fejek. Bár kicsi a falu, nem pletykálnak, és van saját véleményük amit nyíltan ki is mondanak.
Szóval átmentem hozzájuk, a meleg lévén térdnadrágban meg ujjatlan pólóban. Utóbbi alól kilátszik a 7x4cm-es tetoválásom, ami ugyan nem baj, de azért na, nem mindenki nézi jó szemmel, hogy egy tizenhét éves lánynak már tetoválása van. Főleg nem falun. Legalábbis ezt hittem. Anya már korábban említette nekik, hogy van tetoválásom, de én arra számítottam, majd mondják, hogy hát ez meg hogy néz ki, vagy valami (tudom, fentebb jó fejnek írtam őket, és tényleg azok is, csak egy szakadt bőr mögött lévő pengető nem mindenkinek tetszhet...) ilyesmi.
Szóval, jól elbeszélgettünk a nénivel (időközben a férje elment a népdalkörbe), és nem tett említést a tetoválásomról, sem a fekete cuccaimról, ami nekem már a védjegyemmé vált. Pedig a falu beliek szoktak. A tetkómat nézte persze, de nem tett rá megjegyzést, még a száját sem húzta el, semmi ilyesmi. Valahogy szóba jöttek a helyi tizenévesek (nem sok van, de szinte mind plázacica meg páwa üzemmódban van, pedig lehetnének akár normális emberek is...), és az, hogy sokan mennyire betegesen soványak, mert ez a divat, és milyen túlságosan rikító színekben járnak, mintha feltűnési viszketegségben szenvednének. Erre a néni mondta, hogy még én járok normálisan, mert én legalább egyedien nézek ki, és egészséges keretek között mutatom magam (vagyis nem lóg ki mindenem). Ezen meglepődtem. Na nem azért, mert ez nem így lenne, mert szerintem is így van, de ezzel nem nagyon találkoztam, legalábbis úgy nem, hogy nyíltan a szemembe mondják.
Ez az egyik oldal, hogy megdicsérnek. Ezt az öregek szokták általában, vagy legalábbis a a harminc körüliek, meg az afölöttiek.
És a másik oldal, ami általában a tizenévesekre jellemző, hogy nem is néznek rám, vagy ha mégis megteszik, akkor azt egy undorodó fintorral teszik.
Beszéltem néhánnyal az ilyenek közül, persze nem sokan álltak velem szóba. De akik mégis, azoktól annyit tudtam meg, az a baj a kinézetemmel, hogy nem szokványos. Volt olyan, aki azt mondta, ez inkább egy rocksztárnak való, semmint egy hétköznapi embernek. Kitudja, lehet, igazuk van. De abban teljesen egyet értek velük, hogy nem szokványos az ahogyan kinézek.
És, nem csak a tizenévesek vannak ezzel így. Régebben jártam úgy, hogy zsúfolt buszon, csak mellettem volt szabad hely. Sokan álltak, köztük egy öreg néni is, pont mellettem. A táskám a padlón volt előttem, szóval ez nem lehetett akadály. De a néni csak nem ült volna le. Nézett rám, nagyon nézett, meg a székre, látszólag fontolgatta, leüljön-e vagy sem, de végül mégsem ült le. Gondolkodtam persze, mi lehet a baj? Mikor már vagy öt perce bámult, akkor esett le, mi van: nem tudja mire vélni a teljesen fekete ruhámat, a koromfeketére vastagon kifestett szememet és körmömet, a három nyakláncot (az egyiken egy kicsi koponya dögcédulával, a másikon egy nagy kereszt, a harmadikon meg egy fekete gitár), a szegecses csuklószorítót, két gyűrűt, a hosszú oldalláncomat, és a komor (csak álmos) tekintetemet. Gondolom, nem tudta hová tenni, vagy csak simán nem bírja az ilyeneket. Felálltam, nehogy már én legyek az akadály, elmentem odébb, a néni meg egyből leült. Persze nem oda ahol én ültem, hanem a mellette lévő székre. Érdekes...
Persze az iskolában is van példa, mind a kettőre (ma például az informatika tanár mikor fényképezett, mondta, látsszon már a tetkóm, lássák milyenek vagyunk :D, persze ezt viccesen mondta, cseppet sem gúnyolódva ), de sajnos ez van. Én vállaltam akkor, maikor elkezdtem feketére festeni magam és mikor először teljesen feketébe öltöztem. A tetoválás már csak hab a tortán, de az nem nagyon látszik. (:
Ez a vállalt előítélet. És most jön a véresen komoly dolog: az olyan előítéletek, amikről nem tehetünk.
Most lehet azt gondolod, ugyan már nincs ilyen, mindenki tehet arról ahogy kinéz. De nem! Nagyon általános de attól még igaz példa, hogy valaki valami betegség, vagy gyógyszer miatt kövér. Persze az ilyen emberek is felöltözhetnek szépen divatosan, lehet épp feszes ruhát vesznek fel, amit te ahogy meglátod azt gondolod, "hú, hát hogy van már felöltözve!!" (remélem, nincs ilyen!) , de abba talán bele sem gondolsz, hogy Neki is lehet kedvenc ruhája, csak azt látod, hogy itt vagy ott nem áll úgy rajta, mint egy topmodellen...
Vagy amivel még sokszor találkoztam, a fűzőt viselők problémája: Bár hiába vagyunk sajnos egyre többen, még mindig odajönnek a hülye kérdéseikkel hozzánk, (egyszer megkérdezték tőlem, ebben hogy fürdök meg? miután kihevertem a sokkot, elmagyaráztam, hogy ezt leveszem előtte...) és ami még rosszabb, megbámulnak az utcán (bár ezért senkit sem hibáztatok, én is megnézem ha valami szokatlant látok..), és ami a legeslegrosszabb: az emberek hozzáállása! Sajnos az emberek egyharmada áll csak úgy hozzá ahogy kéne, vagyis biztatják az embert hogy hordja, vagy csak simán ráhagyják, hogy hadd viselje ha úgy látja, ha az jó neki... ehelyett sokan például piszkálják a gyereket az iskolába ha rajta van, meg ilyenek...
És egy utolsó példa, az, ami szintén nagyon undorító és tökéletesen bizonyítja a határtalan emberi hülyeség létezését: Hogy furcsán néznek arra, meg viszonylag gyakran megszólják az embert, amiért nem jár divatos göncökben. Minek azt? Bevallom, én sem követem a divatot, de nem is érdekel az az agymosás. Nem lesz attól senki se szebb, se jobb (na az aztán meg egyáltalán nem lesz, csak rosszabb), hogy a legújabb szabású neonos nájki cuccost veszi fel.... Aki nem hordja, az meg viselje el hogy sandán néznek rá, meg kinevetik? Hát ennél undorítóbb dolog nem sok van, pedig azokból is van bőven! Inkább maradjunk az egyediségnél! Az nem agymosás. Az maga a színtiszta igazság.
Sokkal jobb lenne, ha mindenki úgy nézhetne ki ahogy akarna, és nem néznének rá hülyén emiatt. Sokan vagyunk olyanok akik kicsit kilógnak a sorból, de ez csak jó. El kell viselnünk ezeket a furcsa dolgokat, és bele kell törődnünk, nem lehet mit tenni az emberiség hülyébbik felével.
Inkább legyetek normálisak, ismerjétek meg előbb az embereket, és aztán nézzétek meg, hogy is néz ki? nehéz, tudom, nekem sem megy mindig néha, de rá lehet erre szokni. Az egyik legjobb szokás ez! (:
"Imádta
azokat a nyár estéket. A halk, hangulatos zenét, azokat a csodálatos
naplementéket, azokat az érzéseket, a vidámságot, a gondtalanságot, és
azokat a csodálatos illatokat, amik körüllengték ezeket az estéket.
Azokat az estéket, amik örökre az emlékezetében maradtak. Egész évben a
nyarat várta, ezek az esték miatt... Ez volt számára a legboldogabb
időszak, akármi is történt. Ilyenkor mindig azt érezte, bármit megtehet,
bármire képes, akár egyedül is. Vagyis, nem érezte, tudta..."
...amin fűzőben vagyok. (: néha ilyet is kell... (: Tizenkét év után, már éppen ideje volt egy olyan képnek, amin látszik, mit hordok, sajnos, nem elég gyakran. (:
Luca cica is fényképezkedett.... :D :D :D
így nézek ki kicsit közelebbről... ilyen kép sem mostanában készült rólam :D :D
Friend or foe?
There's no way to know
Through the battlefield of life
It's kill or be killed
So many times
It's a matter of degree
From being up on your luck
To down on your knees
It's a hellish inferno
This is war eternal
They try to change you
Crush and break you
Try to tell you what to do
They'd like to have control of you
Back against the wall
In danger of losing it all
Search deep inside
Remember who you are
It's times like these
When lines are drawn
Which side of the fence
Are you standing on?
There will come a day
Not so far away
When the hunter
Becomes the prey
It's a hellish inferno
This is war eternal
They try to change you
Crush and break you
Try to tell you what to do
They'd like to have control of you
Back against the wall
In danger of losing it all
Search deep inside
Remember who you are
This is fucking war!
They try to change you
Crush and break you
Try to tell you what to do
They'd like to have control of you
Back against the wall
In danger of losing it all
Search deep inside
Remember who you are
"Versenyt futottak egymás mellett, hallották egymás lélegzetét, szívverését, és tudták, mire gondol a másik.... Versenyt futottak, az élelemért, azért a kis gyenge nyúlért, ami előttük hevert a hóban.
Végül a nőstény vetette rá magát előbb a félig már kihűlt, erőtlen testre. Foga alatt nagyot roppant a fiatal állat gerince, forró vére édesen folyt le a torkán. Körülötte a világ azonban nem szűnt meg létezni, látta, ahogy falkatársa, aki alacsonyabb rangú nála, felé ugrik.
Érezte a torkába fúródó borotvaéles fogakat, ahogy a vére a bőrére, a szőrére, majd a hóra folyik.
Ropogott a lábuk alatt a hó, ahogy küzdöttek a kevés élelemért. Harapták egymást, ahol csak érték. Szenvedélyesen küzdöttek valamiért, ami már az egyiküké lett, nem, hogy megosztoztak volna rajta. Egyikük sem hagyta magát. Körülöttük ropogott a hó, és egy másik hangot is hallottak: léptek közeledtek. Nem is akármilyenek: lassú, puha léptek.
Egy pillanatra megálltak, hogy immáron ketten védjék azt, amiért az előbb még küzdöttek.
De felesleges volt az elővigyázatosságuk, mert a bokrok kopasz ágai közül egy legyengült, borzas szőrű farkas bukkant elő. Már a járás is nehezére esett. Látszott rajta, már csak kevés ideje van hátra. Őt is, mint minden állatot, ki az erdőben élt, megviselte a kegyetlen tél.
A két farkas, mintha egy lett volna: gondolkodás nélkül tudták, mit tegyenek, mi a helyes döntés. Kicsit rámorogtak az idegen fakasra, jelezvén, hogy ebből nem lesz rendszer és tisztelje a falka területét, majd futásnak eredtek. Nem ellenségekként, hanem bajtársakként. A jó, melyet együtt tettek egy fajtársukért, összekovácsolta őket, és egy olyan szövetséget hozott létre köztük, amiről nem gondolták volna, hogy valaha is létrejön majd..."
"A szemén keresztül láthatod az összes teremtmény szívét és lelkét, még az emberekét is. Győződj meg róla, hogy elég mélyen néztél az emberiség szemébe."
ma az angollal végére értem a szóbeli kisérettségiknek...
aminek örültem, hogy folyékonyan tudtam beszélni, és csak kétszer tévesztettem, de még azt is időben kijavítottam :) és azért értették is amit mondtam, szóval a lényeg megvolt... :)
még lesz hátra harmincadikán egy irodalom-nyelvtan írásbeli, és végre vége ennek az egész tizenegyedikes kisérettségis baromkodásnak. már alig várom :)
ebből a számból tanultam meg a dust szót, aminek ma hasznát vetem.... :) hát na... :)
kármennyire is féltem a szóbeli kisérettségitől, egész jól alakultak eddig a dolgok. :)
-szerdán irodalom és nyelvtan volt porondon, azokból feleltünk, arról nem tudom hogy sikerült. Dante Pokoli Színjáték-át húztam, nyelvtanból pedig a Szöveg és kommunikáció, a szöveg felépítése című tétel akadt a kezembe.
Shadow-val. :) a bal oldali vagyok :D
délután kicsit csavarogtam, tényleg csak egy kicsit, de az is bőven elég volt.
itt pár napja még egy ház állt. ma már csak egy halom szemét emlékeztet arra a legalább hatvan éves épületre, ami itt volt. igaz, már lehetetlen lett volna úgy felújítani, hogy az meg is érje, de akkor is, ekkora mocskot hagyni maguk után.... most ide egy panziót terveznek (nyert pénzből, mai nekem nagyon nem tiszta, a faluban négy panzió van, abból egy működik rendesen, a többiben csak hébe-hóba van vendég, akkor minek egy ötödik...?), a tavakat már kivájták, jó ocsmányak.... (és Natura 2000 területen is van a két tó...) gratulálok a készítőjének....
egy gémeskút. a kútban még víz is van. meg sok szemét. balra a helyi áramszolgáltató "szép" munkája látható.
-csütörtökön, az az ma, reggel amikor beestem a suliba, jó néhány perc telefon piszkálás után (úgy tűnik be fog halni az akksi, száz százalékról fél óra alatt lement ötvenhárom százalékra... hát, ennyit ért az xperia mini pro, egy újabb nagy hiba, csak kicsit komolyabban... :P ) a rajztanár oda jött, menjek vele fel az emeletre. odafent odaadta a Föld Napja rajzpályázatra beadott munkámért járó oklevelet, és díjat, mivel első helyezett lettem :)
a beadott munkám :)
az oklevél :)
a nyereményeim :)
miután kihevertem a sokkot, jött a történelem szóbeli, main az államalapítást húztam, négyest akartak adni, de az osztályfőnököm csak hármast adott, de nekem az is jó a négyes írásbelim mellé... :)
és haza is jöhettem a korábbi busszal, délre már itthon voltam (amúgy fél négykor szoktam hazaérni.. :) )
hú, azt hiszem semmit sem hagytam ki... :)
ez ment egész délután, és most is ez megy... ez így normális? :) :D
-egyre gyakrabban tudom leküzdeni a lsutaságot
-javulok rajzolásban is és képszerkesztésben is :)
-túl vagyok a kisérettségi egy részén
-elérkeztem a Hollófiúk könyvben az érdekes részhez :D
-nincs időm unatkozni :D :D :D
-még vissza se esünk a suliba, máris szóbelizhetünk :D
-és nem sikerül olyan sokat változni, mint szerettem volna.
DE!
Amiért minden nap mosolygok: Mert Tudok, és van okom! Nem éhezem, tiszta, friss vizet ihatok, vannak barátaim, van családom, megvan mindenem, amit csak kívánhatok.... :)
Szerintem, akinek van számítógépe és ezt az oldalt olvashatja, annak megvan mindene, így oka is arra, hogy mosolyoghasson. :)
+1 ok: Shadow hamarosan új fanfictionnel érkezik! :)
etzt persze nem arra értem, hogy beállok a sorba, és egy leszek a többi közül, hanem úgy, hogy megpróbálok kicsit másabb, kicsit szorgalmasabb lenni. kicsit másképp hozzáállni a dolgokhoz.
például, közelebb kerülni az emberekhez, akiktől az elmúlt pár hónapban eléggé eltávolodtam, köszönhetően a fülhallgatómnak, ami naponta három-négy órára elzár a külvilágtól. néha annyira, hogy azt sem veszem észre, ha egy ismerősöm, esetlg egy barátom elmegy mellettem.
illetve, ami még fontosabb: megpróbálok kicsit edzeni. nem ma, de holnaptól. és szorgalmasabb lenni.
holnap már megpróbálom új felfogással kezdeni a napomat, mert az, amit eddig csináltam - reggel nagy nehezen felkeltem, kirohantam a buszhoz, az iskolában végig vgy bámulom a tanárt, vagy rajzolok és szinte semmit sem tanulok, majd hazamegyek segítek egy keveset, nézek ki a fejemből és szinte semmit sem csinálok, majd több órát számítógépezek - , ez nem máshoz vezet, mint az önpusztításhoz. fizikai és szellemi értelemben is. ugyanis, az utóbbi időben, nagyon sokat kezdett nekem jelenteni a facebook, néhány óránként muszáj felnéznem, mert idegesít ha nem tudom, mi történik, illetve az, amit néha a testem művel, az már minden, csak nem egészséges.....
ezt rajzoltam ma, körülbelül fél óra alatt.
és ezt a Pontiac Le Mans-ot szeretném legközelebb. :)
ma belefutottam a falunk béli könyvtár honlapján egy oda nem illő, pontosabban a gyűlölködésről szóló képbe. szerintem nem illik oda, és nem értettem egyet a fordítással sem (én úgy fordítottam volna le: "A gyűlölködők látnak majd sétálni a vízen és azt mondják, azért, mert nem tudsz úszni"). mertem írni egy kommentet, erre egyből nekem támadt a könyvtáros lány (az előzményekről annyit lehet tudni, hogy már kisgyerek korom óta utált, hogy miért arról fogalmam sincs, ezt tetézi, hogy ő egy hatalom mozgatta ember, én pedig egy hatalomellenes, lázadó ember vagyok...). egy kicsit felidegesített.
De hogy lássátok is, mi történt pontosan, itt a link képhez: https://www.facebook.com/sislay.konyvtar/photos/a.792258407458174.1073741828.766318003385548/845080718842609/?type=1&stream_ref=10
A személyekről: Kelemen Bettina : én vagyok az
Ramóna Éva Dick : a könyvtáros lány
Szöllősi Betti : nem tudom ki ő, nem ismerem, de biztos nem látogatója a könyvtárnak, mert akkor biztosan találkoztam volna vele. élek a gyanúval, hogy a könyvtáros meghívására állt ki mellette... de ez csak az én gyanúm...
Nos, mindegy is... Csak kicsit idegesítettek fel. Inkább jót szórakoztam azon, hogy írtam egy elég kulturált módon megfogalmazott kommentet, erre meg egyből betámadtak... Igaza volt egy helyi emebrnek, ha egy "a" betűt írnék oda, már akkor is be támadna :D :D
Hát, ez a lázadozók sorsa: mondanak valamit, hiába van igazuk, máris vihar van egy pohár vízben .
A könyvtárat attól még szeretem, senkivel semmi bajom nincsen ott, mert azt be kell látnom, az új könyvtáros hozott némi színt a dologba. De azt is meg kell hagyjam, én már nem járok oda, mert minden könyvet olvastam.
A másik, ami jó hír: elindult a szirszar.hu! :D :D nem az ékszerek tetszenek, hanem az eladó leírásai. Jó, kis frappáns, és ahogy elolvasásuk után megnézed a fényképeket - tényleg! :D
Annyit ma is megtanultam, hogy szólaljak fel (és jól leszúrnak az igazság miatt), illetve, amit m9iden nap, újra és újra megtanulok: legyek boldog, hiszen van okom rá!!!
A mai okok:
ebbe a füzetbe szoktam rajzolgatni. :) Köszönöm, Shadow :) <3 :)
ezt tegnap fejeztem be :)
ezt pedig ma :) (az elkészüléséről olvashattok az előző bejegyzésben)
ezeket rajzoltam eddig rajzlapra.
ez már a rajz tanárnál van. Föld Napjára készült. :)
ezt a könyvet hozták ki ma :) (ez a példány Lonewolf-nál kötött ki... :D )
Ma végre végére értem a kisérettségik írásbeli részének. Még a tavaszi szünet után lesz három nap, amikor szóbelizünk, illetve harmincadikán zárjuk le ezt az egész baromkodást egy irodalom írásbelivel, de már nem nagyon aggódok rajta. Majd, aznap reggel... :)
Hétfőn első órában, frissen és fiatalonsan én jó kómásan, megírtuk a matekot, negyedik órában a a történelmet, kedden második órában a matek második részét, és hetedik órában az angol első részét (magnóhallgatás és levélírás), illetve, ma hatodik órában az angol második részét (szövegértés és nyelvhelyesség).
Az angolunk ma a harmadik órában volt, de az informatika tanárunk az osztályával tartott előadást, a holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából. Hát, a megszokott "ünneplőben kiállunk és érzelemmentes hangon felolvasunk valamit" dolog helyett, sokkal többet kaptunk. Néhány jelenetet eljátszottak, például, mikor elvitték az apát, meg a családját... De ezt így nem lehet elmondani. Egy olyan előadás volt, amit látnotok kellett volna. Élmény volt ezt így is előadva látni. Jónéhány dolgot más megvilágításba helyezett. Köszönöm.
Holnaptól végre szünet. Tanulhatok a szóbeli kisérettségikre. Hurrá. :P
Valóra váltod az álmaidat?
~ Szeressetek. Érezzetek. Éljetek.
~ A fájdalomnál nincs is csodálatosabb érzés. Akkor érzed csak igazán, hogy Élsz.
You know you need a fix when you fall down
You know you need to find a way to get you through another day
Let me be the one to numb you out
Let me be the one to hold you
Never gonna let you get away
The shoulder you cry on
The dust that you die on
I, I can be your painkiller, killer, killer
Love me 'til it's all over, over
'Cause I'm the shoulder you cry on
The dust that you die on
I, I can be your painkiller, killer, killer
I know what you want so desperately
You know I'll give you one for free
Forever you're coming back to me
Now I'm gonna give you what you need
'Cause I know what you feed on and what you lead on
And what you lead on
The shoulder you cry on
The dust that you die on
I, I can be your painkiller, killer, killer
Love me 'til it's all over, over
'Cause I'm the shoulder you cry on
The dust that you die on
I, I can be your painkiller, killer, killer
Did you find the another killer?
Did you find the another killer?
I, I can be your painkiller, killer, killer
Love me 'til it's all over, over
'Cause I'm the shoulder you cry on
The dust that you die on
I, I can be your painkiller, killer, killer
Painkiller
Fájdalomcsillapító
Tudod, hogy szüséged van egy megerősítésre ha elbuksz
Tudod, hogy meg kell találnod a módját, hogy túl légy egy napon,
Engedd, hogy én legyek az, aki kiengesztel
Engedd, hogy én legyek az, aki megtart
Sohasem fogom engedni, hogy megszökj
A váll, amin sírsz
A por, hogy meghalj
Én, én lehetek a fájdalomcsillapítód, gyilkos, gyilkos
Szeress, amíg ennek az egésznek vége nem lesz
Mert az enyém a váll, amin sírsz,
A por, hogy meghalj
Én, én lehetek a fájdalomcsillapítód, gyilkos, gyilkos
Tudom, hogy mit akarsz ilyen kétségbeesetten
Tudod, hogy megadom neked ingyen
Mindig visszajössz hozzám
Most megadom, amire szükséged van
Mert tudom, miből táplálkozol és mi az ami vezérel téged
A váll, amin sírsz
A por, hogy meghalj
Én, én lehetek a fájdalomcsillapítód, gyilkos, gyilkos
Szeress, amíg ennek az egésznek vége nem lesz
Mert az enyém a váll, amin sírsz,
A por, hogy meghalj
Én, én lehetek a fájdalomcsillapítód, gyilkos, gyilkos
Megtaláltad a másik gyilkost?
Megtaláltad a másik gyilkost?
Én, én lehetek a fájdalomcsillapítód, gyilkos, gyilkos
Szeress, amíg ennek az egésznek vége nem lesz
Mert az enyém a váll, amin sírsz,
A por, hogy meghalj
Én, én lehetek a fájdalomcsillapítód, gyilkos, gyilkos
