Minden álmotokat teljesítő, boldog új évet kívánok Nektek! :)

rajzok :)

Sziasztok!
Ismét egy rajzos bejegyzéssel jöttem, mivel az elmúlt időkben az írás helyett is rajzolok, vagy olvasok. :)

...amikor egy bal kezes jobb kézzel akar rajzolni :D

tűfilces próbálkozás

plutty :D

...

ezt valamiért sosem sikerült jól lefényképeznem.

izé...

nem tudom, ki ő, csak úgy kialakult :D

Lucifer (nem saját ötlet alapján)
kis ihletet adott egy történethez, de majd még kiderül, mi lesz ebből.

lehet, egyszer szereplőm lesz. :)

szenes rajzom. :)

So Far Away
ezt szeretném egyszer magamra tetováltatni

és az elmaradhatatlan farkas :D

Remélem, jól telt a karácsonyotok, és még jobban telik majd a szilveszteretek. :)

~peace foREVer
Beth

Boldog Karácsonyt és minden álmotokat teljesítő Újévet kívánok Nektek! :)

i smile everyday. i have reason. :)

Sziasztok!
Jó időre megint eltűntem, a lustaságon kívül nincsen más okom erre.
Ez alatt az idő alatt írom a Seize The Day!-t, már a kilencedik fejezetnél járok. Rövidre fogom majd, nincs ahhoz már sok hozzátenni valóm.
A Farkasszív történetet lusta vagyok begépelni, de hamarosan erőt veszek majd magamon (annyit ígérgetek, elmehetek politikusnak is...
A Farkaslány vázlatát lassan, de írogatom. Kezdek hozzá igazodni, hangulatban is.
A rajzolással úgy-ahogy haladok, keveset rajzolgattam az elmúlt pár napban, mivel most inkább olvasok. Mi mást, mint a Bukott Angyalok városát. Már majdnem a felénél vagyok.
Az iskolában jelenleg már nincs komolyabb feladat, így lassan már nincs semmi dolgom, csak élvezni az év ezen csodás időszakát. :)

Beth

öltözékek

Sziasztok!
Ne kérdezzétek, miért teszem, de szeretném megmutatni, miben voltam 28.-án. :)
Ekkor volt ugyanis a szalagavató, és tizenkettedikesek lévén, mi voltunk a szervező osztály, illetve, mi kísértük be a végzősöket. Ehhez szokás az ünneplő, a bálra pedig, aki amit akar. Anyuval előző este kipróbáltuk, milyen haj illene, mivel a vasalásról le  kellett mondanom, az nem használ nálam, a göndörítésre pedig, semmi szükségem, szerencsére "gyári" adottság nálam a hullámos haj. :)

De helyettem inkább beszéljenek a színekben kicsit átszerkesztett képek. Azért tettem rájuk egy szépiás hatást, hogy valami szép is legyen rajtuk :D :D

Anyu készítette, szerintem szép. Legalábbis nem átlagos, kisimított vagy begöndörített haj volt. :)

a bálon ebben voltam. Sokan szoknyában mentek, de én olyanokat nem nagyon hordok, így maradt ez. :)

Egész jó kép lett, ahhoz képest, hogy rólam készült. :D A háttérben azért ott van a Guns N' Roses, Avenged Sevenfold, és Children Of Bodom poszter. :)

Iskolai sál, mely félórányi rendezgetés után sem képes normálisan kinézni. :D

Sajnos magán az ünnepségen készült képem nincs, mert anyu nem volt ott, és eszembe se jutott hogy szóljak valakinek, fényképezzen le. De mindegy, jövőre lesz majd kép. :)


A végzősöknek ezt énekeltük :)

~peace foREVer
Beth

"csak egy kép"

Megihletett... :)
Sajnos a neten nem sokat találni az angyalokról, de egy olyan dolog jutott eszembe, hogy csak na. Az a baj, hogy sok időt igényel, hogy rendesen kidolgozzam (leginkább az az időigényes, míg utánajárok az angyaloknak...). Ezt nem szeretem az írásban, hogy annyit kell szöszmötölni vele, mire összeáll a történet. Mikor már csak le kell írni, az már sokkal jobb. Az a kedvenc részem.:)

Ez a rajz a My imagined world facebookos lapról származik. Imádom, Lucifert, annyira előhozza ez a kép az erőt és a hatalmat róla, hogy az hihetetlen. Gabriel, Lucifer és Lilith.

H.O.P.E.
Beth

a negyedik rajzfüzet :)

Augusztusban volt egy éve, hogy elkezdtem rajzolgatni. Egyre bonyolultabb mintákat próbálgatok, több-kevesebb sikerrel.
A napokban kezdtem meg a negyedik rajzfüzetemet, kicsit vázlat szerű rajzokkal kezdtem, aztán a többi már remélhetőleg jobb lesz. :)

peace. :)

Lucifer (nem saját ötlet!)

egy kis kastély... :)

agymenés :D

népszerű minta, kicsit átalakítgatva a saját ízlésem szerint.

angyal akart lenni :D

Farkaslány főszereplője, Emma
eléggé anime stílusú lett szegény, nem éppen így akartam...

másik anime stílusú szereplőm, szintén a Farkaslány történetemből
Alexander

És íme még néhány rajz, amik a régebbi füzetbe kerültek

Mai kis tollas gyorsrajz, körülbelül húsz perc alatt készült el egy írólapra :D

Ismét kezdem megszeretni a rajzolást, egy kicsi leegyszerűsítem a stílust, és maradok a fekete-fehérnél, amit imádok. :)

Rajz fakultáción, kapunk rajzos feladatokat, most éppen a csendélet van.

fakton készült

ez pedig már itthon. :)

Kicsit kevés mostanában az időm, de igyekszem írni is, ismét megírtam másfél fejezetet a Seize The Day!-hez, és ha leküzdöm a lustaságomat akkor begépelem a Farkasszív új fejezetét is. :)

~peace foREVer
Beth

egy kis magyarázkodás...

Sziasztok!
Kicsit magyarázkodni szeretnék, hogy miért, magam sem tudom. Nem tudom, nézi-e még valaki a blogjaimat, és ha igen, akkor azt érdekli-e, de ezt muszáj kiírnom magamból.
Elegem van, szinte mindenből. Kicsit bővebben:

Iskola

A tanárok jók, az osztályom nagy része is az. Viszont vannak, akik teljesen tönkre vágják az órát a folyamatos beszélgetésükkel, beszólásaikkal. Nem haladunk olyan nagyon miattuk. És sajnos a jó dolgokat sem engedik végig mondani. A másik az az, hogy hiába van egységes tanterv, vagy mi. Nem olyan fontos dolgokat tanulunk, ami a mindennapi életben visszajön. Persze, kell egy elméleti képzés, de engem az iskolával kapcsolatban az idegesít, hogy évek mennek el az életünkből, és semmit sem fogunk megtanulni. Konkrétan úgy ballagunk el a gimiből hogy a többség nem tud egy rendes főtt ételt elkészíteni magának. Vagy nem tud fát ültetni, növényeket gondozni, motivációs levelet írni, illetve még egy tucat dolgot, ami a későbbi boldoguláshoz szükséges. Persze némely tudományokat is túlpörgik. És van olyan, ahol a gyakorlati példa hiányzik. Ilyen például az irodalom, ahol szerintem egy igazán jó dolog lenne, ha minden héten kéne írnunk valami kis fogalmazást, történet féleséget, verset, bármit. Úgy sokkal jobban megtanulhatnánk a dolgokat.
Egy másik rossz dolog a szememben, hogy az egész oktatási rendszer arra van kitalálva, hogy valamennyire széthúzásra neveljen minket. Hol van, az hogy egymásnak segítsünk? Mikor kényszerből vagyunk összezárva, (persze ezt nem mindenki érzi kényszernek, és nagyon tisztelem azokat, akik az iskolát ennyi idősen örömmel veszik, bizonyára érettebb a gondolkodásuk mint nekem) akarva-akaratlanul is klikkek alakulnak ki. Vannak, akik tesznek mindenre, és vannak, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy kicsit is előbbre lendítsék a dolgokat.
Ez volt ma is. Az iskolánk névadóját ünnepeltük ma, játékos feladatokkal. A felsőbb osztály fele, ahogy hallottam, kint ült a folyosón, nem is foglalkoztak nagyon a feladatokkal. Igaz, ezt csak hallottam. Viszont a mi osztályunk már keményebben próbálkozott, lényegében pár ember csinált mindent, ahogy általában szokott lenni. A többiek néha besegítettek, vagy elfoglalták magukat valamivel. (én nem vettem aktívan részt, nem vagyok rá büszke, de egyszerűen nem tudtam, mit csináljak, meg kedvem sem volt nagyon úgy semmihez sem.) Viszont itt sem volt meg az az összetartás, a csapatmunka, az egész osztály együtt dolgozása, ami az egész célja lett volna. És a másik széthúzás: a dolgozatok. Egyedül kell megírni, és aki segít, azt megbüntetik. Ezt sem hinném, hogy a legjobb ötlet, mert így kicsit belénk nevelik azt is, hogy mindig csak a saját érdekünket nézzük. Persze, erre nincs tökéletes megoldás. De azért akkor is...

Otthon

Igazából ez az, amivel semmi bajom sincsen. Vannak nehézségek, de valahogy mindig megoldjuk anyuval ketten, mivel ketten maradtunk csak. Hogy miért, az egy hosszú és túl személyes történet, amibe nem szeretnék belekezdeni.
Lényegében a saját magam viselkedésével van problémám, ugyanis egyre többet zárkózom el anyu elől, és hová máshová, mint a számítógép elé. Itt tudok beszélgetni azokkal, akikkel egyáltalán tartom a kapcsolatot. És mindig azt veszem észre, már majdnem éjfél, mikor lekapcsolom a gépet. És anyával nem is nagyon beszélek, mert a hülye gép elveszi a figyelmem, és én még hagyom is magam.
Persze anyu olyan mint egy jó anya, mint amilyen szokott is lenni: mindig ad, amikor amit csak tud. És én mit adok cserébe? Alig vagyok otthon, és mikor otthon is vagyok, túlságosan beleszédülök a kütyükbe és a magam dolgaival foglalkozom, és nem figyelek rá. Lényegében, hálátlan vagyok.
Illetve, az otthon fogalma már nem abból áll, hogy egy hely, ahová hazatérek megpihenni, hanem egy hely, ahová hazatérek hogy aztán úgy viselkedjem, mintha csak én élnék ott...

Barátok

Nincsenek sokan, de azokra, akik vannak, mindig számíthatok.
Most, hogy Shadow kiiratkozott a suliból, eléggé magamba zárkóztam, beszélek az emberekkel, de aztán mégis, csak úgy vagyok. A barátaimmal igyekszem tartani a kapcsolatot, de valami történhetett, mert valamiért olyan, mintha mindenkitől szép sorban eltávolodnék. A barátaimtól is.
Ettől pedig, valahogy úgy érzem magam, mintha próbálnék alkotni valamit, amit sosem fogok tudni létrehozni. És nem más hibájából.

Rajzolás

Próbálkozások próbálkozások hátán. Van mai jobban sikerül, van ami nem, de ez ilyen. Viszont, kicsit elvették a kedvem. A kötelező alkotással, ami az érettségire a portfólióhoz kell. Sokan végigcsinálják, mindenféle gond nélkül, de nekem az kicsit elvette a kedvemet, hogy kötelező valamit alkotnom, és van egypár téma, ami egyáltalán nem tetszik.

Írás

Lényegében a blogos létem legfontosabb darabja.
Felmerülhet a kérdés: nemrégiben nyitottam két blogot is, akkor mi bajom lenne az írással?
Csak annyi, hogy hiába van ötletem, nem merem leírni, mert mi lesz, ha nem lesz jó? Ha nem tetszik az embereknek? Ha csak feleslegesen pazarlom rá az időt?
A Seize The Day vázlatát több, mint egy éve írtam meg. A történet megírásának is nekikezdtem, de ott tartok, ahol a blog van, és kész. Nem tudom tovább írni. Semmi kedvem hozzá.
A Farkaslány pedig, egy már elkészült történet. Körülbelül egy éve kezdtem el, két-három hónap alatt, be is fejeztem. Azért kezdtem el feltöltögetni, mert mutatni akartam, akarok valamit az embereknek. Nem akarok teljesen eltűnni, hiszen a mostani hangulatom valószínűleg csak ideiglenes, és régen azt a tanácsot kaptam, mindig maradjak fent valamennyire, mert ha teljesen eltűnök, utána nehezebb vagy szinte lehetetlen lesz visszacsalogatni az addigi olvasókat. Lényegében erre szolgál ez a blog. Semmi másra. Nem is szeretem annyira ezt a történetet, mindenféle anyaggyűjtés, utána keresés nélkül álltam neki, nem is terveztem meg, semmi...
Most is van pár ötletem, párégi fanficemet akarom átalakítani, bele is kezdtem, de semmire se jutottam velük. Ugyanez igaz a Farkaslány történetemre is, már majdnem kész a vázlat, aztán el is akadtam. Új, használható ötlet, pedig, nem jut eszembe. Így nincs is semmi értelme. Ezzel a tevékenységemmel, már pár hete, léggé leálltam. Nem tudom, hogy újrakezdem-e, és ha igen, akkor mikor.

Zene

Three Days Grace megy minden nap. Olyan régi hangulatokat hoz elő, amiket szerettem. Nem vidámságot, inkább azt a lassú, nem éppen vidám burkot. Leköt, szeretem, ennyi. Mást szinte nem is hallgatok, és fogalmam sincs, mikor pengettem meg utoljára a gitáromat.

Olvasás

Az egyetlen, amivel igazán haladok. :)
Hetente egy könyvet legalább elolvasok, most éppen a Futótűznél tartok, ma kiolvastam majdnem a háromnegyedét. :)
Folyamatosan a kezembe kerül valami új, valami jó, amit muszáj elolvasnom, és ez némi jókedvvel tölt el. :)

A lényeg

Nincs mostanában jó kedvem. Nem tudom, mikor lesz az. És azt sem tudom, mi lesz azután, hogy megváltozom-e vagy mindent ugyanúgy teszek, ahogy eddig is. Próbálok mindenből egy szintet tartani, és meglátom, mi lesz.
 A blogolással kapcsolatban annyiban vagyok biztos, hogy a Farkasszív történetet felteszem, és ennyi, a többit most pihentetem.
A későbbiekben pedig majd kiderül, mi lesz.

Sajnálom, hogy ezt ide kiírtam, csak valahogy ki kellett adnom magamból. Remélem, senki sem vesz magára semmit, ugyanis és soha, senkit sem akarok megsérteni, vagy megbántani.

Igyekszem minél előbb összeszedni magam.

Ha végigolvastad, azt nagyon szépen köszönöm, ha nem, nem baj, nem maradtál le semmi fontosról. :)

~peace forEVer
Beth

... mert a mai nap sem telhet el okoskodás nélkül :D

Néhányan úgy vannak vele, mekkora egy tehetség vagyok akár az írásban, akár a rajzolásban. Erre én azt mondom, hogy gyakorlással elérhető. Erre persze mindig az a válasz, ugyan már, "én nem vagyok képes erre". Nem szeretem elferdíteni a dolgokat, így nem is mondanám, hogy gyakorlással lehet fejlődni bármilyen művészetben is, ha én nem ezt tapasztaltam volna. Ugyan lassan négy éve írok, és több mint egy éve rajzolok. Ennyi időt, ha valaki ráfordít, biztosan fejlődik. És biztosan többet, mint én. Ezért merem azt mondani: Ne félj, próbálkozz, gyakorolj, és egy napon még azt is lekörözheted, akit annyira tisztelsz. Ha pedig nem jön össze, kit érdekel? Csak keresed az utad, mint bárki más, mint ahogy én is tettem annak idején...

egy jó nap. :)

Sziasztok!
Mindegyikünk életében vannak olyan napok mikor semmi sem jön össze, és van, mikor minden jól alakul. Ilyenkor persze könnyű sokat alkotni. Ma ezt tettem. Ugyan nem írtam, "csak" rajzoltam, de most úgy érzem, kezdem megtalálni a stílusomat. :)
Szerintetek? :)

így hirtelen Ville Valo jutott eszembe erről a rajzomról. :D

Rég rajzoltam már rózsát... :)

Az előbbi rajz, csak oldalnézetből. :)

Illetve, készülőben vagy egy Sharon Den Adel rajz is. Ebbe még belekerül pár óra, mire teljesen elkészül. Remélem, nem szúrom el :)

A kiindulópont az előbbi rajzhoz. :)

Legyetek rosszak. :)

~peace foREVer
Beth

Új történet: Farkasszív

Sziasztok!
Meg is érkeztem az új bloggal, és persze az új történet első fejezetével. :)
http://farkasszivbybeth.blogspot.hu/2014/11/elso-fejezet.html
Kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)

~peace foREVer
Beth

Újabb történet?

Sziasztok!
Az lenne a kérdésem, hogy lenne kedvetek egy rövid, de másabb stílusú történetet olvasni tőlem? Kicsit másabb lenne az eddigieknél, ez ugyanis nem fanfiction, hanem egy saját történet.Egy barátom egyik ötletéből kiindulva született ez a történet, körülbelül egy éve.

Farkasok. Emberek. Betegségek. Orvosok.

És egy magánkórház.

Nem akarták ezt...

És mégis megtörtént.

Mit tehetnek ellene?

Egyáltalán, tehetnek ellene valamit?

A közös baj összekovácsolja vagy széthúzza a társaságot?

És mi lesz velük? Visszamehetnek a világba? Visszakapják a régi életüket?

Kíváncsiak lennétek rá? :)

én kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)

~peace foREVer
Beth

Shadow névnapjára... :)

"Elveszíteni egy barátot, megsiratni, eltemetni. Figyelni a csöndre, ami ilyenkor átöleli az embert. Aztán fülelni egy hangra, ami megszólal mellettünk, s azt mondja: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!".

Vujity Tvrtko

"Az ember nem mondja - viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyülni. Vannak, akik a szavaktól könnyülnek."

Szabó Magda

"A halott, akit szerettünk, nem olyan emlék, amely árnyékot vetne ránk, élőkre, hanem fényes, szelíd és ragyogó."

Szabó Magda

Nekem a....

Sziasztok!
Nemrégiben indítottam egy szösszenet sorozatot, nekem a... címmel. Nos, ahogy elkezdtem írogatni, rájöttem, hogy egy-egy témához nem tudok többet írni pár sornál. Így úgy döntöttem, hogy minden témához írom azt a pár sort ami így hirtelen eszembe jut, és ennyi... :)

 Depresszió

Ahogy lassan közelednek a téli napok, a kevés napsütéssel, egyre több ember lesz depressziós. És persze ott vannak, akik azért estek bele ebbe az állapotba, mert valami olyan történt velük, amiből nem könnyű kilábalni, legalábbis ők úgy érzik.

Egyáltalán, honnan lehet egy depressziós ember megismerni? A legkönnyebb, hogy elhagyja magát, megváltozik a beszédstílusa, nem keresi annyira az emberek társaságát, hirtelen fogy vagy hízik, és egyre gyakrabban emlegeti a halált. Persze még vannak milliónyi tünetei, de talán ezek azok, amelyeket a leghamarabb észre lehet venni egy emberen.

Mi legyen akkor, ha észreveszed valakin ezeket? Elsősorban, beszélgess el vele egy kicsit, miért változott meg, mi a baj? Ha elmondja, akkor ne hagyjátok faképnél annyival, hogy jól van, majd megoldod ahogy tudod, hanem segítsétek! Gondoljatok csak bele, amit most adtok, később ugyanazt kapjátok vissza. Így van ez a segítséggel is. És lehet, hogy így egy olyan barátodon, családtagodon segítesz, kainek az élete múlhat ezen....

Különcség

Mindenkinek kicsit mást jelenthet ez (is). Az én szemléletemben különcnek lenni annyit tesz, hogy nem állsz be a sorba, nem olvadsz bele a média által szabadon formálható, alakítható tömegbe. Nem feltétlenül az a különc, aki másképp öltözik vagy mást hallgat, hanem az, aki nem hagyja befolyásolni magát. Ez több mindenben megnyilvánulhat, de nekem a gondolkodás a legfontosabb, hisz ez teszi az embert olyanná, amilyen.

És ha már különcség, sokan nem értik, mire jó ez? Nos, arra, hogy ha már megtudtad, ki vagy, ha már megismerted önmagad, akkor a saját utadon menj. Még akkor is, ha nem tudod, pontosan hová is vezet? A lényeg, hogy menj, amerre szeretnél.

Kedvelem a különcöket. Ha úgy vesszük, akkor én is egy különc vagyok. Kicsit nehezíti ezzel a sorsát, de ahogy sokan mondták már nekem, a különcök később sokra viszik, míg a többiek nem. ;)

Divat és egyéni stílus

Divat, avagy minden, amit az újságokban, neten, tévében mutogatnak, hogy milyen szép, esetleg jó, illetve divatos! De mire is jó ez a divat? Miért kell azt hordni, amit a többi ki tudja, hány ember? Persze, minden kornak megvan a maga divatja. Ami szép is, az akkor élők szerint legalábbis. Azt is megértem, hogy akik a divatot követik, azok lényegében ezzel tartoznak is valahová, gondoljatok például arra, hogy ha valaki meglát máson egy divatos ruhát, cipőt, táskát, bármit, ami tetszik neki, eléggé jól el tudnak beszélgetni az adott dologról. Csak azt sajnálom, hogy a divat, mikor szinte minden évszakra másféle göncöt kel venni, mert a tavalyi az már nem annyira trendi, nem ad elég eret, hogy az ember egyénisége annyira kibontakozzon, már csak a gyakori váltogatás miatt is.

Kövezzetek meg, de: a mostani tizenévesek divatját látva sírok. Neon, neon, neon - mindenütt... A lányok leginkább nadrágot hordanak, gyakran túlságosan kivágott pólóval, tíz kilométeres magassarkúval, és a hozzá tartozó hatalmas körmökkel, amikkel normális életet biztosan nem lehet élni, annyira haszontalan... A fiúk, pedig? Térdig érő ülepű nadrágot vesznek fel, amit persze nem képesek legalább a csípőjükig rendesen felhúzni. Emellé valami feszes pólót vesznek... A másik, hogy láttam már egypár olyat is, hogy rózsafüzért akasztanak a nyakukba. Ember, az a kezedbe való, imádkozáskor, nem a nyakadba! Ezt senki nem mondta el az ilyeneknek? Sajnálom, de én ezekhez nem tudok pozitívan hozzáállni. Ebből csak azt látom, hogy nem a legízlésesebb módon öltözködnek sokan. Aminek viszont örülök, hogy kicsivel ugyan, de nő az olyanok száma, akik ebből kilépnek, akiknek nem tetszik ez. No, én Őket szoktam az egyéni stílusú jelzővel illetni, akik tényleg azt veszik fel, amit kényelmesnek, praktikusnak, és vállalhatónak ítélnek, akik azért vesznek fel valamit mert azt jónak találják, anélkül, hogy az lenne a divat.

Zárójeles megjegyzés, az egyéni öltözködési stílusú embereket hamarabb megjegyzik az emberek. ;)

Kiközösítés

A világ egyik legundorítóbb dolga.

Miért jó az, ha kiközösítenek valakit? És hová vezet? Ehhez nem nagyon tudok hozzászólni....

Ajánlom kedves figyelmetekbe Az osztály című filmet! Illetve, A hullám is nagyon jó. Mindkettő erről szól, érdemes megnézni őket. Az osztály egy kicsit durvább, azt inkább erősebb idegzetűeknek ajánlanám, míg A hullám azt helyezi előtérbe, hogy milyen, ha kialakul egy egységes közösség, melynek mindenki tagja, de úgy gondolom ezen a filmen is eléggé jól nyomon lehet követni a kiközösítettek útját, gondolatait, tetteit. Nagyon tanulságos mind a kettő.

Illetve, biztosan annyiszor hallottátok, hogy álljatok amellé, akik kiközösítenek. én csak annyit fűznék hozzá ehhez: ne csak bólintsatok, hanem tegyétek is meg! Többek lesztek tőle, és ha összebarátkoztok egy kiközösítettel, egy sokkal mélyebb érzésű, egy jobb embert ismerhettek meg. Egy ilyen emberért ne sajnáljátok eldobni a sok felszínes, kétszínű, kegyetlen embert!

A fiatalok lehetősége ma

Egy: fejezd be a gimit, az alapműveltség megszerzéséhez és időhúzáshoz jó. Kettő: menj, amerre akarsz, ha nem akarsz tanulni, akkor kezdj dolgozni. No igen ám, de hol? Ha nincs ismeretséged, több mint valószínű, hogy nem találsz munkát. Azt már hagyjuk is, hogy mi szeretnél lenni, nagy ritka ha az leszel, vagy lettél, ami szerettél volna. Inkább arra térnék ki, hogy mi van akkor, ha nem találsz munkát? Elmégy munkanélkülire, igen, és akkor mi van? Pár hónapig kapod a munkanélküli segélyt, aztán azt is megvonják. Ha nem találsz addig munkát, akkor meg mi lesz? Éhezel?

Úgy vagyok ezzel, hogy ha nincs meló, nem baj: tanulok ameddig tudok, persze a környéken, aztán, ha nincs munka, akkor önellátó leszek. Ha másból nem is, élelmiszerből. Mert egyáltalán nem hülyeség az önellátás, sőt! Ez a jövő. Már csak azért is, mert így nem függsz attól, van-e munkád vagy sincs, ha rendesen megtermelsz mindent és tartalékolsz, akkor nem lehet akkora baj. Még egy-egy túl száraz vagy mint idén is, túl esős évben sem. Gondolj bele, mennyivel jobb, reggel kimenni a kertbe, kamrába, és onnan beszerezni a reggelit, mint jó ideig járkálni a boltba, és megvenni azt, amiről általában azt se tudod, ki termelte, milyen vegyszerekkel permetezte...  Plusz, amit magadnak termelsz meg élelmiszert, az sokkal finomabb, mint amit bárkitől megveszel. Ezt tapasztaltam.

Szóval, ha lehet, menj az álmaid után, ha lehetetlennek tűnik próbáld meg amíg lehetőségeid engedik, ha pedig nem, akkor légy önellátó! Megéri. ;)

Vidámság, boldogság

A két érzés, ami nagyja részben éltet minket. Meg persze a szeretet, és a szerelem, mely szintén egy tőről fakad. :) Egyik jobb érzés, mint a másik.

Mindkettőt szeretjük, az más kérdés, hogy a legtöbben a boldogságot keresik, egész életükben. De mivel keresik, valószynű, hogy em fogják egyhamar megtalálni. Nem szabad beleszólni ezekbe a dolgokba, majd jön a boldogság is mint mnden: épp időben, maikor jönnie kell, sem előbb, sem később.

Itt inkább ara hívnám fel a figyelmet, hogy ne csak egy dolog tegyen boldoggá vagy vidítson fel. Ne felejtsd el, hogy a családod, a barátaid egy hatalmas csoda, nélkülük hol lennél? Ott a természet, szintén tele csodával. Csak annyit kérek Tőled, Tőletek, ne csak a rosszat vegyétek észre, mert nem kötelező csak azt figyelembe venni! Nézzétek meg például egy ködös regelen, egy pókhálót, milyen gyönyörű, mintha egy kis ékszer lenne! Vagy élvezzétek a lemenő nap gyönyörű, sárga fényeit. A téli, hosszú esték csodás hangulatát. Ne csak azt vegyétek észre, ma köd volt, másnap szépen sütött a nap, harmadnap meg hamar besötétedett... Vegyétek észre a csodákat, melyek minden nap ott vannak, még akkor is, ha nehéz megtalálni őket. Ott vannak, és csak arra várnak, hogy megtaláljátok őket. Ha pedig megtaláljátok, észreveszitek, eleve sokkal boldogabbak lesztek, vagy legalábbis kis időre ugyan, de felvidítanak.

Mert a világ nem csak fekete-fehér, vannak színek is. De ha a világodban nincsenek színek, akkor legalább azt vedd észre, mennyi a fehér! :)

Olvasás

Kezdhetném azzal, hogy milyen hasznos, mennyit fejlődsz tőle, mennyivel szebben és összetettebben gondolkodsz és beszélsz... Ez mind igaz, és persze jó is. Ezért is kell olvasni. Meg persze azért is, mert az olvasás, a hosszabb szöveg értelmezése nélkül az emberi gondolkodás, intelligencia nem sokat, szinte semmit sem ér.

Illetve azért is, mert minden elolvasott könyvvel több leszel. Olyan dolgokat élsz át, tapasztalsz meg, amiket amúgy nem biztos, hogy sikerülne.

És ami a legfontosabb, egy jó könyvvel sosem leszel egyedül. Nem leszel magányos, bármi is történjék. A szereplők mindig ott lesznek Veled, és megeshet, hogy egy-egy történetből vagy szereplőből merítesz erőt a folytatáshoz. Ha pedig a kitartásról akartok olvasni, ajánlom szíves figyelmetekbe Wass Albert A funtineli boszorkány trilógiáját. Abban a könyvben minden ott van...

Írás

Ha már olvasás volt, akkor írás is legyen. Itt sem szeretném elrészletezni, miért jó, miért jó, milyen haszna lesz az embernek abból, ha írni kezd. Írni, bármit. Történetet, dalszöveget, verset, novellát, gonodlatokat, naplót, töri házit, bármit... A lényeg az alkotás, hogy az ember valami olyat hoz létre, ami egy része a lelkének, a szellemének.

Februárban négy éve, hogy elkezdtem történetet írni. Ez idő alatt persze volt néhány kikacsintás, versek, dalszövegek felé, de végül maradtam a történeteknél. Részben azért kezdtem el írni, mert szerettem volna bizonyítani az embereknek, hogy én is tudok valamit, reészben pedig azért, mert így könnyű voolt kiadni magamból mindent. Nem vagyok profi író, és soha nem is leszek az, hisz mindig lesz hová fejlődnöm. De az írás arra jó, hogy megismerd önmagad, és megszabadulj a rossz dolgoktól, amik nyomasztanak. És mindezt a művészete keresztül. Igaz, erre minden művészet tökéletes, de ha olvasol ,esélyes, hogy írni is jóll fogsz.
Bár szerintem, ha érdekel az írás, és kedved van hozzá, nem kell különösebb tehetség, csak rengeteg írás, és jó néhány ötlet, és csodákat alkothatsz. :)

Zene

Az utolsó téma. Egyidős az emberekkel... Mindenhol, minden nap találkozunk vele.

De nem gondoltál bele, micsoda erő van benne!
Csak hallgass meg pár zenét, és utána mondd, hogy nincs hatással az életedre.
Csak nézd meg, hány embert mentett meg egynéhány zenekar.
És mindenre választ kapsz.

 A műfajok közti gyűlölködés, például hogy rocker vagy technos, tökmindegy, kinek ez tetszik, kinek az. A gyűlölködés a butaság bizonyítéka. Csak szeresd amit szeretsz, és kész. Élvezd, ahogy átsegít mindenen... :)


Ennyi lennék. Kinek nem inge, nem veszi magára. Ez az én véleményem.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)

Beth

Gonoszság, fájdalom, elégedetlenség.

Egyiket sem szeretjük. De ilyen ez az élet. Nem szabadulhatunk ezektől. Hogy miért? Lehet hogy jók? Valamire biztosan, mert ha nem így lenne, akkor nem lennének jelen az életünkben.

Nem szeretném külön taglalni ezt a három dolgot, mindenkinek megvan a maga véleménye róla, tudjuk, melyik szó mit takar. Ez számomra nem is különösebben érdekes.

Az már viszont érdekesebb, hogy miért vagyunk ilyenek? Miért vagyunk gonoszak, ha nem szimpatikus valaki, miért fáj valami ami másnak talán csak egy semmiség lenne, és miért vagyunk folyton elégedetlenek magunkkal? Ilyenek vagyunk, és kész. Bárki bármit mondhat, lehet bármilyen optimista, és jószívű, ezek akkor is benne lesznek. Bele van kódolva az emberekbe.

És néha jó ez. Mert, ha gonosz módon kiszúrtak velünk, miért ne próbálnánk meg még keményebb munkával bizonyítani, hogy mégis képesek vagyunk rá, és nem tudnak még egyszer keresztbe tenni nekünk? Vagy, miért ne fájna ha leszólják azt amivel annyit dolgoztunk, amiben oly sok ideig, szentül hittünk? És miért lennénk már elégedetlenek? Ha egy kicsi időre is megelégednénk magunkkal, mi lenne egy csomó szolgáltatással, a főnökök nem tudnának minél többet kérni, elvárni az alkalmazottjaiktól, vagy a diákok, sosem tanulnának többé, persze tisztelet a kivételnek.

Nekem ez a három a kedvenc érzésem. Engem ezek hajtanak előbbre, nem más: a gonoszság, az a sok gonosz megjegyzés, beszólás, amit kiskoromban pár "kedves" embertől kaptam, a fájdalom, hogy sosem leszek képes annyi mindenre mint egy egészséges ember, és az elégedetlenség, mert tudom, hogy még többet, még jobbat is tudok ennél.

Tisztelem ezt a három érzést, rengeteg mindent kihoznak az emberekből. Külön-külön is, de együtt... Mindig, és mindenhol ott vannak. Ezért jó, mert ha ne lennének, szinte soha, semmit sem csinálnánk...

Ezt hallgattam írás közben:

~peace foREVer
Beth

Folytatás

Sziasztok!
A technika mellém állt, így folytatván az előző bejegyzést, meghoztam a balatoni kirándulás képanyagának második felét. :)

hangulatos :)

elvileg olyan mint egy koporsó, de valahogy nm tudtam felfedezni benne ezt a formát.

a hattyúcsapat. Amelyiknek olyan furán áll a nyaka, eléggé agresszív volt. :D

kisit betükröződött a gép :D

ilyen szép, tiszta volt a víz. :)