Sziasztok! Sajnos a Blogger nálam is megkergült, létrehoztam a blogot, de mindenkinek azt írja ki hogy nem létezik a blog..... Így ide teszem fel a fejezeteket, ha végre megjavul a rendszer akkor kap a történet külön blogot is. :)
Ez a fanfic az Avenged Sevenfoldról fog szólni. :) Remélem, elnyeri tetszéseteket, és hagytok véleményt. :)
Az ágyán heverészett. Fogalma sem volt arról, mihez kezdjen magával.
Semmire sem gondolt, csak bámulta a plafont, és hallgatta a zajokat:
ahogy az anyja tesz-vesz a konyhában, (Talán segíthetne neki.... De nem,
nem akar most beszélgetni,k még az anyjával sem.), ahogy az utcán sétál
pár fiatal, nevetgélnek. Egy autó ment el az utcán - ritka pillanat
Huntington Beach ezen eldugott zugában - az ablakáról visszaverődő
napfény egy négyszöget rajzolt a narancsárga plafonra. A fénynyaláb
végigvonult a plafonon, majd a poszterekre vetült, mielőtt eltűnt. Rose a
posztereket bámulta, amikből nem volt ott kevés: A fellelhető összes
Iron Maiden, Nirvana, és Metallica ott volt a falán. Meg persze még pár
banda, első sorban Guns N' Roses és Mötley Crüe, de azokból n em volt
sok. És alattuk, néhány rajz. Nem a saját, hanem egy barátja, Zacky
rajzai. A srác valami elképesztően jól rajzolt, néhány rajzát nézve azon
tűnődött, hogy lehet, hogy ő nem tud ilyen gyönyörűségeket alkotni?! De
sosem jött rá.
A szeme lejjebb vándorolt, a rendetlen íróasztalra, és a mellé támasztott fekete Warbeast gitárra.
Ahogy
megpillantotta a hangszert, tudta, mit akar, mi a jó neki: zenélnie
kell. Most azonnal. Hogy nem gondolt eddig erre?! Hirtelen felugrott az
ágyról - kicsit meg is szédült - , és a hangszerhez lépett. A nyakába
akasztott a gitárt, és megfogta a pengetőt, miközben, mint mindig, most
is a négy, vastag húrban gyönyörködött.
Ahogy a hűvös
műanyagdarabot az ujjai közé szorította, hogy pengetni tudjon,
észrevette, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben,
gondolta, mikor a kezébe ol erős fájdalom hasított, hogy a pengető
kiesett a kezéből.
Odalent megszólalt a telefon.
Fülsiketítő csörgése csak tovább húzta az idegeit. Nem akarta hallani
ezt a szörnyen éles hangot, főleg nem most, mikor nem tudta, mi lehet a
baj a kezével? Felvette a pengetőt, de az ismét kiesett a kezéből.
Néhány próbálkozás után, feladta a küzdelmet.
- Rose,
téged keresnek! - Hallotta az anyja sürgető hangját. Morogva átment a
nappaliba, és anyja a kezébe nyomta a kagylót, majd visszament a
konyhába. Rose még látta a szeme sarkából, ahogy az anyja rosszallóan
néz a fekete, koponyás pólójára meg a farmerére, amiből egy borotvapenge
segítségével rövidnadrágot készített. Hát igen, ez van, ha az anya azt
hiszi, ég mindig úgy kéne öltöznöm, ahogy ő szeretné, gondolta a lány
egy, kissé kárörvendő vigyorral az arcán.
- Szia - szólt bele a telefonba. Sejtette, hogy vagy Shadows, vagy Rev az.
-
Szia, Rosie! Ma délután átjössz Shadowsékhoz, ugye? Tudom, hogy már
indulsz is, hogy kisminkeld magad - hadarta a telefonba Rev. Rose a
szemét forgatta:
- Na persze. Mármint persze, hogy nem
megyek. De nem sminkelem magam - mondta sértődött hangon. A sminket nem
szerette, és Jimmy ezért előszeretettel piszkálta.
- Rendben, de akkor nem beszélek veled. - Válaszolta a srác, mire Rose elnevette magát:
-
Micsoda megkönnyebbülés! Akkor Shadowsnál . mondta, és a választ meg
sem várva, letette a telefont. Ezért szerette a barátait: Akármi volt,
mindig sikerült kizökkenteni, megnevettetniük őt. Ez mindennél többet
ért neki - még a zenénél is.
