A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nekem a.... Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nekem a.... Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 30., csütörtök

Nekem a....

Sziasztok!
Nemrégiben indítottam egy szösszenet sorozatot, nekem a... címmel. Nos, ahogy elkezdtem írogatni, rájöttem, hogy egy-egy témához nem tudok többet írni pár sornál. Így úgy döntöttem, hogy minden témához írom azt a pár sort ami így hirtelen eszembe jut, és ennyi... :)

 Depresszió

Ahogy lassan közelednek a téli napok, a kevés napsütéssel, egyre több ember lesz depressziós. És persze ott vannak, akik azért estek bele ebbe az állapotba, mert valami olyan történt velük, amiből nem könnyű kilábalni, legalábbis ők úgy érzik.

Egyáltalán, honnan lehet egy depressziós ember megismerni? A legkönnyebb, hogy elhagyja magát, megváltozik a beszédstílusa, nem keresi annyira az emberek társaságát, hirtelen fogy vagy hízik, és egyre gyakrabban emlegeti a halált. Persze még vannak milliónyi tünetei, de talán ezek azok, amelyeket a leghamarabb észre lehet venni egy emberen.

Mi legyen akkor, ha észreveszed valakin ezeket? Elsősorban, beszélgess el vele egy kicsit, miért változott meg, mi a baj? Ha elmondja, akkor ne hagyjátok faképnél annyival, hogy jól van, majd megoldod ahogy tudod, hanem segítsétek! Gondoljatok csak bele, amit most adtok, később ugyanazt kapjátok vissza. Így van ez a segítséggel is. És lehet, hogy így egy olyan barátodon, családtagodon segítesz, kainek az élete múlhat ezen....

Különcség

Mindenkinek kicsit mást jelenthet ez (is). Az én szemléletemben különcnek lenni annyit tesz, hogy nem állsz be a sorba, nem olvadsz bele a média által szabadon formálható, alakítható tömegbe. Nem feltétlenül az a különc, aki másképp öltözik vagy mást hallgat, hanem az, aki nem hagyja befolyásolni magát. Ez több mindenben megnyilvánulhat, de nekem a gondolkodás a legfontosabb, hisz ez teszi az embert olyanná, amilyen.

És ha már különcség, sokan nem értik, mire jó ez? Nos, arra, hogy ha már megtudtad, ki vagy, ha már megismerted önmagad, akkor a saját utadon menj. Még akkor is, ha nem tudod, pontosan hová is vezet? A lényeg, hogy menj, amerre szeretnél.

Kedvelem a különcöket. Ha úgy vesszük, akkor én is egy különc vagyok. Kicsit nehezíti ezzel a sorsát, de ahogy sokan mondták már nekem, a különcök később sokra viszik, míg a többiek nem. ;)

Divat és egyéni stílus

Divat, avagy minden, amit az újságokban, neten, tévében mutogatnak, hogy milyen szép, esetleg jó, illetve divatos! De mire is jó ez a divat? Miért kell azt hordni, amit a többi ki tudja, hány ember? Persze, minden kornak megvan a maga divatja. Ami szép is, az akkor élők szerint legalábbis. Azt is megértem, hogy akik a divatot követik, azok lényegében ezzel tartoznak is valahová, gondoljatok például arra, hogy ha valaki meglát máson egy divatos ruhát, cipőt, táskát, bármit, ami tetszik neki, eléggé jól el tudnak beszélgetni az adott dologról. Csak azt sajnálom, hogy a divat, mikor szinte minden évszakra másféle göncöt kel venni, mert a tavalyi az már nem annyira trendi, nem ad elég eret, hogy az ember egyénisége annyira kibontakozzon, már csak a gyakori váltogatás miatt is.

Kövezzetek meg, de: a mostani tizenévesek divatját látva sírok. Neon, neon, neon - mindenütt... A lányok leginkább nadrágot hordanak, gyakran túlságosan kivágott pólóval, tíz kilométeres magassarkúval, és a hozzá tartozó hatalmas körmökkel, amikkel normális életet biztosan nem lehet élni, annyira haszontalan... A fiúk, pedig? Térdig érő ülepű nadrágot vesznek fel, amit persze nem képesek legalább a csípőjükig rendesen felhúzni. Emellé valami feszes pólót vesznek... A másik, hogy láttam már egypár olyat is, hogy rózsafüzért akasztanak a nyakukba. Ember, az a kezedbe való, imádkozáskor, nem a nyakadba! Ezt senki nem mondta el az ilyeneknek? Sajnálom, de én ezekhez nem tudok pozitívan hozzáállni. Ebből csak azt látom, hogy nem a legízlésesebb módon öltözködnek sokan. Aminek viszont örülök, hogy kicsivel ugyan, de nő az olyanok száma, akik ebből kilépnek, akiknek nem tetszik ez. No, én Őket szoktam az egyéni stílusú jelzővel illetni, akik tényleg azt veszik fel, amit kényelmesnek, praktikusnak, és vállalhatónak ítélnek, akik azért vesznek fel valamit mert azt jónak találják, anélkül, hogy az lenne a divat.

Zárójeles megjegyzés, az egyéni öltözködési stílusú embereket hamarabb megjegyzik az emberek. ;)

Kiközösítés

A világ egyik legundorítóbb dolga.

Miért jó az, ha kiközösítenek valakit? És hová vezet? Ehhez nem nagyon tudok hozzászólni....

Ajánlom kedves figyelmetekbe Az osztály című filmet! Illetve, A hullám is nagyon jó. Mindkettő erről szól, érdemes megnézni őket. Az osztály egy kicsit durvább, azt inkább erősebb idegzetűeknek ajánlanám, míg A hullám azt helyezi előtérbe, hogy milyen, ha kialakul egy egységes közösség, melynek mindenki tagja, de úgy gondolom ezen a filmen is eléggé jól nyomon lehet követni a kiközösítettek útját, gondolatait, tetteit. Nagyon tanulságos mind a kettő.

Illetve, biztosan annyiszor hallottátok, hogy álljatok amellé, akik kiközösítenek. én csak annyit fűznék hozzá ehhez: ne csak bólintsatok, hanem tegyétek is meg! Többek lesztek tőle, és ha összebarátkoztok egy kiközösítettel, egy sokkal mélyebb érzésű, egy jobb embert ismerhettek meg. Egy ilyen emberért ne sajnáljátok eldobni a sok felszínes, kétszínű, kegyetlen embert!

A fiatalok lehetősége ma

Egy: fejezd be a gimit, az alapműveltség megszerzéséhez és időhúzáshoz jó. Kettő: menj, amerre akarsz, ha nem akarsz tanulni, akkor kezdj dolgozni. No igen ám, de hol? Ha nincs ismeretséged, több mint valószínű, hogy nem találsz munkát. Azt már hagyjuk is, hogy mi szeretnél lenni, nagy ritka ha az leszel, vagy lettél, ami szerettél volna. Inkább arra térnék ki, hogy mi van akkor, ha nem találsz munkát? Elmégy munkanélkülire, igen, és akkor mi van? Pár hónapig kapod a munkanélküli segélyt, aztán azt is megvonják. Ha nem találsz addig munkát, akkor meg mi lesz? Éhezel?

Úgy vagyok ezzel, hogy ha nincs meló, nem baj: tanulok ameddig tudok, persze a környéken, aztán, ha nincs munka, akkor önellátó leszek. Ha másból nem is, élelmiszerből. Mert egyáltalán nem hülyeség az önellátás, sőt! Ez a jövő. Már csak azért is, mert így nem függsz attól, van-e munkád vagy sincs, ha rendesen megtermelsz mindent és tartalékolsz, akkor nem lehet akkora baj. Még egy-egy túl száraz vagy mint idén is, túl esős évben sem. Gondolj bele, mennyivel jobb, reggel kimenni a kertbe, kamrába, és onnan beszerezni a reggelit, mint jó ideig járkálni a boltba, és megvenni azt, amiről általában azt se tudod, ki termelte, milyen vegyszerekkel permetezte...  Plusz, amit magadnak termelsz meg élelmiszert, az sokkal finomabb, mint amit bárkitől megveszel. Ezt tapasztaltam.

Szóval, ha lehet, menj az álmaid után, ha lehetetlennek tűnik próbáld meg amíg lehetőségeid engedik, ha pedig nem, akkor légy önellátó! Megéri. ;)

Vidámság, boldogság

A két érzés, ami nagyja részben éltet minket. Meg persze a szeretet, és a szerelem, mely szintén egy tőről fakad. :) Egyik jobb érzés, mint a másik.

Mindkettőt szeretjük, az más kérdés, hogy a legtöbben a boldogságot keresik, egész életükben. De mivel keresik, valószynű, hogy em fogják egyhamar megtalálni. Nem szabad beleszólni ezekbe a dolgokba, majd jön a boldogság is mint mnden: épp időben, maikor jönnie kell, sem előbb, sem később.

Itt inkább ara hívnám fel a figyelmet, hogy ne csak egy dolog tegyen boldoggá vagy vidítson fel. Ne felejtsd el, hogy a családod, a barátaid egy hatalmas csoda, nélkülük hol lennél? Ott a természet, szintén tele csodával. Csak annyit kérek Tőled, Tőletek, ne csak a rosszat vegyétek észre, mert nem kötelező csak azt figyelembe venni! Nézzétek meg például egy ködös regelen, egy pókhálót, milyen gyönyörű, mintha egy kis ékszer lenne! Vagy élvezzétek a lemenő nap gyönyörű, sárga fényeit. A téli, hosszú esték csodás hangulatát. Ne csak azt vegyétek észre, ma köd volt, másnap szépen sütött a nap, harmadnap meg hamar besötétedett... Vegyétek észre a csodákat, melyek minden nap ott vannak, még akkor is, ha nehéz megtalálni őket. Ott vannak, és csak arra várnak, hogy megtaláljátok őket. Ha pedig megtaláljátok, észreveszitek, eleve sokkal boldogabbak lesztek, vagy legalábbis kis időre ugyan, de felvidítanak.

Mert a világ nem csak fekete-fehér, vannak színek is. De ha a világodban nincsenek színek, akkor legalább azt vedd észre, mennyi a fehér! :)

Olvasás

Kezdhetném azzal, hogy milyen hasznos, mennyit fejlődsz tőle, mennyivel szebben és összetettebben gondolkodsz és beszélsz... Ez mind igaz, és persze jó is. Ezért is kell olvasni. Meg persze azért is, mert az olvasás, a hosszabb szöveg értelmezése nélkül az emberi gondolkodás, intelligencia nem sokat, szinte semmit sem ér.

Illetve azért is, mert minden elolvasott könyvvel több leszel. Olyan dolgokat élsz át, tapasztalsz meg, amiket amúgy nem biztos, hogy sikerülne.

És ami a legfontosabb, egy jó könyvvel sosem leszel egyedül. Nem leszel magányos, bármi is történjék. A szereplők mindig ott lesznek Veled, és megeshet, hogy egy-egy történetből vagy szereplőből merítesz erőt a folytatáshoz. Ha pedig a kitartásról akartok olvasni, ajánlom szíves figyelmetekbe Wass Albert A funtineli boszorkány trilógiáját. Abban a könyvben minden ott van...

Írás

Ha már olvasás volt, akkor írás is legyen. Itt sem szeretném elrészletezni, miért jó, miért jó, milyen haszna lesz az embernek abból, ha írni kezd. Írni, bármit. Történetet, dalszöveget, verset, novellát, gonodlatokat, naplót, töri házit, bármit... A lényeg az alkotás, hogy az ember valami olyat hoz létre, ami egy része a lelkének, a szellemének.

Februárban négy éve, hogy elkezdtem történetet írni. Ez idő alatt persze volt néhány kikacsintás, versek, dalszövegek felé, de végül maradtam a történeteknél. Részben azért kezdtem el írni, mert szerettem volna bizonyítani az embereknek, hogy én is tudok valamit, reészben pedig azért, mert így könnyű voolt kiadni magamból mindent. Nem vagyok profi író, és soha nem is leszek az, hisz mindig lesz hová fejlődnöm. De az írás arra jó, hogy megismerd önmagad, és megszabadulj a rossz dolgoktól, amik nyomasztanak. És mindezt a művészete keresztül. Igaz, erre minden művészet tökéletes, de ha olvasol ,esélyes, hogy írni is jóll fogsz.
Bár szerintem, ha érdekel az írás, és kedved van hozzá, nem kell különösebb tehetség, csak rengeteg írás, és jó néhány ötlet, és csodákat alkothatsz. :)

Zene

Az utolsó téma. Egyidős az emberekkel... Mindenhol, minden nap találkozunk vele.

De nem gondoltál bele, micsoda erő van benne!
Csak hallgass meg pár zenét, és utána mondd, hogy nincs hatással az életedre.
Csak nézd meg, hány embert mentett meg egynéhány zenekar.
És mindenre választ kapsz.

 A műfajok közti gyűlölködés, például hogy rocker vagy technos, tökmindegy, kinek ez tetszik, kinek az. A gyűlölködés a butaság bizonyítéka. Csak szeresd amit szeretsz, és kész. Élvezd, ahogy átsegít mindenen... :)


Ennyi lennék. Kinek nem inge, nem veszi magára. Ez az én véleményem.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)

Beth

Gonoszság, fájdalom, elégedetlenség.

Egyiket sem szeretjük. De ilyen ez az élet. Nem szabadulhatunk ezektől. Hogy miért? Lehet hogy jók? Valamire biztosan, mert ha nem így lenne, akkor nem lennének jelen az életünkben.

Nem szeretném külön taglalni ezt a három dolgot, mindenkinek megvan a maga véleménye róla, tudjuk, melyik szó mit takar. Ez számomra nem is különösebben érdekes.

Az már viszont érdekesebb, hogy miért vagyunk ilyenek? Miért vagyunk gonoszak, ha nem szimpatikus valaki, miért fáj valami ami másnak talán csak egy semmiség lenne, és miért vagyunk folyton elégedetlenek magunkkal? Ilyenek vagyunk, és kész. Bárki bármit mondhat, lehet bármilyen optimista, és jószívű, ezek akkor is benne lesznek. Bele van kódolva az emberekbe.

És néha jó ez. Mert, ha gonosz módon kiszúrtak velünk, miért ne próbálnánk meg még keményebb munkával bizonyítani, hogy mégis képesek vagyunk rá, és nem tudnak még egyszer keresztbe tenni nekünk? Vagy, miért ne fájna ha leszólják azt amivel annyit dolgoztunk, amiben oly sok ideig, szentül hittünk? És miért lennénk már elégedetlenek? Ha egy kicsi időre is megelégednénk magunkkal, mi lenne egy csomó szolgáltatással, a főnökök nem tudnának minél többet kérni, elvárni az alkalmazottjaiktól, vagy a diákok, sosem tanulnának többé, persze tisztelet a kivételnek.

Nekem ez a három a kedvenc érzésem. Engem ezek hajtanak előbbre, nem más: a gonoszság, az a sok gonosz megjegyzés, beszólás, amit kiskoromban pár "kedves" embertől kaptam, a fájdalom, hogy sosem leszek képes annyi mindenre mint egy egészséges ember, és az elégedetlenség, mert tudom, hogy még többet, még jobbat is tudok ennél.

Tisztelem ezt a három érzést, rengeteg mindent kihoznak az emberekből. Külön-külön is, de együtt... Mindig, és mindenhol ott vannak. Ezért jó, mert ha ne lennének, szinte soha, semmit sem csinálnánk...

Ezt hallgattam írás közben:


~peace foREVer
Beth

2014. október 22., szerda

Hajléktalanok helyzete Magyarországon

Számomra ez a legérdekesebb téma ebből a szösszenet-sorozatból, egy olyan dolog, melyről sajnos nem lehet eleget beszélni.


Kezdjük azzal, hogy nem minden hajléktalan tehet arról, hogy ott van az utcán. Nem volt más választásuk. Az alap tévhit az, hogy megérdemlik azt hogy kint legyenek az utcán, mert részegesek, alkoholisták. Legalábbis ezt sugallja a tévé, és a neten is lehet ilyet olvasni sajnos. 
Ez egy elég buta hozzáállás. Mert gondoljatok bele, mi is a szokás mostanában? Ahogy kikerülnek a fiatalok az iskolából, házra gyűjtenek, mert sokaknak nem jó az, hogy a szüleikkel éljenek. Felvesznek hát hitelt, minél előbb meglegyen a ház. Hitelt csak úgy adnak, ha van munkája az embernek, így biztosan dolgoznak is. 

Mi hát a képlet, úgy nagyjából? Felvesz egy csomó hitelt, olyan kamatra, ami már majdnem uzsora kölcsönnek is elmehet. Dolgozik, megteremti az alap életfeltételeket, boldog, dolgozik tovább, minél többet. Emelkednek az árak, hirtelen megugrik a törlesztő részlet, vagy elveszíti a munkahelyét, legrosszabb esetben mindkettő bekövetkezik... Nem tudja fizetni a törlesztőrészleteket, és jön a végrehajtó, mehet az utcára. És nem azért, mert annyit ivott volna. Persze, sok helyen ez is benne van a dologban, de ahogy én tudom, sokaknál az ivás csak azután jön, hogy elveszítették az otthonukat, amiért évekig dolgoztak.
Ilyenkor a családok, párok általában nem maradnak együtt. Mert sajnos a legtöbb ember, nem gondolja elég komolyan a jóban-rosszban együtt maradunk dolgot. Pedig ketten sokkal több mindent lehet elérni, mint teljesen egyedül.

Ha már az utcára került valaki, mivel szembesülhet? Elsősorban azzal, hogy ha nincs munkahelye, le kell süllyednie egy olyan szintre, amire biztosan nem akart, de ha túl akar élni, akkor muszáj. Mi marad hát Nekik? A kéregetés (ami sokan utálnak, mondván, miért kéreget, miért nem megy és dolgozik?), vagy a kukázás (ami persze hihetetlenül egészségtelen és persze undorító...). Meg persze, jobb híján, a személyes higiénia és a kényelmes dolgok elhanyagolása (gondolok itt a koszos, rongyos ruhákra, illetve a hidegben az aluljáróban vagy bárhol máshol, néhány kartondobozon való alvásra). Ezek pedig mind-mind a társadalom gyűlöletéhez vezetnek, mivel sokan úgy gondolják, hogy ők tartják el a hajléktalanokat, akik nem akarnak dolgozni. Ha már itt tartunk, az időseket és a kisgyerekeket, és a betegeket is el kell tartania valakinek - ki másnak persze, mint a dolgozó embernek? És az vicc, hogy nem akarnak dolgozni. Sokan akarnak, csak jól szituált, fiatal, energikus embernek is nehéz a mai világban, ahol a gépek csinálják meg a munkák nagyobbik részét, munkát találni. Hát akkor még egy olyannak, aki a nulláról indul, mennyi esélye van? Megmondom: szinte semennyi. Ha nincsenek ismeretségei, akik be tudják segíteni bármilyen munkahelyre, lehetetlen, hogy dolgozzanak valahol.


Nem tapasztaltam meg, és nem is akarom, milyen lehet az utcán élni. Kint a hidegben aludni, néhány rongyon vagy kartondobozon, koszosan, rongyosan járni, kutatni vagy kéregetni egy kis ennivalóért, az emberektől elszenvedni a bizalmatlan, esetleg utálkozó tekinteteket... És közben tudni, hogy nem az ő hibája, hogy ott van, ahol. Hiába vannak hajléktalan szállók, sokan bizalmatlanok, nem mennek el ezekre a helyekre (ahogy tudom, azért, mert félnek, hogy azt a pár kis tárgyukat, ruhájukat, amijük még van, a többi hajléktalan ellophatja, vagy kérhetnek pénzt is a szolgáltatásokért cserébe, esetleg csak nem akarnak idegen emberektől segítséget elfogadni, úgy, hogy nem tudnak mit adni cserébe).
És sajnos egyre többen vannak hajléktalanok. Ez nem csak hazánkban van így, hanem mindenhol...

Íme egy elszomorító grafikon, 2012-ig (a képet a HVG.hu-n találtam). Abban biztosak lehetünk, hogy a hajléktalanok száma egyre tovább nő. Szinte megállíthatatlanul...


Mit tehetünk értük? Menjünk el segíteni, önkénteskedni egy olyan szervezethez, aki a hajléktalanokon segít? (Ilyen szervezet például a Karitasz http://www.caritas.hu , a Magyar Vöröskereszt http://ludens.elte.hu/~dec8/MagyarV.htm , a Máltai Szeretetszolgálat http://www.kronos.hu/mmszbp , a Menhely Alapítvány http://www.menhely.hu  , a Hajléktalanok a hajléktalanokért Egyesület http://www.4l.hu/hhe/egyesulet2.html , vagy a Hajléktalanokért Alapítvány http://www.hajlektalanokert.hu )
Azt is egy jó ötlet, ha a már nem használt, de jó állapotú ruhákat, cipőket leadod valamelyik fent említett szervezetnél, vagy, ami még jobb érzéssel tölthet el, ha ismersz valakit akiről tudod hogy nincs otthona, egyenesen a kezébe adod. Ennyit bárki megtehet, aki legalább egy átlagos színvonalon él.

És, ami a legfontosabb: SOHA ne ítélj látvány alapján, illetve, legyél empatikusabb! (Mert egyszer bárki kikerülhet az utcára...) Később ez Rád is hatással lesz, több leszel tőle. Ha mással is másképp,kedvesebben bánsz, viszonyulsz hozzájuk, az a Te életedre is kihat majd, jobban elfogadnak, hamarabb megszeretnek az emberek. Ha másért nem is, de ezért próbálj meg kicsit jobban viszonyulni mindenkihez, még a sokak által lenézett hajléktalanokhoz is, mert Ők is emberek!

Néhány olvasni való:
Egy hajléktalan napjai (kíváncsi lennék, mi lett az írójával? remélem, már nem hajléktalan..)
Fedél nélkül (ez egy, hajléktalanok írta újság)

Ezt hallgattam írás közben:

Mint a cikk címe is mutatja, a Magyarországi helyzetről akartam írni, de az írás közben másfelé vittek a szavak, és a mostani tényállásra rá tudtok keresni, ha érdekel a téma. Ez mind az én véleményem, én így látom a dolgokat...

~peace foREVer
Beth

2014. október 21., kedd

Csalás, lopás, és egyéniségek

Sziasztok!
Most egy kicsit komolyabb témáról szeretnék Nektek írni. Nem annyira átfogóan, mint kellene, de most csak ennyire telik tőlem. Pontosabban, tizenhét éves fejjel így látom ezt.

Csalás: mindenki megteszi, szerintem nincs olyan ember, aki ne tette volna. Most lehet azt mondod, hogy ugyan már, Te nem csalsz, pedig gondolj csak bele, ha egyszer puskáztál már dolgozatírás közben, akkor az is már csalásnak minősül. (Lényegében mostanában egyre több ember, aki jut valamire, az így vagy úgy, de csal, és nem lehet mit tenni ellene. Mert ha becsületesen végigviszed amit meg kell tenned, úgyis megjárod. Már csak azért is, mert ha becsületes vagy, az sokkal több munkával jár, például mire megtanulod, míg más kipuskázza és lehet hogy jobbat ír nálad...)
De ez a csalás mindenhol ott van, nem csak az iskolában. Például a boltban is csalnak, ha bemész, ahogy az egész el van rendezve, hogy minél többet vegyél, aztán a csomagolások, nem minden esetben az van benne ami a csomagoláson van, amiért megvetted...

Lopás: mindenki tudja, itt lehet szó, vagyontárgyról, vagy szellemi munkáról is. Inkább a vagyontárgy a gyakoribb, elsősorban pénz. Ezt senkinek sem kell magyarázni, ezer módja van a lopásnak, főleg ennek a fajtájának. Itt inkább a szellemi lopás - más néven a plágium - a fontos. Ha például belesel valaki dolgozatába, az is lopásnak minősíthető, mivel elviszed az ötleteit, rosszabb esetben a megfogalmazását is, és persze az időt, amit a tanulással töltött. Ha a netről másolsz bármit, akkor azt is lopásnak lehet mondani.
Ugyanúgy, mint a lopás, ez is a pillanatnyi gyengeség jele, kinyilvánulása. Leküzdhető, folytathatóak a dolgok becsületes úton.

Egyéniségek: akik mindig a legtöbbet hajtanak ugyanazért, amit mások csalással, lopással elérnek, megszereznek. Ők az igazi emberek, azok, akik megpróbálnak becsületesek maradni. Persze, ők is beleesnek néha a csalás, lopás csapdájába (e kettő dolog szinte egy és ugyanaz), de kerülik.... Hogy miért is jó ez nekik? Csak két dolog miatt : egy, tiszta a lelkiismeretük, kettő, büszkék lehetnek magukra, amiért minden maguktól értek el, különösebb csalás nélkül. Szerintem ezek mindennél többet érnek. Mert ha nem az igazság útján jársz, előbb-utóbb úgyis kiderül, és akkor sokkal rosszabb lesz, mintha inkább keményebben küzdenél és sosem lenne ebből bajod. :)
Szóval, hajrá egyéniségek, és sosem késő változni! :)

Ezt hallgattam írás közben:


~peace foREVer
Beth

2014. október 20., hétfő

Vágyak és elvárások

Mindenkinek van valami vágya. Némelyeknek apróbb dolgok, de a többség olyanokra vágyik, ami már valami komolyabb, mint például egy szelet süti - bár vannak sajnos olyanok, akiknek még ez is elég komoly dolgok, mert vagy nem telik rá, vagy nem fogyaszthatnak ilyesmiket... :(

A vágyak okozója az "id", ami egy vágy - ami általában a történések illetve a társadalom hatására fogalmazódik meg -, és hogy ne halogassunk mindent az idők végezetéig, besegít az ösztön-én, és az ego, mely a társadalmi normák, és az adott helyzet alapján segít meghozni döntéseket, amik az áhított dolog megszerzéséhez vezetnek.
Hogy miért kezdünk el vágyni valamire, az lehet egy általános dolog, egy norma (ilyen például a család), esetleg korábban meg nem kapott dolog, melyet csak most kezdtünk el hiányolni, lehet egy "véletlenül" kialakult vágy, melynek nincs konkrét oka, és a mai világban talán a leggyakoribb az a vágy, amit a társadalom okoz, például a reklámokkal. Ezek közül talán egyik sem szorul magyarázatra.

Az elvárások pedig, mindenkinél másak. És eléggé sok van belőlük, sajnos.
Például, elvárják, hogy mindig legyél a legjobb formádban, járd ki az iskolát, tanulj minél jobban, aztán menj el dolgozni vagy tanulj még (az a kérdés, minek ennyit tanulni, mikor szinte semmire sem lesz szükségünk abból, amit megtanulunk?), végül kihajtják belőled a lelket, hogy meg tudd venni a házadat esetleg autódat, és jó felszereléseid legyenek. És még meg is kellene szerezned valahogy, amire vágysz....

Őrület ez az egész. Egész életedet végig dolgozod, hogy meglegyen az alap, és ha szerencsés vagy, megkapod azt is, amire vágytál. Már, ha nem vágytál többre, mint ami lehetséges. Sajnos amire teljesíted az elvárásokat, addigra nem marad időd vagy energiád a vágyaid megvalósítására... :(

én arra törekszem, hogy az alap kötelességeimet teljesítsem valamennyire, illetve, hogy lassan, de annál biztosabban haladjak afelé, amit szeretnék. Aztán majd kiderül, mi lesz ebből, hogy jó döntés volt-e vagy sem. Eddig viszont, jónak tűnik... :)

Ezt hallgattam írás közben:


~peace foREVer
Beth

2014. október 16., csütörtök

szösszenet-sorozat: nekem a...

Sziasztok!
Mivel eléggé megült ez a blogom mostanában, úgy döntöttem, indítok egy cikksorozatot, ami engem foglalkoztató témákról fog szólni. Egyelőre tizenháromról, aztán lehet később lesz folytatása, de ez még a jövő, és én a jelenben gondolkodom. :)
A témák:
-vágyak és elvárások
-csalás, lopás és egyéniségek
-hajléktalanok helyzete Magyarországon
-gonoszság, fájdalom, elégedetlenség
-depresszió
-különcség
-divat, és egyéni stílus
-kiközösítés
-a fiatalok lehetősége ma
-vidámság, boldogság
-olvasás
-írás
-zene

majd még kiderül, meg-e lesz írva mindegyik vagy sem, de szeretnék ezekről írni. Nem lesznek ezek hosszú cikkek, inkább csak szösszenetek, de remélem elnyeri majd a tetszéseteket. :)
Hamarosan neki is állok az első témának, d eelőbb még felteszem a Seize The Day! újadd fejezetét, mert ma végre sikerült megírnom, és eddigi kedvenc fejezetem abból a történetemből, legalábbis a legjobbnak tartom, de hogy jó-e vagy sem, majd azt Ti eldöntitek. ;)

~peace foREVer
Beth
"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose