Hírek :)

Sziasztok!
Végre eljutottam oda, ahová az utóbbi hónapok gyötrődései alatt nem is gondoltam volna: Tegnap megírtam a Farkaslány prológusát. Bár még csak három ember olvasta el az alig egy oldalas szösszenetet, egyikük sem mondott semmi negatívat (bár azért kicsit él bennem a gyanú, hogy azért nem mondtak semmi rosszat, mivel az anyukámról és két jó barátomról van szó... :) ). Szóval, ez egy tök jó dolog nekem. Teljesen boldog vagyok. :)
Fentebb említettem, hogy nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Ezt azért írtam, mert az iskola egyre nyomasztóbban hat rám, (bár azért vannak jó pillanatok, és eléggé otthonos a légkör ahhoz, hogy ne rettegjek minden nap iskolába menni, de a csalások amik az osztálytársaim részéről egyre gyakoribbak, és egyre jobban idegesítenek...), illetve itthon is akadnak néha gondok, amiket nem lehet egykönnyen vagy azonnal megoldani, ez a kedvemre is kihatott. Sokszor nem is írtam, rajzoltam vagy olvastam, csak voltam és néztem ki a fejemből. Az a furcsa, hogy a karácsonyi szünet alatt szállt meg valami furcsa fajta boldogság, amiről nem tudom mi okozta, és miért nem jött előbb. (Bár, biztos ekkor kellett érkeznie. :) ) Szóval, elkezdtem olvasni a Bíborhajú sorozatot, ami további löketet adott. Rájöttem, hogy egy Magyar író is tud hatalmasat alkotni, úgy, hogy azt még könyvben is kiadják(bár erre még jó példa Helena Silence és az Enigma könyve).
A félévi hajtás, ami nekem két hétig tartott, és még a rendszeres tanulásra is rávett a jobb jegyekért, még több erőt adott, mivel néhány tantárgyból jobb lett az eredményem, és az átlagom is kicsivel jobb, mint tavaly év végén. :) Ez még több lelkesedést adott, és végül két jó tanács hatására állt össze a fejemben az egész történet: az első, az volt, hogy a főszereplő lánynak a segítőkészségével kell kitűnnie a többiek közül, a másik egy kedves ismerősöm volt, aki azt mondta, hogy szerinte minden történetbe kell egy szerelmi szál, ami miatt az ember tovább olvassa. Néhány álmatlan éjszaka után, már a fejemben volt huszon egynehány fejezet, így a történet vázlata 50 részessé duzzadt, ezeket két nap alatt leírtam, megírtam a varázs szövegét, és tegnap az első kis darabkáját is. Igaz, ez a rajzolás rovására lesz majd, mivel a múlt héten is csak három új rajzom készült el, ami nálam negatív rekordnak számít az elmúlt pár hónapban. :) Most a rajzolás terén, egy oldalnézeti koponya tanulmányrajzzal próbálkozom, kíváncsi vagyok, mi lesz ezekből. :)

Rajz faktra. :)

Pöttyök és vonalak, vagyis a két kedvenc stílusom egyben. :)

És a kedvencem, a vonalas, illetve az egyik kedvenc témám, a fa. Imádom a fákat.. :)

Shadow pedig, ma írt egy jó kis kritikát erről az oldalamról. Illetve, az új blogját szerintem érdemes nézegetni, mivel nagyon ígéretes, jó bejegyzések vannak rajta, és nagyon sok témában ír majd. A lapját itt találod: http://itsourslife.blogspot.hu/ 
A kritikát, pedig itt: http://itsourslife.blogspot.hu/2015/01/kritika-1-beth-rose-darkness.html
Nagyon tetszik nekem a blog is és az is amit ír rajta. :) Remélem, minél többet olvashatok. :)

Legyetek rosszak! :)
~peace foREVer
Beth

szösszenet-sorozat: nekem a...

Sziasztok!

Mivel eléggé megült ez a blogom mostanában, úgy döntöttem, indítok egy cikksorozatot, ami engem foglalkoztató témákról fog szólni. Egyelőre tizenháromról, aztán lehet később lesz folytatása, de ez még a jövő, és én a jelenben gondolkodom. :)

A témák:

-vágyak és elvárások
-csalás, lopás és egyéniségek
-hajléktalanok helyzete Magyarországon
-gonoszság, fájdalom, elégedetlenség
-depresszió
-különcség
-divat, és egyéni stílus
-kiközösítés
-a fiatalok lehetősége ma
-vidámság, boldogság
-olvasás
-írás
-zene

majd még kiderül, meg-e lesz írva mindegyik vagy sem, de szeretnék ezekről írni. Nem lesznek ezek hosszú cikkek, inkább csak szösszenetek, de remélem elnyeri majd a tetszéseteket. :)

Hamarosan neki is állok az első témának, d eelőbb még felteszem a Seize The Day! újadd fejezetét, mert ma végre sikerült megírnom, és eddigi kedvenc fejezetem abból a történetemből, legalábbis a legjobbnak tartom, de hogy jó-e vagy sem, majd azt Ti eldöntitek. ;)

~peace foREVer

Beth

lefáradva :D

Sziasztok!
Mint láthatjátok lentebb, eléggé sok könyvről tettem ki a véleményem, hátha elolvassa valaki és esetleg kedvet kap.
Rájöttem, hogy általában ellentétesen fogalmazok mikor véleményt kell írnom valamiről. De legalább senki sem mondhatja, hogy egy oldalon állok :D
A rajzolással is és az írással is eléggé leálltam, de megpróbálok visszarázódni a régi kerékvágásba. Rengeteg ötletem van, a rajzoláshoz legalábbis, és kíváncsi vagyok, mennyi valósul meg belőle. Hogy mennyit sikerül megrajzolnom. Az írás, hát... nem megy mostanában a legjobban. Még valamikor tavasszal írtam olyan fejezetet ami még tetszett is, valahogy elfogyott az ihlet. Erőltetem, erőltetem, (lásd: Seize The Day!), de nem élvezem annyira mint amennyire kéne. Nem találom elég jónak az ötleteimet, rövidek a fejezetek, így most csak az Avenged Sevenfold fanficemet írom, azt is csak hébe-hóba, meg most már tervezek nekiállni a Farkaslány vázlatának, amit már negyedszerre írok újra :D De hát, ahogy valaki egyszer írta, az írásnak az átírás a lényege, attól lesz egy történet még jobb. 
Szabadidőm nagy részét mostanában az olvasás tölti ki, illetve a sétálgatás. Olvasni most Cassandra Clare regényeit olvastam, meg hármat Magie Stiefvater-től. Most még egyszer átolvasom a Forever-t, és Beninától A megsebzett szabadságot. Végre egy olyan könyv ami nem a mai korban játszódik. És magyarokról (is) szól. A Wass Albert idézetek pedig, amik a fejezet elején vannak, nagyon jók, ütősek. Már csak ezért is megéri elolvasni. :)
Visszatérve az íráshoz, a Children Of Bodom blogomat nem tudom folytatni, most legalábbis. A Downfall nem jött össze, nem tűnik elég jónak, sokkal kevesebb embert is mozgat meg mint mondjuk az Angels Don't Kill. Nálam pedig ez is egy nyomós ok, mivel mindig felül akarom múlni azt amit azelőtt csináltam,és ha nem jön össze, akkor az eléggé sokáig kedvemet szegi. Persze majd valamikor felteszem a történet befejezését, csak hogy mikor, az kérdéses, mivel még a füzetemben sem fejeztem be.
A sétát pedig mindenkinek csak ajánlani tudom. Ahogy lehullanak a színes falevelek, és ahogy lassan a természet felkészül a télre, az valami gyönyörű. És persze egy kis mozgás sem árt. Telefont, vagy fényképezőt vigyetek magatokkal, nem hátrány, ha valami szépe láttok és meg szeretnétek örökíteni. :)
Esős idő esetére pedig egy jó film, a Csontváros :) :  https://www.youtube.com/watch?v=Njm_wEqBTVE




Még van egy kis feladatom, festenem kell rajzra, úgyhogy mára ennyi lennék :)

~peace foREVer
Beth

Néhány gondolat az írásról

Régóta terveztem hogy erről írok, de csak ma tudtam igazán összeszedni a gondolataimat.

Az utóbbi időben egyre több olyan blogra akadok, ahol elkezdenek egy történetet, és pár fejezet után, mivel nem kapnak visszajelzést, nem folytatják az írást, vagy ha mégis, akkor nem ölnek bele annyi időt, hogy feltegyék a netre, és a szokásos módon népszerűsítsék blogjaikat.

Miért kezdhettek hát neki? Talán azért, hogy elüssék az idejüket? Vagy szerettek volna elismerést kapni? Esetleg csak kipróbálták egy új oldalukat? Ezt csak ők tudhatják. De a legtöbb, hogy van a fejükben egy olyan történet, amit sokáig, akár évekig alakítgattak, és ezt szeretnék megörökíteni. Vagy, hogy így tudják kifejezni magukat. Az utóbbi kettő mindenképp jobb, így legalább nem az elkeseredés hajtja őket a történetük megírása felé, hanem a szeretet, a szenvedély.

"Mindennap itt ülök és írok, mindig ugyanaz. Szóval miért? Mért csinálom én ezt? Gyűlölöm... olyannyira gyűlölöm, hogy még jobban megszeretem tőle." - Nikki Sixx

Ha már elkezdték az írást, akkor is idő, mire belejönnek. Van, akinek pár napba, van akiknek hónapokba telik ez. Persze az elinduláshoz, a fejlődéshez kellenek a vélemények, az olyanok, amik őszintén elmondják mi jó és mi nem. Egy a baj ezzel, ha olyan embernek mutatják be az írásaikat, aki ismeri őket, esetleg rokonuk vagy barátjuk, akkor túlságosan nagy az esélye annak, hogy azt mondják, így tökéletes ahogy van, még akkor is, ha nem az. Persze a kezdő írókban is benne van egy kicsi, hogy azt várják el, dicsérjék őket és kapjanak véleményt, de ha a vélemény alkotója nehezen tudja megfogalmazni amit gondol, vagy nem eléggé egyértelmű, könnyen sértődéshez vezethet az amúgy jó szándékkal mondott vélemény is. Ezért jó a blogspot, és persze minden olyan oldal, ahol szabadon regisztrálhatnak az írók és közzé tehetik a műveiket.

Ha már kezdenek elindulni, és rengeteg ötletük van, akkor olyan az írás, mint egy kellemes álom, és az is. Addig, amíg van jó ötlet, ami elég jó arra, hogy leírják. Ha pedig az nincs meg... Akkor jön az a rész, hogy vagy kétségbeesetten próbál magából kihozni valami olyat amit jónak érez, és ha nem megy, akkor ha nem nagyon akart írni, egy időre vagy végleg, abba is hagyhatja.
Vagy felkelhet, és folytathatja amint kipihente magát.

Zakály Viktória blogján erről van pár mozgókép, ami vicces is, és komoly is egyben. :) http://zakalyviktoria.blogspot.hu/2014/09/az-iras-az-elet.html

Az íráshoz végtelen türelem, ötletforrás, és szeretet kell, meg persze alázat. Ha ez nincs meg, lehet akármilyen jó, valaki mindig megunja, és először az olvasó szokta.

Ha pedig az ember még stresszeli is magát, hogy mi lesz ha nem tetszik az olvasóinak amit ír, vagy egyből leszólják bármiért, sehová sem vezethet ez.
Veszélyes dolog az írás, könnyen letörheti az embert, vagy további írásra sarkallhatja, hogy megmutassa, mégis tud olyat, amitől másnak leesik az álla.

Kívánom minden kedves írótársamnak, hogy akármi is történjék, folytassa az írást, írjon bármiről, ha az megnyugtatja, ha pár percre el is felejtheti a gondjait, akkor már megéri, nem szabad abbahagyni. Amit az emberek mondanak azt vagy csak azért mondják mert őszinték vagy, ha leszólják és mégis jó, akkor irigyek, velük nem kell foglalkozni.
 A legvégén úgy is az fog számítani, mit tettél meg, és mi az ami örömet okozott. Úgy élj, hogy utóbbi majdnem ugyanannyi legyen, mint az előbbi ;)

~peace foREVer

Beth

Suli, új történet, hajtás...

Hol is kezdjem..?
Talán az elején...
Szóval, nekem is szeptember elsején elkezdődött a suli, a gimnáziumban. Tizenkettedikes lettem. Jól hangzik, nagyon, de az órák nem. Minden nap hat óra (ami még nem is sok, egy jó osztályban, de az enyém sajnos nem az.), és még majd utána jönnek a fakultációk, kettő kötelező, illetve én négyre szeretnék menni, plusz ami még itthon lesz egy a könyvtárban, angol kötetlen beszélgetés helyiekkel, a helyi új tanárnő (aki nem is magyar származású) tartja majd.
Csütörtökön mennem kell orvoshoz, azt sem várom...
Pár órája találtam egy mese és történetíró pályázatot. Ahogy olvastam a feltételeket, érdemes lenne megpróbálni. December végéig van időm. Addig kéne át, vagyis inkább összedolgozni két fanficemet. Ha olvastátok régebbi írásaimat, akkor mindkettőt ismeritek. -mindkettőt szerettem, szeretem, és eléggé ütősnek tartom ahhoz, hogy esetleg egy próbát kiálljanak. Ez a próba lenne a verseny. De eddig még egy hosszú út vezet el: meg kell írni a vázlatát, és ami még keményebb, leküzdeni az ihlethiányt, és alig négy hónap alatt megírni egy körülbelül kétszáz oldalas (pontosan: a szóközöket is beleszámítva 350 ezer karaktert elérő alkotást kell létrehoznom) történetet, ami már csak azért is kemény dió lesz, mivel ez lesz a leghosszabb, amit eddig írtam. A meló lényege, a történet szálai már megvannak, csak megfelelően kell őket összeszőni, ne legyenek benne unalmas sorok, vagy bármi ami nem oda tartozik. És persze, hogy megfelelő legyen egy ilyen versenyre. Hogy tetsszen az embereknek. Talán ez lesz a nehezebb.
Szóval ezt most megpróbálom. Illetve, még olvasni is kéne, meg rajzolni, nehogy semmivel sem elmaradjak, de sajnos a napok csak huszonnégy órából állnak. :( :)
Igyekszem mindig hozni bejegyzéseket a blogokra, bár mostanában eléggé nincs kedvem írni. Mármint gépelni blogra. Nehéz összeszedni a gondolataimat. (ilyen ez a szerelem? :D ) Akármi is lesz, mindig írok a facebookomra, ha itt nem is, ott rendszeresen lesznek friss dolgok. :)

Jó őszt, jó sulit. Élvezzetek minden pillanatot, lássátok meg a gyönyörűséget a színes falevelekben, a hangulatos őszi estékben, a zenékben, a szép képekben,. mindenben. :)

~peace foREVer
Beth

Új blog :)

Sziasztok!
Új blogot nyitottam, végre megengedte a blogger :)
http://a7xfanfic.blogspot.hu/

~peace foREVer
Beth

Seize The Day! - Prológus

 Sziasztok! Sajnos a Blogger nálam is megkergült, létrehoztam a blogot, de mindenkinek azt írja ki hogy nem létezik a blog..... Így ide teszem fel a fejezeteket, ha végre megjavul a rendszer akkor kap a történet külön blogot is. :)

Ez a fanfic az Avenged Sevenfoldról fog szólni. :) Remélem, elnyeri tetszéseteket, és hagytok véleményt. :)

Az ágyán heverészett. Fogalma sem volt arról, mihez kezdjen magával. Semmire sem gondolt, csak bámulta a plafont, és hallgatta a zajokat: ahogy az anyja tesz-vesz a konyhában, (Talán segíthetne neki.... De nem, nem akar most beszélgetni,k még az anyjával sem.), ahogy az utcán sétál pár fiatal, nevetgélnek. Egy autó ment el az utcán - ritka pillanat Huntington Beach ezen eldugott zugában - az ablakáról visszaverődő napfény egy négyszöget rajzolt a narancsárga plafonra. A fénynyaláb végigvonult a plafonon, majd a poszterekre vetült, mielőtt eltűnt. Rose a posztereket bámulta, amikből nem volt ott kevés: A fellelhető összes Iron Maiden, Nirvana, és Metallica ott volt a falán. Meg persze még pár banda, első sorban Guns N' Roses és Mötley Crüe, de azokból n em volt sok. És alattuk, néhány rajz. Nem a saját, hanem egy barátja, Zacky rajzai. A srác valami elképesztően jól rajzolt, néhány rajzát nézve azon tűnődött, hogy lehet, hogy ő nem tud ilyen gyönyörűségeket alkotni?! De sosem jött rá. 

A szeme lejjebb vándorolt, a rendetlen íróasztalra, és a mellé támasztott fekete Warbeast gitárra.

Ahogy megpillantotta a hangszert, tudta, mit akar, mi a jó neki: zenélnie kell. Most azonnal. Hogy nem gondolt eddig erre?! Hirtelen felugrott az ágyról - kicsit meg is szédült - , és a hangszerhez lépett. A nyakába akasztott a gitárt, és megfogta  a pengetőt, miközben, mint mindig, most is a négy, vastag húrban gyönyörködött. 

Ahogy a hűvös műanyagdarabot az ujjai közé szorította, hogy pengetni tudjon, észrevette, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben, gondolta, mikor a kezébe ol erős fájdalom hasított, hogy a pengető kiesett a kezéből.

Odalent megszólalt a telefon. Fülsiketítő csörgése csak tovább húzta az idegeit. Nem akarta hallani ezt a szörnyen éles hangot, főleg nem most, mikor nem tudta, mi lehet a baj a kezével? Felvette a pengetőt, de az ismét kiesett a kezéből. Néhány próbálkozás után, feladta a küzdelmet.

  - Rose, téged keresnek! - Hallotta az anyja sürgető hangját. Morogva átment a nappaliba, és anyja a kezébe nyomta a kagylót, majd visszament a konyhába. Rose még látta a szeme sarkából, ahogy az anyja rosszallóan néz a fekete, koponyás pólójára meg a farmerére, amiből egy borotvapenge segítségével rövidnadrágot készített. Hát igen, ez van, ha az anya azt hiszi, ég mindig úgy kéne öltöznöm, ahogy ő szeretné, gondolta a lány egy, kissé kárörvendő vigyorral az arcán. 

 - Szia - szólt bele a telefonba. Sejtette, hogy vagy Shadows, vagy Rev az.

 - Szia, Rosie! Ma délután átjössz Shadowsékhoz, ugye? Tudom, hogy már indulsz is, hogy kisminkeld magad - hadarta a telefonba Rev. Rose a szemét forgatta:

 - Na persze. Mármint persze, hogy nem megyek. De nem sminkelem magam - mondta sértődött hangon. A sminket nem szerette, és Jimmy ezért előszeretettel piszkálta.

 - Rendben, de akkor nem beszélek veled. - Válaszolta a srác, mire Rose elnevette magát:

 - Micsoda megkönnyebbülés! Akkor Shadowsnál . mondta, és a választ meg sem várva, letette a telefont. Ezért szerette a barátait: Akármi volt, mindig sikerült kizökkenteni, megnevettetniük őt. Ez mindennél többet ért neki - még a zenénél is.

Új fanfic?

Sziasztok!
Az jutott eszembe, írok egy új fanficet. Az alapsztori már megvan, ahogy a banda is, és szívesen fel is tenném netre.
Seize the day! lenne a címe, tizenöt fejezetes lenne, és az Avenged Sevenfoldról szólna.
Csak az a kérdés, feltöltsem, olvasnátok, vagy inkább nem? :)

~peace foREVer
Beth

"Angel wings"

A sötét utcán járkálva nem figyelt másra, csak a csillagos ég szépségére és az éjszaka csodálatos illataira. Ezért szeretett vidéken élni: nem szennyezte a levegőt az autók bűze.
Lassan sétált, hiszen nem tudta, hová akar menni, pusztán csak a sétálásnak hódolt.

A település leglepusztultabb, legelhagyatottabb utcácskájába ért. Talán már nem is lehetett volna utcának nevezni, hisz csak néhány ház maradványai alkottak egy majdnem egyenes sort... Az udvarukat benőtte a gaz, a falakat graffitik borították. Az ablakok betörték, bentről vészjósló sötétség látszott csak. Nappal némelyik házba benézve látszottak széttörött, vagy éppen megégett bútorok.

Nem tudta, mi történhetett ezen a környéken, de itt is szeretett lenni, mert ennek a helynek is megvolt a maga titokzatos, vészjósló hangulata. És, ami még fontosabb volt számára, az az volt, hogy itt el tudta képzelni, ahogy annak idején, mintha a város egyik pici szeletét mentették volna ide, a fiatalok az utcákon járkáltak, bandáztak, gördeszkáztak, tilosban dohányoztak... Ezt a hangulatot szerette nagyon, ezért járt ide.

De mára ez mind elveszett. Csak A romos épületek, a betört ablakok, és a sötétség maradt hátra.
Valami hirtelen megmozdult mellette. Ijedten ugrott odébb, és meredt a falra. De ott nem látszott semmi mozgás. Nem volt ott senki. Talán csak a képzelete játszott vele?

Aztán újra megmozdult. Igen, biztosan a fáradtság játszott vele... Hiszen egy graffiti nem mozdulhat meg, még akkor sem, ha az történetesen két angyalszárny, nemhogy még egyszerre...
Ami ez után történt, az számára már felfoghatatlan volt: a két angyalszárny kivált a falból, és egyre kevésbé hasonlított egy graffitire.Mikor már elfordította tekintetét a szárnyakról, észrevette, hogy egy ember, pontosabban egy angyal a szárny tulajdonosa. Ami még ijesztőbb volt, az az volt, hogy pont olyan lett az az angyal, mint amilyennek elképzelte a régi időkben arra élő fiatalokat: szakadt farmerba meg mintás pólóba bújtatott búskomor alakoknak, akiknek az arcára van írva, nem szeretik a szabályokat.
Egy pillanat alatt, az angyal felemelkedett, majd gyorsan eltűnt a csillagok felé.
Ahogy az eget szemlélte, egy furcsaságot vett észre: új csillag jelent meg.

Néhány nappal később, ahogy ismét az elhagyott utcában kóborolt, már nem érzett semmit. Elvesztette a hely a hangulatát. Ahogy észre vette, megtudta miért: a házak maradványai kezdtek eltűnni. A régi utcát kezdték elbontani, mondván, szépítsék a falu összképét... Neki ezzel csak elrondították ezt a helyet. Az, amiért szeretett itt lenni, részben már eltűnt. Mi következik még?!

Blogok, kinézetek, tartalmak...

Lehet, hogy meg fogtok érte kövezni, de nem értem:

 - Miért kell, egyre több blogot indítani, lehetőleg olyat, mint még sok más? Gondolok itt, például: design blogokra, ahová ugyan tesznek fel nagyon-nagyon sok jó tippet, trükköt, tanácsot, meg vannak kifejezetten szép és hasznos blogok is, de nem értem, miért kell indítani ezer meg egy blogot, ami lényegében ugyanazzal foglalkozik, és már nem nagyon tudnak újat mutatni...

 - A másik, a kinézet. Több, mint három éve kezdtem el blogolni, és amikor elkezdtem, ugyan akkor is ügyeltek a kinézetre, de akkor még tényleg egyszerű, letisztult, szép blogokkal lehetett találkozni. Persze volt néhány olyan oldal is, ami nagyon ráment a kinézetre, de azok elenyészőek voltak. Most meg, a legtöbb blogon azt látom, itt egy modultömeg, ott egy modultömeg, egy köteg effekt, jónéhány html kód, ami eléggé belassítja a lapot. A fejlécek viszont mutatósak, szépek, bár régebben egy egyszerű blogoló, a legkevesebb képszerkesztési tudással is el tudott készíteni egy fejlécet, ami megállta a helyét. Ma viszont, már kell némi gyakorlás, ahhoz, hogy el tudjon készíteni az egyszerű blogoló egy olyan fejlécet, amibe a kritika írók előszeretettel kötnek bele... Tudom, mindent csak szép kinézettel lehet eladni, de akkor is, a blogolás már inkább a kinézeti tényezők felé kezd elmenni.

Zárójelben jegyzem meg, minek a trailer? 

 - A harmadik dolog, a tartalmak. Értem én, hogy kinézetes blog, meg miegymás, de azért nem csak egy felé kéne elkanyarodni. A kritika blogokat is megértem, jó hogy elmondják a véleményüket, szeretem elolvasni, miket írnak más blogokról (így akadtam rengeteg blogra is rá), de nem teljesen értem, miért kell mindenbe belekötni? Néha olyan blogokra találok rá, mai olvasása közben csak annyit gondolok: "Úr Isten, innen sem kérnék véleményt!" , mert annyira lehordják a jó munkát is néha... 

Vannak a fanficek. Az íróiknak tökéletesen igazuk van, nem érdemes a netre feltenni saját történetet, mert nagy az esélye, hogy ellopják (nem ez lenne az első alkalom...). Én is fanficeket teszek fel. Ami szerintem nagyon nem jó, hogy a legtöbben Justin Bieber meg One Direction fanficekkel nyomják tele a netet. Szó se róla, feltűnnek igazán tehetséges írók is, nem is kevesen, de most őszintén, ki fog ezekre a "sztárokra" emlékezni, mondjuk, egy év múlva? És miért nem kapnak akkora hírnevet azok, akik kevésbé sztárolt zenészekről vagy színészekről írják a történeteiket? Például, ott van egy fanfic Avril Lavigne-ről és Chad Kroeger-ről, szerintem nem kap elég figyelmet. De még sok fanficet fel lehetne sorolni.

A saját történetek is igencsak jók, vannak olyanok, nem is kevesen, akiknek az irományait simán kiadhatnák könyvben is, olyan jó, eredeti, anyira egyben van. Őket féltem a leginkább, hogy ellopják az ötleteiket. Veszélyes játék ez. Sajnos a becsület nem éppen a csúcspontján van, még itt sem. Na jó, itt meg aztán főleg nem...

A magán blogok még a külön kedvenceim, jó ilyen kis naplókkal, gondolat feljegyzésekkel találkozni. Sokak olvasása közben úgy érzem, nem vagyok egyedül a véleményemmel, gondolatommal. És szerintem ezzel nem csak én vagyok így.

Külön dicséret a "csináld magad" blogoknak, bár kissé ritkák, de az ötleteik, megoldásaik lenyűgözőek és inspirálóak!

Egyre nehezebb olyan blogot létrehozni, ami a többi blogoló szemével is igényes kinézetű, szép, és változatos témájú, illetve olyan dolgokat sorakoztat fel, amik a lehető legnagyobb közösséget fogják meg. Szinte lehetetlen. De attól még egy próbát megér...

Ez az én véleményem.

Akinek nem inge, ne vegye magára.

Várom a véleményeiteket, kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről!

~peace foREVer
Beth

A legboldogabb időszak...

"Imádta azokat a nyár estéket. A halk, hangulatos zenét, azokat a csodálatos naplementéket, azokat az érzéseket, a vidámságot, a gondtalanságot, és azokat a csodálatos illatokat, amik körüllengték ezeket az estéket. Azokat az estéket, amik örökre az emlékezetében maradtak. Egész évben a nyarat várta, ezek az esték miatt... Ez volt számára a legboldogabb időszak, akármi is történt. Ilyenkor mindig azt érezte, bármit megtehet, bármire képes, akár egyedül is. Vagyis, nem érezte, tudta..."

Mai szösszenet :)

"Bár fiatal volt, annyit tudott az életről, hogy a boldogságot lehetetlen megtalálni. És mégis, fáradhatatlanul kereste tovább. Nap mint nap. Szinte minden nap talált valakit vagy valamit, ami felvidította, de tisztában volt azzal, hogy sosem lesz egyetlen pillanat sem, amikor ne aggódna valakiért vagy valamiért. És mégis, szerette az életét, mert neki legalább volt. Volt kiért és miért küzdenie. Neki kellett megküzdenie néhány dologért, aminek aztán sokkal jobban tudott örülni, mint az, akinek az ölébe hullott minden. Neki ez volt az élet, és nem is vágyott másra. Boldog volt így."

Mai napom és néhány gondolat.

Ma végre végére értem a kisérettségik írásbeli részének. Még a tavaszi szünet után lesz három nap, amikor szóbelizünk, illetve harmincadikán zárjuk le ezt az egész baromkodást egy irodalom írásbelivel, de már nem nagyon aggódok rajta. Majd, aznap reggel... :)
Hétfőn első órában, frissen és fiatalonsan én jó kómásan, megírtuk a matekot, negyedik órában a a történelmet, kedden második órában a matek második részét, és hetedik órában az angol első részét (magnóhallgatás és levélírás), illetve, ma hatodik órában az angol második részét (szövegértés és nyelvhelyesség).
Az angolunk ma a harmadik órában volt, de az informatika tanárunk az osztályával tartott előadást, a holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából. Hát, a megszokott "ünneplőben kiállunk és érzelemmentes hangon felolvasunk valamit" dolog helyett, sokkal többet kaptunk. Néhány jelenetet eljátszottak, például, mikor elvitték az apát, meg a családját... De ezt így nem lehet elmondani. Egy olyan előadás volt, amit látnotok kellett volna. Élmény volt ezt így is előadva látni. Jónéhány dolgot más megvilágításba helyezett. Köszönöm.

Holnaptól végre szünet. Tanulhatok a szóbeli kisérettségikre. Hurrá. :P

                              Valóra váltod az álmaidat?                                  

~ Szeressetek. Érezzetek. Éljetek.

~ A fájdalomnál nincs is csodálatosabb érzés. Akkor érzed csak igazán, hogy Élsz.

~peace foREVer
Beth

downfall fejléc

ma elkészítettem a következő Cihldren Of Bodom fanfictionom a downfall fejlécét. :)
a továbbiakról majd később. :)

Bukás

"Az időtlen tűz éjszakája közeledik
Repültem... A fájdalmak évein át.
A tükörben látom, ahogy széthullok
Pusztulást látok, égek.

Lángoló angyalokat látok, romokba zuhannak,
Lenézek és látom magam, saját ellenségem vagyok.

Nézem elhaló önmagam, jókedvemből zuhanok.
Repültem... romjaimon keresztül.
Meg akarom találni a kivezető utat
Elhagyom magam, itt semmi sem maradt számomra
A romok leomlani készülnek.

A láng haldoklik a koromfekete ég zord szeleitől
Gyűlölködve tükröződik szemeimben.

Lángoló angyalokat látok, romokba zuhannak,
Lenézek és látom szétszórt hamvaim a sírom körül.

Az angyalok tüzet suttognak, nem élek már tovább
Lenyugodva elértem az út végén a másvilágra. "

~peace foREVer
Beth

egy jó nap :)

ma egy barátom, Lonewolf elvitt az óráim után, hogy lássam egy kicsit a műszerész munkát. két mintavétel után, elmentünk ebédelni (ami igazából uzsonna volt már de mindegy :D ) majd bementünk egy másik barátunkhoz, ott volt a családjuk is, nagyon örültek nekünk. :) ezután, elmentünk biliárdozni. ahhoz képest, hogy életemben először csináltam ilyet, elég jó volt, sikerült párszor eltalálnom a golyót :D (igaz kétszer ki is ment az asztalról, de mindegy... :P ) sajnos csak negyed hétkor mentünk oda, és a záróra, vagyis hét után mentünk ki, de ebbe a kevés időbe belefért három játék. majd itthon jött a szokásos videónézegetés :D
összességében véve, ez egy igencsak jó napom volt, életem tíz legjobb napjában benne van :D

éés ma végre ezt is oda adhattam! :)

örülök, hogy ilyen jó napom volt. :) remélem, még ok ilyen lesz. nagyon szépen köszönöm :) :)

~peace foREVer
Beth

"Have an Angel"

Nyugodtan lépkedett az utcán. Nem zavarta, hogy mások megnézik, hogy miket gondolnak róla. Már évek óta azt tette, amit szeretett volna, és ez most sem lesz másként.
Tovább lépett, és megállt az épület árnyékában. Még mindig félt belépni. Nem azért, mert nem akart bemenni, mert nagyon is szeretet volna már bent lenni, sőt boldogan kijönni onnan. Hanem, mert nem tudta, mi vár rá odabent? Mi lesz? Ha nem teljesül az álma? Ha nem lesz az, amit szeretne? Ha több évnyi kemény munka vész most kárba?
Tekintete egyre feljebb vándorolt a díszes, gótikus stílusban épült hatalmas homlokzaton. Ahogy felfelé nézett, figyelmét elvonta a kék ég, amin volt néhány felhő.
Egy különös jelenségre lett figyelmes: a felhők, ahogy a szél tovafújta őket, alakot váltottak, és némiképp értelmetlen alakjukból kivált egy forma. Csak egy folt volt, ahol nem volt felhő, így a gyönyörű kék ég látszott, de tudta, mi az: az őrangyala -aki egykoron egy barátja volt - kedvenc tárgya.
Ez eszébe juttatta, sosincs egyedül, még ha úgy is érzi. És ami a legfontosabb: Mindig van, aki vigyáz rá, aki fentről figyeli minden léptét.
Ez elég erőt adott neki ahhoz, hogy folytassa az életét, ott, ahol abba hagyta, még hosszú hónapokkal ezelőtt. Tovább lépett, már amennyire tudott, és erős maradt.
Tudta, hogy bármi történjék is, a vége mindig jó lesz, erről az Angyala gondoskodik.

napi szösszenet :)

nem tudom, miért írtam ezt vagy kiről szól, de egy két percbe telt csak :)

... izgalommal, remegő kézzel bontja ki a levelet, kicsit megsérti a borítékot, aztán kiveszi a teleírt levéllapot, amin csak két sor van, szeme végigfut a dőlt betűs sorokon, majd előveszi a levélpapírt,a tollat, és remegve, némi gyomorideggel válaszol. szavai keszekuszán hevernek a papíron, sebaj, el tudja olvasni, gondolta, majd visszacsúsztatta a levélpapírt a borítékba, és visszaadta a feladónak...


~peace foREVer
Beth

Két cím, két lehetőség

Ma jutott eszembe, mi lehetne a címe az új COB fanficemnek - mivel a szavazásokban jóval több az igen, mint a nem, úgy tűnik, lesz új fanfic, az a másik kérdés, hogy mikor? - , és két cím jutott eszembe.
 - Somebody Put Something In My Drink
 - Downfall

az első Hella Hammerstein ötlete volt, a másik az enyém.
Szerintetek, melyik legyen? Mert mindegyikre van ötletem. :)

Várom a kommenteket :D

~peace foREVer
Beth

KÉRDÉS

Egy fontos kérdéssel fordulnék hozzátok!
A korábban befejezett Children Of Bodom fanfic oldalamra lenne még valaki, akit érdekelne valami fanfic? Természetesen Children Of Bodom :D

Ma láttam meg, hogy Cleo Farelly írt a chatbe.

Felirat hozzáadása

Örülök, hogy erre gondolt, felmerült benne a kérdés. :)

Nos, ez lenne az én kérdésem, kíváncsiak lennétek-e egy új írásomra? Érdekelne valakit? Lenne, aki ezt még olvasná is?

Oldalt elindítok egy szavazást, illetve a Bodomos blogomon is, és majd kiderül, kit érdekel. Persze, hozzászólásban is lehet írni, véleményt nyilvánítani, azért van ;)

Kíváncsian várom a szavazatokat :D

~peace foREVer
Beth

Díjak :)

Két díjat kaptam az elmúlt napokban!
Hatalmas köszönet érte: Melissa Bane , és Zorka ! :)

Szabályok:
-Írj magadról 11 dolgot
-Válaszolj 11 kérdésre
-Írj 11 kérdést
-Küldd el 11 embernek

Melissa kérdései:
1. - Mi az első történet, amit életedben írtál? - Egy Vámpírnaplók fanfic :D

2. - Szokott problémád lenni ihlet terén? - Sajnos elég sok és elég gyakran. :(

3. - Ki a kedvenc íród? - Monroe Shadow és Karin Alvtegen :)

4. - Beszélsz idegen nyelveken?  - Angolul haladó szinten vertyogok, németül egy keveset nyekergek :D
5. - Hogy sikerült a félévi?  - Elég rosszul, 3,6 lett az átlagom.
6. - Társasági ember vagy, vagy inkább kisebb baráti körrel rendelkező?  - Kevés barátom van, de Ők mindannyian igazak, Rájuk mindig számíthatok. Nekem ez sokkal többet jelent, mintha van ezer barátom de abból egyikre sem számíthatok :D
7. - Mit szeretnél elérni az életben? - Szereték ortopéd műszerész lenni, kiadatni legalább egy írásomat, és tetováltatni, utóbbi már folyamatban van.
8. - Szeretnél komolyan foglalkozni az írással?  - Igen, de valószínűleg csak imádott hobbi szintjén marad.
9. - Mi ösztönzött arra, hogy megmutasd másoknak az írásod?  - Nem tudom. Talán szerettem volna megmutatni, vagy nem is tudom. De amiért nagyon jó hogy feltettem az írásaim, az az, hogy kaptam rengeteg véleményt, építő kritikát, és így rengeteget fejlődtem.
10. - Hogy találtad ki a történetedet?  - Mindegyik születésének megvan a maga története, de általában zenehallgatás közben ha elbambulok, akkor jut eszembe minden :D
11. - Szükséged van ráhangolódásra, ha írni akarsz? - Persze, erre zenével tudok leginkább ráhangolódni :)




Zorka kérdései:
1. - Mit tennél, ha egy unikornis berepülne a szobádba, és azt kiabálná, az erő legyen veled - azonnal leállnék a tudatmódosítókkal :D

2. - Hol töltenéd legszívesebben a nyaradat? - Kaliforniában, a barátaimmal.

3. - Mi a kedvenc könyved? - Karin Alvtegen - Árnyak

4. - Mi a kedvenc filmed? - Út a Vadonba

5. - Ha rendező lennél, milyen filmet rendeznél? - Megrendezném Whitley Strieber Vérfarkasok című könyvének a filmjét.

6. - Van valami furcsa szokásod? - Órákig képes vagyok emberekkel facebookon beszélgetni :D És ha zenét hallgatok, jobb, ha senki sem zavar, mert akkor nem éppen vagyok kedves :D

7. - Leiner Laura vagy Petőfi? - Egyértelmű: Petőfi!!

8. - Mióta blogolsz? - 2011 februárja óta. :)

9. - Hány blogod van/ebből hány blog törölt és aktív? - Erről itt mindent leírtam: http://bethrosedarkness.blogspot.hu/2014/02/harom-ev.html

10. - A batári köreidből hányan blogoznak? - ketten: Mnoroe Shadow és BlackDeath

11. - Írás mellett könyveket is olvasol? - Persze, ha nem olvasnék, nem is nagyon tudnék íni, vagy ha mégis, biztosan nem fejlődnék :D

11 dolog rólam:
- Loneangel az egyik becenevem, a napokban ragasztották rám :D fogalmam sincs, miért éppen angyal...
- A fekete a kedvenc színem, de a fehéret, pirosat, és a kéket is nagyon szeretem
- Egy köteg filmet meg kellene már néznem, de nem szeretek filmeket nézni :D
- Imádom a farkasokat, a vérfarkasokat :D
- Szeretek olyan emberekkel ismerkedni, akik nem hajolnak meg a tömeg akarata előtt.
- Nem szeretem a tucatembereket. Nem gyárakban gyártottak minket, hogy egyformák legyünk!!
- Gyűlölöm, ha valaki ítélkezik, ismeretség nélkül.
- Imádom  farkasokat. :)
- És az Alieneket
- Éppen blogbejegyzést írok
- Még most is :P

11 kérdés:
1 - Mit szeretsz a blogolásban?
2 - Miért kezdtél el írni?
3 - A szüleid tudnak arról, mit csinálsz? :)
4 - Milyen könyveket szeretsz?
5 - Szereted az állatokat?
6 - Mit szeretnél véghezvinni az életedben?
7 - Van olyan álmod, amiről tudod hogy sosem fog megvalósulni, de mégis szeretnéd?
8 - Ha igen, mi az? :)
9 - Mit gondolsz a mai fiatalságról?
10 - A társaság középpontja vagy, vagy inkább kívülről szemléled a többieket?
11 - Mik miatt küldöd tovább a díjat?

Akiknek tovább szeretném küldeni:
Monroe Shadow
C. C.
Florianna
Cseni
Payne


Még egyszer, köszönöm a díjakat. :)

'peace foREVer
Beth