Nekem a....

Sziasztok!
Nemrégiben indítottam egy szösszenet sorozatot, nekem a... címmel. Nos, ahogy elkezdtem írogatni, rájöttem, hogy egy-egy témához nem tudok többet írni pár sornál. Így úgy döntöttem, hogy minden témához írom azt a pár sort ami így hirtelen eszembe jut, és ennyi... :)

 Depresszió

Ahogy lassan közelednek a téli napok, a kevés napsütéssel, egyre több ember lesz depressziós. És persze ott vannak, akik azért estek bele ebbe az állapotba, mert valami olyan történt velük, amiből nem könnyű kilábalni, legalábbis ők úgy érzik.

Egyáltalán, honnan lehet egy depressziós ember megismerni? A legkönnyebb, hogy elhagyja magát, megváltozik a beszédstílusa, nem keresi annyira az emberek társaságát, hirtelen fogy vagy hízik, és egyre gyakrabban emlegeti a halált. Persze még vannak milliónyi tünetei, de talán ezek azok, amelyeket a leghamarabb észre lehet venni egy emberen.

Mi legyen akkor, ha észreveszed valakin ezeket? Elsősorban, beszélgess el vele egy kicsit, miért változott meg, mi a baj? Ha elmondja, akkor ne hagyjátok faképnél annyival, hogy jól van, majd megoldod ahogy tudod, hanem segítsétek! Gondoljatok csak bele, amit most adtok, később ugyanazt kapjátok vissza. Így van ez a segítséggel is. És lehet, hogy így egy olyan barátodon, családtagodon segítesz, kainek az élete múlhat ezen....

Különcség

Mindenkinek kicsit mást jelenthet ez (is). Az én szemléletemben különcnek lenni annyit tesz, hogy nem állsz be a sorba, nem olvadsz bele a média által szabadon formálható, alakítható tömegbe. Nem feltétlenül az a különc, aki másképp öltözik vagy mást hallgat, hanem az, aki nem hagyja befolyásolni magát. Ez több mindenben megnyilvánulhat, de nekem a gondolkodás a legfontosabb, hisz ez teszi az embert olyanná, amilyen.

És ha már különcség, sokan nem értik, mire jó ez? Nos, arra, hogy ha már megtudtad, ki vagy, ha már megismerted önmagad, akkor a saját utadon menj. Még akkor is, ha nem tudod, pontosan hová is vezet? A lényeg, hogy menj, amerre szeretnél.

Kedvelem a különcöket. Ha úgy vesszük, akkor én is egy különc vagyok. Kicsit nehezíti ezzel a sorsát, de ahogy sokan mondták már nekem, a különcök később sokra viszik, míg a többiek nem. ;)

Divat és egyéni stílus

Divat, avagy minden, amit az újságokban, neten, tévében mutogatnak, hogy milyen szép, esetleg jó, illetve divatos! De mire is jó ez a divat? Miért kell azt hordni, amit a többi ki tudja, hány ember? Persze, minden kornak megvan a maga divatja. Ami szép is, az akkor élők szerint legalábbis. Azt is megértem, hogy akik a divatot követik, azok lényegében ezzel tartoznak is valahová, gondoljatok például arra, hogy ha valaki meglát máson egy divatos ruhát, cipőt, táskát, bármit, ami tetszik neki, eléggé jól el tudnak beszélgetni az adott dologról. Csak azt sajnálom, hogy a divat, mikor szinte minden évszakra másféle göncöt kel venni, mert a tavalyi az már nem annyira trendi, nem ad elég eret, hogy az ember egyénisége annyira kibontakozzon, már csak a gyakori váltogatás miatt is.

Kövezzetek meg, de: a mostani tizenévesek divatját látva sírok. Neon, neon, neon - mindenütt... A lányok leginkább nadrágot hordanak, gyakran túlságosan kivágott pólóval, tíz kilométeres magassarkúval, és a hozzá tartozó hatalmas körmökkel, amikkel normális életet biztosan nem lehet élni, annyira haszontalan... A fiúk, pedig? Térdig érő ülepű nadrágot vesznek fel, amit persze nem képesek legalább a csípőjükig rendesen felhúzni. Emellé valami feszes pólót vesznek... A másik, hogy láttam már egypár olyat is, hogy rózsafüzért akasztanak a nyakukba. Ember, az a kezedbe való, imádkozáskor, nem a nyakadba! Ezt senki nem mondta el az ilyeneknek? Sajnálom, de én ezekhez nem tudok pozitívan hozzáállni. Ebből csak azt látom, hogy nem a legízlésesebb módon öltözködnek sokan. Aminek viszont örülök, hogy kicsivel ugyan, de nő az olyanok száma, akik ebből kilépnek, akiknek nem tetszik ez. No, én Őket szoktam az egyéni stílusú jelzővel illetni, akik tényleg azt veszik fel, amit kényelmesnek, praktikusnak, és vállalhatónak ítélnek, akik azért vesznek fel valamit mert azt jónak találják, anélkül, hogy az lenne a divat.

Zárójeles megjegyzés, az egyéni öltözködési stílusú embereket hamarabb megjegyzik az emberek. ;)

Kiközösítés

A világ egyik legundorítóbb dolga.

Miért jó az, ha kiközösítenek valakit? És hová vezet? Ehhez nem nagyon tudok hozzászólni....

Ajánlom kedves figyelmetekbe Az osztály című filmet! Illetve, A hullám is nagyon jó. Mindkettő erről szól, érdemes megnézni őket. Az osztály egy kicsit durvább, azt inkább erősebb idegzetűeknek ajánlanám, míg A hullám azt helyezi előtérbe, hogy milyen, ha kialakul egy egységes közösség, melynek mindenki tagja, de úgy gondolom ezen a filmen is eléggé jól nyomon lehet követni a kiközösítettek útját, gondolatait, tetteit. Nagyon tanulságos mind a kettő.

Illetve, biztosan annyiszor hallottátok, hogy álljatok amellé, akik kiközösítenek. én csak annyit fűznék hozzá ehhez: ne csak bólintsatok, hanem tegyétek is meg! Többek lesztek tőle, és ha összebarátkoztok egy kiközösítettel, egy sokkal mélyebb érzésű, egy jobb embert ismerhettek meg. Egy ilyen emberért ne sajnáljátok eldobni a sok felszínes, kétszínű, kegyetlen embert!

A fiatalok lehetősége ma

Egy: fejezd be a gimit, az alapműveltség megszerzéséhez és időhúzáshoz jó. Kettő: menj, amerre akarsz, ha nem akarsz tanulni, akkor kezdj dolgozni. No igen ám, de hol? Ha nincs ismeretséged, több mint valószínű, hogy nem találsz munkát. Azt már hagyjuk is, hogy mi szeretnél lenni, nagy ritka ha az leszel, vagy lettél, ami szerettél volna. Inkább arra térnék ki, hogy mi van akkor, ha nem találsz munkát? Elmégy munkanélkülire, igen, és akkor mi van? Pár hónapig kapod a munkanélküli segélyt, aztán azt is megvonják. Ha nem találsz addig munkát, akkor meg mi lesz? Éhezel?

Úgy vagyok ezzel, hogy ha nincs meló, nem baj: tanulok ameddig tudok, persze a környéken, aztán, ha nincs munka, akkor önellátó leszek. Ha másból nem is, élelmiszerből. Mert egyáltalán nem hülyeség az önellátás, sőt! Ez a jövő. Már csak azért is, mert így nem függsz attól, van-e munkád vagy sincs, ha rendesen megtermelsz mindent és tartalékolsz, akkor nem lehet akkora baj. Még egy-egy túl száraz vagy mint idén is, túl esős évben sem. Gondolj bele, mennyivel jobb, reggel kimenni a kertbe, kamrába, és onnan beszerezni a reggelit, mint jó ideig járkálni a boltba, és megvenni azt, amiről általában azt se tudod, ki termelte, milyen vegyszerekkel permetezte...  Plusz, amit magadnak termelsz meg élelmiszert, az sokkal finomabb, mint amit bárkitől megveszel. Ezt tapasztaltam.

Szóval, ha lehet, menj az álmaid után, ha lehetetlennek tűnik próbáld meg amíg lehetőségeid engedik, ha pedig nem, akkor légy önellátó! Megéri. ;)

Vidámság, boldogság

A két érzés, ami nagyja részben éltet minket. Meg persze a szeretet, és a szerelem, mely szintén egy tőről fakad. :) Egyik jobb érzés, mint a másik.

Mindkettőt szeretjük, az más kérdés, hogy a legtöbben a boldogságot keresik, egész életükben. De mivel keresik, valószynű, hogy em fogják egyhamar megtalálni. Nem szabad beleszólni ezekbe a dolgokba, majd jön a boldogság is mint mnden: épp időben, maikor jönnie kell, sem előbb, sem később.

Itt inkább ara hívnám fel a figyelmet, hogy ne csak egy dolog tegyen boldoggá vagy vidítson fel. Ne felejtsd el, hogy a családod, a barátaid egy hatalmas csoda, nélkülük hol lennél? Ott a természet, szintén tele csodával. Csak annyit kérek Tőled, Tőletek, ne csak a rosszat vegyétek észre, mert nem kötelező csak azt figyelembe venni! Nézzétek meg például egy ködös regelen, egy pókhálót, milyen gyönyörű, mintha egy kis ékszer lenne! Vagy élvezzétek a lemenő nap gyönyörű, sárga fényeit. A téli, hosszú esték csodás hangulatát. Ne csak azt vegyétek észre, ma köd volt, másnap szépen sütött a nap, harmadnap meg hamar besötétedett... Vegyétek észre a csodákat, melyek minden nap ott vannak, még akkor is, ha nehéz megtalálni őket. Ott vannak, és csak arra várnak, hogy megtaláljátok őket. Ha pedig megtaláljátok, észreveszitek, eleve sokkal boldogabbak lesztek, vagy legalábbis kis időre ugyan, de felvidítanak.

Mert a világ nem csak fekete-fehér, vannak színek is. De ha a világodban nincsenek színek, akkor legalább azt vedd észre, mennyi a fehér! :)

Olvasás

Kezdhetném azzal, hogy milyen hasznos, mennyit fejlődsz tőle, mennyivel szebben és összetettebben gondolkodsz és beszélsz... Ez mind igaz, és persze jó is. Ezért is kell olvasni. Meg persze azért is, mert az olvasás, a hosszabb szöveg értelmezése nélkül az emberi gondolkodás, intelligencia nem sokat, szinte semmit sem ér.

Illetve azért is, mert minden elolvasott könyvvel több leszel. Olyan dolgokat élsz át, tapasztalsz meg, amiket amúgy nem biztos, hogy sikerülne.

És ami a legfontosabb, egy jó könyvvel sosem leszel egyedül. Nem leszel magányos, bármi is történjék. A szereplők mindig ott lesznek Veled, és megeshet, hogy egy-egy történetből vagy szereplőből merítesz erőt a folytatáshoz. Ha pedig a kitartásról akartok olvasni, ajánlom szíves figyelmetekbe Wass Albert A funtineli boszorkány trilógiáját. Abban a könyvben minden ott van...

Írás

Ha már olvasás volt, akkor írás is legyen. Itt sem szeretném elrészletezni, miért jó, miért jó, milyen haszna lesz az embernek abból, ha írni kezd. Írni, bármit. Történetet, dalszöveget, verset, novellát, gonodlatokat, naplót, töri házit, bármit... A lényeg az alkotás, hogy az ember valami olyat hoz létre, ami egy része a lelkének, a szellemének.

Februárban négy éve, hogy elkezdtem történetet írni. Ez idő alatt persze volt néhány kikacsintás, versek, dalszövegek felé, de végül maradtam a történeteknél. Részben azért kezdtem el írni, mert szerettem volna bizonyítani az embereknek, hogy én is tudok valamit, reészben pedig azért, mert így könnyű voolt kiadni magamból mindent. Nem vagyok profi író, és soha nem is leszek az, hisz mindig lesz hová fejlődnöm. De az írás arra jó, hogy megismerd önmagad, és megszabadulj a rossz dolgoktól, amik nyomasztanak. És mindezt a művészete keresztül. Igaz, erre minden művészet tökéletes, de ha olvasol ,esélyes, hogy írni is jóll fogsz.
Bár szerintem, ha érdekel az írás, és kedved van hozzá, nem kell különösebb tehetség, csak rengeteg írás, és jó néhány ötlet, és csodákat alkothatsz. :)

Zene

Az utolsó téma. Egyidős az emberekkel... Mindenhol, minden nap találkozunk vele.

De nem gondoltál bele, micsoda erő van benne!
Csak hallgass meg pár zenét, és utána mondd, hogy nincs hatással az életedre.
Csak nézd meg, hány embert mentett meg egynéhány zenekar.
És mindenre választ kapsz.

 A műfajok közti gyűlölködés, például hogy rocker vagy technos, tökmindegy, kinek ez tetszik, kinek az. A gyűlölködés a butaság bizonyítéka. Csak szeresd amit szeretsz, és kész. Élvezd, ahogy átsegít mindenen... :)


Ennyi lennék. Kinek nem inge, nem veszi magára. Ez az én véleményem.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)

Beth