"Angel wings"

A sötét utcán járkálva nem figyelt másra, csak a csillagos ég szépségére és az éjszaka csodálatos illataira. Ezért szeretett vidéken élni: nem szennyezte a levegőt az autók bűze.
Lassan sétált, hiszen nem tudta, hová akar menni, pusztán csak a sétálásnak hódolt.

A település leglepusztultabb, legelhagyatottabb utcácskájába ért. Talán már nem is lehetett volna utcának nevezni, hisz csak néhány ház maradványai alkottak egy majdnem egyenes sort... Az udvarukat benőtte a gaz, a falakat graffitik borították. Az ablakok betörték, bentről vészjósló sötétség látszott csak. Nappal némelyik házba benézve látszottak széttörött, vagy éppen megégett bútorok.

Nem tudta, mi történhetett ezen a környéken, de itt is szeretett lenni, mert ennek a helynek is megvolt a maga titokzatos, vészjósló hangulata. És, ami még fontosabb volt számára, az az volt, hogy itt el tudta képzelni, ahogy annak idején, mintha a város egyik pici szeletét mentették volna ide, a fiatalok az utcákon járkáltak, bandáztak, gördeszkáztak, tilosban dohányoztak... Ezt a hangulatot szerette nagyon, ezért járt ide.

De mára ez mind elveszett. Csak A romos épületek, a betört ablakok, és a sötétség maradt hátra.
Valami hirtelen megmozdult mellette. Ijedten ugrott odébb, és meredt a falra. De ott nem látszott semmi mozgás. Nem volt ott senki. Talán csak a képzelete játszott vele?

Aztán újra megmozdult. Igen, biztosan a fáradtság játszott vele... Hiszen egy graffiti nem mozdulhat meg, még akkor sem, ha az történetesen két angyalszárny, nemhogy még egyszerre...
Ami ez után történt, az számára már felfoghatatlan volt: a két angyalszárny kivált a falból, és egyre kevésbé hasonlított egy graffitire.Mikor már elfordította tekintetét a szárnyakról, észrevette, hogy egy ember, pontosabban egy angyal a szárny tulajdonosa. Ami még ijesztőbb volt, az az volt, hogy pont olyan lett az az angyal, mint amilyennek elképzelte a régi időkben arra élő fiatalokat: szakadt farmerba meg mintás pólóba bújtatott búskomor alakoknak, akiknek az arcára van írva, nem szeretik a szabályokat.
Egy pillanat alatt, az angyal felemelkedett, majd gyorsan eltűnt a csillagok felé.
Ahogy az eget szemlélte, egy furcsaságot vett észre: új csillag jelent meg.

Néhány nappal később, ahogy ismét az elhagyott utcában kóborolt, már nem érzett semmit. Elvesztette a hely a hangulatát. Ahogy észre vette, megtudta miért: a házak maradványai kezdtek eltűnni. A régi utcát kezdték elbontani, mondván, szépítsék a falu összképét... Neki ezzel csak elrondították ezt a helyet. Az, amiért szeretett itt lenni, részben már eltűnt. Mi következik még?!

"Órarend"

Az utóbbi időben megint egyre kevesebbet írtam Nektek.
Ennek megoldására azt találtam ki, hogy ezentúl megpróbálok betartani egy úgynevezett órarendet, ami a következő képen fog kinézni:
Hétfő - inspiráló képek
Kedd - saját készítésű rajz(ok)
Szerda - szösszenet
Csütörtök - rövid cikk, vélemény
Péntek - hét értékelés, esetleg képek
Szombat - zene, könyv vagy blog ajánló
Vasárnap - hangulat képek


Ma a saját rajzaim jönnek, úgyhogy íme az elmúlt két nap termése (kicsit lendültem csak bele.... (: )

első festményem
nekem nagyon tetszik (:

kis festékpettyes-nyárias-vidám (:

erre csak egy "tán matróz került a családba?" kérdést kaptam... :D pedig ez csak egy aranyos minta :D

kis furcsa szarvas :D

Most megpróbálok egy arcot is lerajzolni.... hátha.... (:
Holnap valami szösszenettel jelentkezem majd (:

~peace foREVer
Beth