Nekem a....

Sziasztok!
Nemrégiben indítottam egy szösszenet sorozatot, nekem a... címmel. Nos, ahogy elkezdtem írogatni, rájöttem, hogy egy-egy témához nem tudok többet írni pár sornál. Így úgy döntöttem, hogy minden témához írom azt a pár sort ami így hirtelen eszembe jut, és ennyi... :)

 Depresszió

Ahogy lassan közelednek a téli napok, a kevés napsütéssel, egyre több ember lesz depressziós. És persze ott vannak, akik azért estek bele ebbe az állapotba, mert valami olyan történt velük, amiből nem könnyű kilábalni, legalábbis ők úgy érzik.

Egyáltalán, honnan lehet egy depressziós ember megismerni? A legkönnyebb, hogy elhagyja magát, megváltozik a beszédstílusa, nem keresi annyira az emberek társaságát, hirtelen fogy vagy hízik, és egyre gyakrabban emlegeti a halált. Persze még vannak milliónyi tünetei, de talán ezek azok, amelyeket a leghamarabb észre lehet venni egy emberen.

Mi legyen akkor, ha észreveszed valakin ezeket? Elsősorban, beszélgess el vele egy kicsit, miért változott meg, mi a baj? Ha elmondja, akkor ne hagyjátok faképnél annyival, hogy jól van, majd megoldod ahogy tudod, hanem segítsétek! Gondoljatok csak bele, amit most adtok, később ugyanazt kapjátok vissza. Így van ez a segítséggel is. És lehet, hogy így egy olyan barátodon, családtagodon segítesz, kainek az élete múlhat ezen....

Különcség

Mindenkinek kicsit mást jelenthet ez (is). Az én szemléletemben különcnek lenni annyit tesz, hogy nem állsz be a sorba, nem olvadsz bele a média által szabadon formálható, alakítható tömegbe. Nem feltétlenül az a különc, aki másképp öltözik vagy mást hallgat, hanem az, aki nem hagyja befolyásolni magát. Ez több mindenben megnyilvánulhat, de nekem a gondolkodás a legfontosabb, hisz ez teszi az embert olyanná, amilyen.

És ha már különcség, sokan nem értik, mire jó ez? Nos, arra, hogy ha már megtudtad, ki vagy, ha már megismerted önmagad, akkor a saját utadon menj. Még akkor is, ha nem tudod, pontosan hová is vezet? A lényeg, hogy menj, amerre szeretnél.

Kedvelem a különcöket. Ha úgy vesszük, akkor én is egy különc vagyok. Kicsit nehezíti ezzel a sorsát, de ahogy sokan mondták már nekem, a különcök később sokra viszik, míg a többiek nem. ;)

Divat és egyéni stílus

Divat, avagy minden, amit az újságokban, neten, tévében mutogatnak, hogy milyen szép, esetleg jó, illetve divatos! De mire is jó ez a divat? Miért kell azt hordni, amit a többi ki tudja, hány ember? Persze, minden kornak megvan a maga divatja. Ami szép is, az akkor élők szerint legalábbis. Azt is megértem, hogy akik a divatot követik, azok lényegében ezzel tartoznak is valahová, gondoljatok például arra, hogy ha valaki meglát máson egy divatos ruhát, cipőt, táskát, bármit, ami tetszik neki, eléggé jól el tudnak beszélgetni az adott dologról. Csak azt sajnálom, hogy a divat, mikor szinte minden évszakra másféle göncöt kel venni, mert a tavalyi az már nem annyira trendi, nem ad elég eret, hogy az ember egyénisége annyira kibontakozzon, már csak a gyakori váltogatás miatt is.

Kövezzetek meg, de: a mostani tizenévesek divatját látva sírok. Neon, neon, neon - mindenütt... A lányok leginkább nadrágot hordanak, gyakran túlságosan kivágott pólóval, tíz kilométeres magassarkúval, és a hozzá tartozó hatalmas körmökkel, amikkel normális életet biztosan nem lehet élni, annyira haszontalan... A fiúk, pedig? Térdig érő ülepű nadrágot vesznek fel, amit persze nem képesek legalább a csípőjükig rendesen felhúzni. Emellé valami feszes pólót vesznek... A másik, hogy láttam már egypár olyat is, hogy rózsafüzért akasztanak a nyakukba. Ember, az a kezedbe való, imádkozáskor, nem a nyakadba! Ezt senki nem mondta el az ilyeneknek? Sajnálom, de én ezekhez nem tudok pozitívan hozzáállni. Ebből csak azt látom, hogy nem a legízlésesebb módon öltözködnek sokan. Aminek viszont örülök, hogy kicsivel ugyan, de nő az olyanok száma, akik ebből kilépnek, akiknek nem tetszik ez. No, én Őket szoktam az egyéni stílusú jelzővel illetni, akik tényleg azt veszik fel, amit kényelmesnek, praktikusnak, és vállalhatónak ítélnek, akik azért vesznek fel valamit mert azt jónak találják, anélkül, hogy az lenne a divat.

Zárójeles megjegyzés, az egyéni öltözködési stílusú embereket hamarabb megjegyzik az emberek. ;)

Kiközösítés

A világ egyik legundorítóbb dolga.

Miért jó az, ha kiközösítenek valakit? És hová vezet? Ehhez nem nagyon tudok hozzászólni....

Ajánlom kedves figyelmetekbe Az osztály című filmet! Illetve, A hullám is nagyon jó. Mindkettő erről szól, érdemes megnézni őket. Az osztály egy kicsit durvább, azt inkább erősebb idegzetűeknek ajánlanám, míg A hullám azt helyezi előtérbe, hogy milyen, ha kialakul egy egységes közösség, melynek mindenki tagja, de úgy gondolom ezen a filmen is eléggé jól nyomon lehet követni a kiközösítettek útját, gondolatait, tetteit. Nagyon tanulságos mind a kettő.

Illetve, biztosan annyiszor hallottátok, hogy álljatok amellé, akik kiközösítenek. én csak annyit fűznék hozzá ehhez: ne csak bólintsatok, hanem tegyétek is meg! Többek lesztek tőle, és ha összebarátkoztok egy kiközösítettel, egy sokkal mélyebb érzésű, egy jobb embert ismerhettek meg. Egy ilyen emberért ne sajnáljátok eldobni a sok felszínes, kétszínű, kegyetlen embert!

A fiatalok lehetősége ma

Egy: fejezd be a gimit, az alapműveltség megszerzéséhez és időhúzáshoz jó. Kettő: menj, amerre akarsz, ha nem akarsz tanulni, akkor kezdj dolgozni. No igen ám, de hol? Ha nincs ismeretséged, több mint valószínű, hogy nem találsz munkát. Azt már hagyjuk is, hogy mi szeretnél lenni, nagy ritka ha az leszel, vagy lettél, ami szerettél volna. Inkább arra térnék ki, hogy mi van akkor, ha nem találsz munkát? Elmégy munkanélkülire, igen, és akkor mi van? Pár hónapig kapod a munkanélküli segélyt, aztán azt is megvonják. Ha nem találsz addig munkát, akkor meg mi lesz? Éhezel?

Úgy vagyok ezzel, hogy ha nincs meló, nem baj: tanulok ameddig tudok, persze a környéken, aztán, ha nincs munka, akkor önellátó leszek. Ha másból nem is, élelmiszerből. Mert egyáltalán nem hülyeség az önellátás, sőt! Ez a jövő. Már csak azért is, mert így nem függsz attól, van-e munkád vagy sincs, ha rendesen megtermelsz mindent és tartalékolsz, akkor nem lehet akkora baj. Még egy-egy túl száraz vagy mint idén is, túl esős évben sem. Gondolj bele, mennyivel jobb, reggel kimenni a kertbe, kamrába, és onnan beszerezni a reggelit, mint jó ideig járkálni a boltba, és megvenni azt, amiről általában azt se tudod, ki termelte, milyen vegyszerekkel permetezte...  Plusz, amit magadnak termelsz meg élelmiszert, az sokkal finomabb, mint amit bárkitől megveszel. Ezt tapasztaltam.

Szóval, ha lehet, menj az álmaid után, ha lehetetlennek tűnik próbáld meg amíg lehetőségeid engedik, ha pedig nem, akkor légy önellátó! Megéri. ;)

Vidámság, boldogság

A két érzés, ami nagyja részben éltet minket. Meg persze a szeretet, és a szerelem, mely szintén egy tőről fakad. :) Egyik jobb érzés, mint a másik.

Mindkettőt szeretjük, az más kérdés, hogy a legtöbben a boldogságot keresik, egész életükben. De mivel keresik, valószynű, hogy em fogják egyhamar megtalálni. Nem szabad beleszólni ezekbe a dolgokba, majd jön a boldogság is mint mnden: épp időben, maikor jönnie kell, sem előbb, sem később.

Itt inkább ara hívnám fel a figyelmet, hogy ne csak egy dolog tegyen boldoggá vagy vidítson fel. Ne felejtsd el, hogy a családod, a barátaid egy hatalmas csoda, nélkülük hol lennél? Ott a természet, szintén tele csodával. Csak annyit kérek Tőled, Tőletek, ne csak a rosszat vegyétek észre, mert nem kötelező csak azt figyelembe venni! Nézzétek meg például egy ködös regelen, egy pókhálót, milyen gyönyörű, mintha egy kis ékszer lenne! Vagy élvezzétek a lemenő nap gyönyörű, sárga fényeit. A téli, hosszú esték csodás hangulatát. Ne csak azt vegyétek észre, ma köd volt, másnap szépen sütött a nap, harmadnap meg hamar besötétedett... Vegyétek észre a csodákat, melyek minden nap ott vannak, még akkor is, ha nehéz megtalálni őket. Ott vannak, és csak arra várnak, hogy megtaláljátok őket. Ha pedig megtaláljátok, észreveszitek, eleve sokkal boldogabbak lesztek, vagy legalábbis kis időre ugyan, de felvidítanak.

Mert a világ nem csak fekete-fehér, vannak színek is. De ha a világodban nincsenek színek, akkor legalább azt vedd észre, mennyi a fehér! :)

Olvasás

Kezdhetném azzal, hogy milyen hasznos, mennyit fejlődsz tőle, mennyivel szebben és összetettebben gondolkodsz és beszélsz... Ez mind igaz, és persze jó is. Ezért is kell olvasni. Meg persze azért is, mert az olvasás, a hosszabb szöveg értelmezése nélkül az emberi gondolkodás, intelligencia nem sokat, szinte semmit sem ér.

Illetve azért is, mert minden elolvasott könyvvel több leszel. Olyan dolgokat élsz át, tapasztalsz meg, amiket amúgy nem biztos, hogy sikerülne.

És ami a legfontosabb, egy jó könyvvel sosem leszel egyedül. Nem leszel magányos, bármi is történjék. A szereplők mindig ott lesznek Veled, és megeshet, hogy egy-egy történetből vagy szereplőből merítesz erőt a folytatáshoz. Ha pedig a kitartásról akartok olvasni, ajánlom szíves figyelmetekbe Wass Albert A funtineli boszorkány trilógiáját. Abban a könyvben minden ott van...

Írás

Ha már olvasás volt, akkor írás is legyen. Itt sem szeretném elrészletezni, miért jó, miért jó, milyen haszna lesz az embernek abból, ha írni kezd. Írni, bármit. Történetet, dalszöveget, verset, novellát, gonodlatokat, naplót, töri házit, bármit... A lényeg az alkotás, hogy az ember valami olyat hoz létre, ami egy része a lelkének, a szellemének.

Februárban négy éve, hogy elkezdtem történetet írni. Ez idő alatt persze volt néhány kikacsintás, versek, dalszövegek felé, de végül maradtam a történeteknél. Részben azért kezdtem el írni, mert szerettem volna bizonyítani az embereknek, hogy én is tudok valamit, reészben pedig azért, mert így könnyű voolt kiadni magamból mindent. Nem vagyok profi író, és soha nem is leszek az, hisz mindig lesz hová fejlődnöm. De az írás arra jó, hogy megismerd önmagad, és megszabadulj a rossz dolgoktól, amik nyomasztanak. És mindezt a művészete keresztül. Igaz, erre minden művészet tökéletes, de ha olvasol ,esélyes, hogy írni is jóll fogsz.
Bár szerintem, ha érdekel az írás, és kedved van hozzá, nem kell különösebb tehetség, csak rengeteg írás, és jó néhány ötlet, és csodákat alkothatsz. :)

Zene

Az utolsó téma. Egyidős az emberekkel... Mindenhol, minden nap találkozunk vele.

De nem gondoltál bele, micsoda erő van benne!
Csak hallgass meg pár zenét, és utána mondd, hogy nincs hatással az életedre.
Csak nézd meg, hány embert mentett meg egynéhány zenekar.
És mindenre választ kapsz.

 A műfajok közti gyűlölködés, például hogy rocker vagy technos, tökmindegy, kinek ez tetszik, kinek az. A gyűlölködés a butaság bizonyítéka. Csak szeresd amit szeretsz, és kész. Élvezd, ahogy átsegít mindenen... :)


Ennyi lennék. Kinek nem inge, nem veszi magára. Ez az én véleményem.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)

Beth

Gonoszság, fájdalom, elégedetlenség.

Egyiket sem szeretjük. De ilyen ez az élet. Nem szabadulhatunk ezektől. Hogy miért? Lehet hogy jók? Valamire biztosan, mert ha nem így lenne, akkor nem lennének jelen az életünkben.

Nem szeretném külön taglalni ezt a három dolgot, mindenkinek megvan a maga véleménye róla, tudjuk, melyik szó mit takar. Ez számomra nem is különösebben érdekes.

Az már viszont érdekesebb, hogy miért vagyunk ilyenek? Miért vagyunk gonoszak, ha nem szimpatikus valaki, miért fáj valami ami másnak talán csak egy semmiség lenne, és miért vagyunk folyton elégedetlenek magunkkal? Ilyenek vagyunk, és kész. Bárki bármit mondhat, lehet bármilyen optimista, és jószívű, ezek akkor is benne lesznek. Bele van kódolva az emberekbe.

És néha jó ez. Mert, ha gonosz módon kiszúrtak velünk, miért ne próbálnánk meg még keményebb munkával bizonyítani, hogy mégis képesek vagyunk rá, és nem tudnak még egyszer keresztbe tenni nekünk? Vagy, miért ne fájna ha leszólják azt amivel annyit dolgoztunk, amiben oly sok ideig, szentül hittünk? És miért lennénk már elégedetlenek? Ha egy kicsi időre is megelégednénk magunkkal, mi lenne egy csomó szolgáltatással, a főnökök nem tudnának minél többet kérni, elvárni az alkalmazottjaiktól, vagy a diákok, sosem tanulnának többé, persze tisztelet a kivételnek.

Nekem ez a három a kedvenc érzésem. Engem ezek hajtanak előbbre, nem más: a gonoszság, az a sok gonosz megjegyzés, beszólás, amit kiskoromban pár "kedves" embertől kaptam, a fájdalom, hogy sosem leszek képes annyi mindenre mint egy egészséges ember, és az elégedetlenség, mert tudom, hogy még többet, még jobbat is tudok ennél.

Tisztelem ezt a három érzést, rengeteg mindent kihoznak az emberekből. Külön-külön is, de együtt... Mindig, és mindenhol ott vannak. Ezért jó, mert ha ne lennének, szinte soha, semmit sem csinálnánk...

Ezt hallgattam írás közben:

~peace foREVer
Beth

Folytatás

Sziasztok!
A technika mellém állt, így folytatván az előző bejegyzést, meghoztam a balatoni kirándulás képanyagának második felét. :)

hangulatos :)

elvileg olyan mint egy koporsó, de valahogy nm tudtam felfedezni benne ezt a formát.

a hattyúcsapat. Amelyiknek olyan furán áll a nyaka, eléggé agresszív volt. :D

kisit betükröződött a gép :D

ilyen szép, tiszta volt a víz. :)

Mert nem csak nyáron gyönyörű! :)

Tegnap volt alkalmam elmenni a Balatonra. Persze fényképeztem is. Gyönyörű most is, nem csak nyáron. :) (több kép is lesz, de azok majd később, ha teljes mértékben mellém áll a technika :) )

a kompra szállás előtt :) sajnos a nap csak délutánra sütött ki.

imádom a hattyúkat, és életemben először láthattam élőben is. :) gyönyörűek!

kicsit ferde lett :D szinte végtelennek tűnik itt a Balaton. :)

voltak egypáran... köztük egy kissé antiszociális példány, melynek nem nagyon tetszett jelenlétem, így sajnos nem nagyon tudtam sok közeli képet készíteni róluk. :D

még a kövek is szépek voltak. :)

csak, mert tetszik. :)

nem annyira ferde, de még mindig nem az igazi :D meglépett az egyik hattyú... :(

hangulatos hely volt. és persze egy külön élmény is. :)

~peace foREVer
Beth

Hajléktalanok helyzete Magyarországon

Számomra ez a legérdekesebb téma ebből a szösszenet-sorozatból, egy olyan dolog, melyről sajnos nem lehet eleget beszélni.

Kezdjük azzal, hogy nem minden hajléktalan tehet arról, hogy ott van az utcán. Nem volt más választásuk. Az alap tévhit az, hogy megérdemlik azt hogy kint legyenek az utcán, mert részegesek, alkoholisták. Legalábbis ezt sugallja a tévé, és a neten is lehet ilyet olvasni sajnos. 

Ez egy elég buta hozzáállás. Mert gondoljatok bele, mi is a szokás mostanában? Ahogy kikerülnek a fiatalok az iskolából, házra gyűjtenek, mert sokaknak nem jó az, hogy a szüleikkel éljenek. Felvesznek hát hitelt, minél előbb meglegyen a ház. Hitelt csak úgy adnak, ha van munkája az embernek, így biztosan dolgoznak is. 

Mi hát a képlet, úgy nagyjából? Felvesz egy csomó hitelt, olyan kamatra, ami már majdnem uzsora kölcsönnek is elmehet. Dolgozik, megteremti az alap életfeltételeket, boldog, dolgozik tovább, minél többet. Emelkednek az árak, hirtelen megugrik a törlesztő részlet, vagy elveszíti a munkahelyét, legrosszabb esetben mindkettő bekövetkezik... Nem tudja fizetni a törlesztőrészleteket, és jön a végrehajtó, mehet az utcára. És nem azért, mert annyit ivott volna. Persze, sok helyen ez is benne van a dologban, de ahogy én tudom, sokaknál az ivás csak azután jön, hogy elveszítették az otthonukat, amiért évekig dolgoztak.

Ilyenkor a családok, párok általában nem maradnak együtt. Mert sajnos a legtöbb ember, nem gondolja elég komolyan a jóban-rosszban együtt maradunk dolgot. Pedig ketten sokkal több mindent lehet elérni, mint teljesen egyedül.

Ha már az utcára került valaki, mivel szembesülhet? Elsősorban azzal, hogy ha nincs munkahelye, le kell süllyednie egy olyan szintre, amire biztosan nem akart, de ha túl akar élni, akkor muszáj. Mi marad hát Nekik? A kéregetés (ami sokan utálnak, mondván, miért kéreget, miért nem megy és dolgozik?), vagy a kukázás (ami persze hihetetlenül egészségtelen és persze undorító...). Meg persze, jobb híján, a személyes higiénia és a kényelmes dolgok elhanyagolása (gondolok itt a koszos, rongyos ruhákra, illetve a hidegben az aluljáróban vagy bárhol máshol, néhány kartondobozon való alvásra). Ezek pedig mind-mind a társadalom gyűlöletéhez vezetnek, mivel sokan úgy gondolják, hogy ők tartják el a hajléktalanokat, akik nem akarnak dolgozni. Ha már itt tartunk, az időseket és a kisgyerekeket, és a betegeket is el kell tartania valakinek - ki másnak persze, mint a dolgozó embernek? És az vicc, hogy nem akarnak dolgozni. Sokan akarnak, csak jól szituált, fiatal, energikus embernek is nehéz a mai világban, ahol a gépek csinálják meg a munkák nagyobbik részét, munkát találni. Hát akkor még egy olyannak, aki a nulláról indul, mennyi esélye van? Megmondom: szinte semennyi. Ha nincsenek ismeretségei, akik be tudják segíteni bármilyen munkahelyre, lehetetlen, hogy dolgozzanak valahol.

Nem tapasztaltam meg, és nem is akarom, milyen lehet az utcán élni. Kint a hidegben aludni, néhány rongyon vagy kartondobozon, koszosan, rongyosan járni, kutatni vagy kéregetni egy kis ennivalóért, az emberektől elszenvedni a bizalmatlan, esetleg utálkozó tekinteteket... És közben tudni, hogy nem az ő hibája, hogy ott van, ahol. Hiába vannak hajléktalan szállók, sokan bizalmatlanok, nem mennek el ezekre a helyekre (ahogy tudom, azért, mert félnek, hogy azt a pár kis tárgyukat, ruhájukat, amijük még van, a többi hajléktalan ellophatja, vagy kérhetnek pénzt is a szolgáltatásokért cserébe, esetleg csak nem akarnak idegen emberektől segítséget elfogadni, úgy, hogy nem tudnak mit adni cserébe).

És sajnos egyre többen vannak hajléktalanok. Ez nem csak hazánkban van így, hanem mindenhol...

Íme egy elszomorító grafikon, 2012-ig (a képet a HVG.hu-n találtam). Abban biztosak lehetünk, hogy a hajléktalanok száma egyre tovább nő. Szinte megállíthatatlanul...

Mit tehetünk értük? Menjünk el segíteni, önkénteskedni egy olyan szervezethez, aki a hajléktalanokon segít? (Ilyen szervezet például a Karitasz http://www.caritas.hu , a Magyar Vöröskereszt http://ludens.elte.hu/~dec8/MagyarV.htm , a Máltai Szeretetszolgálat http://www.kronos.hu/mmszbp , a Menhely Alapítvány http://www.menhely.hu  , a Hajléktalanok a hajléktalanokért Egyesület http://www.4l.hu/hhe/egyesulet2.html , vagy a Hajléktalanokért Alapítvány http://www.hajlektalanokert.hu )

Azt is egy jó ötlet, ha a már nem használt, de jó állapotú ruhákat, cipőket leadod valamelyik fent említett szervezetnél, vagy, ami még jobb érzéssel tölthet el, ha ismersz valakit akiről tudod hogy nincs otthona, egyenesen a kezébe adod. Ennyit bárki megtehet, aki legalább egy átlagos színvonalon él.

És, ami a legfontosabb: SOHA ne ítélj látvány alapján, illetve, legyél empatikusabb! (Mert egyszer bárki kikerülhet az utcára...) Később ez Rád is hatással lesz, több leszel tőle. Ha mással is másképp,kedvesebben bánsz, viszonyulsz hozzájuk, az a Te életedre is kihat majd, jobban elfogadnak, hamarabb megszeretnek az emberek. Ha másért nem is, de ezért próbálj meg kicsit jobban viszonyulni mindenkihez, még a sokak által lenézett hajléktalanokhoz is, mert Ők is emberek!

Néhány olvasni való:

Egy hajléktalan napjai (kíváncsi lennék, mi lett az írójával? remélem, már nem hajléktalan..)

Fedél nélkül (ez egy, hajléktalanok írta újság)

Ezt hallgattam írás közben:

Mint a cikk címe is mutatja, a Magyarországi helyzetről akartam írni, de az írás közben másfelé vittek a szavak, és a mostani tényállásra rá tudtok keresni, ha érdekel a téma. Ez mind az én véleményem, én így látom a dolgokat...

~peace foREVer

Beth

Csalás, lopás, és egyéniségek

Sziasztok!
Most egy kicsit komolyabb témáról szeretnék Nektek írni. Nem annyira átfogóan, mint kellene, de most csak ennyire telik tőlem. Pontosabban, tizenhét éves fejjel így látom ezt.

Csalás: mindenki megteszi, szerintem nincs olyan ember, aki ne tette volna. Most lehet azt mondod, hogy ugyan már, Te nem csalsz, pedig gondolj csak bele, ha egyszer puskáztál már dolgozatírás közben, akkor az is már csalásnak minősül. (Lényegében mostanában egyre több ember, aki jut valamire, az így vagy úgy, de csal, és nem lehet mit tenni ellene. Mert ha becsületesen végigviszed amit meg kell tenned, úgyis megjárod. Már csak azért is, mert ha becsületes vagy, az sokkal több munkával jár, például mire megtanulod, míg más kipuskázza és lehet hogy jobbat ír nálad...)
De ez a csalás mindenhol ott van, nem csak az iskolában. Például a boltban is csalnak, ha bemész, ahogy az egész el van rendezve, hogy minél többet vegyél, aztán a csomagolások, nem minden esetben az van benne ami a csomagoláson van, amiért megvetted...

Lopás: mindenki tudja, itt lehet szó, vagyontárgyról, vagy szellemi munkáról is. Inkább a vagyontárgy a gyakoribb, elsősorban pénz. Ezt senkinek sem kell magyarázni, ezer módja van a lopásnak, főleg ennek a fajtájának. Itt inkább a szellemi lopás - más néven a plágium - a fontos. Ha például belesel valaki dolgozatába, az is lopásnak minősíthető, mivel elviszed az ötleteit, rosszabb esetben a megfogalmazását is, és persze az időt, amit a tanulással töltött. Ha a netről másolsz bármit, akkor azt is lopásnak lehet mondani.
Ugyanúgy, mint a lopás, ez is a pillanatnyi gyengeség jele, kinyilvánulása. Leküzdhető, folytathatóak a dolgok becsületes úton.

Egyéniségek: akik mindig a legtöbbet hajtanak ugyanazért, amit mások csalással, lopással elérnek, megszereznek. Ők az igazi emberek, azok, akik megpróbálnak becsületesek maradni. Persze, ők is beleesnek néha a csalás, lopás csapdájába (e kettő dolog szinte egy és ugyanaz), de kerülik.... Hogy miért is jó ez nekik? Csak két dolog miatt : egy, tiszta a lelkiismeretük, kettő, büszkék lehetnek magukra, amiért minden maguktól értek el, különösebb csalás nélkül. Szerintem ezek mindennél többet érnek. Mert ha nem az igazság útján jársz, előbb-utóbb úgyis kiderül, és akkor sokkal rosszabb lesz, mintha inkább keményebben küzdenél és sosem lenne ebből bajod. :)
Szóval, hajrá egyéniségek, és sosem késő változni! :)

Ezt hallgattam írás közben:

~peace foREVer
Beth

Vágyak és elvárások

Mindenkinek van valami vágya. Némelyeknek apróbb dolgok, de a többség olyanokra vágyik, ami már valami komolyabb, mint például egy szelet süti - bár vannak sajnos olyanok, akiknek még ez is elég komoly dolgok, mert vagy nem telik rá, vagy nem fogyaszthatnak ilyesmiket... :(

A vágyak okozója az "id", ami egy vágy - ami általában a történések illetve a társadalom hatására fogalmazódik meg -, és hogy ne halogassunk mindent az idők végezetéig, besegít az ösztön-én, és az ego, mely a társadalmi normák, és az adott helyzet alapján segít meghozni döntéseket, amik az áhított dolog megszerzéséhez vezetnek.
Hogy miért kezdünk el vágyni valamire, az lehet egy általános dolog, egy norma (ilyen például a család), esetleg korábban meg nem kapott dolog, melyet csak most kezdtünk el hiányolni, lehet egy "véletlenül" kialakult vágy, melynek nincs konkrét oka, és a mai világban talán a leggyakoribb az a vágy, amit a társadalom okoz, például a reklámokkal. Ezek közül talán egyik sem szorul magyarázatra.

Az elvárások pedig, mindenkinél másak. És eléggé sok van belőlük, sajnos.
Például, elvárják, hogy mindig legyél a legjobb formádban, járd ki az iskolát, tanulj minél jobban, aztán menj el dolgozni vagy tanulj még (az a kérdés, minek ennyit tanulni, mikor szinte semmire sem lesz szükségünk abból, amit megtanulunk?), végül kihajtják belőled a lelket, hogy meg tudd venni a házadat esetleg autódat, és jó felszereléseid legyenek. És még meg is kellene szerezned valahogy, amire vágysz....

Őrület ez az egész. Egész életedet végig dolgozod, hogy meglegyen az alap, és ha szerencsés vagy, megkapod azt is, amire vágytál. Már, ha nem vágytál többre, mint ami lehetséges. Sajnos amire teljesíted az elvárásokat, addigra nem marad időd vagy energiád a vágyaid megvalósítására... :(

én arra törekszem, hogy az alap kötelességeimet teljesítsem valamennyire, illetve, hogy lassan, de annál biztosabban haladjak afelé, amit szeretnék. Aztán majd kiderül, mi lesz ebből, hogy jó döntés volt-e vagy sem. Eddig viszont, jónak tűnik... :)

Ezt hallgattam írás közben:

~peace foREVer
Beth

önmagam kiismerése - nem sikerült

Sziasztok!
Most kivételesen a napomról írnék Nektek, vagyis ezzel untatnám azt aki tovább olvas (aki nem kíváncsi erre, annak nem kell elolvasnia ;) )
Nem is tudom, honnan szedtem azt a hozzáállást, hogy nekem nincs kedvem ehhez a mai naphoz, és hogy nem akarom ezt a napot végi csinálni. De azért mégis felkeltem, buszindulás előtt húsz perccel, és összeszedtem magam. Bejutottam a suliba, lement az első óra, ami informatika volt, és ami alatt megpróbáltam egy táblázatkezelési feladatot megoldani, több-kevesebb sikerrel. Aztán jött egy matek (vagyis fogalmamsincsmiazottatáblándenemisérdekel óra), egy biológia (utálom a biokémiát!), és egy angol (jó nyelv csak a függő beszéd része nem az :D ) óra, aztán két órában az egészségnap.
Számomra, ez a két óra volt a legrosszabb. Persze, a téma, és az eltervezés, elgondolás, nagyon jó, és hasznos, még örülök is annak hogy ilyen dolgokról is szó esik, még ha kevésszer is. De ez is több mint a semmi. Csak a kivitelezéssel voltak problémáim. Első órában ugyanis néztünk egy videót az anorexiáról és a bulimiáról, utána még egyet az anorexiáról, és utána a helyes szájápolásról egyet, hogy ez se maradjon ki. Ezzel még semmi baj nem volt, csak az volt a gond, hogy egy átlagos méretű teremben összezsúfoltak két osztályt. Egyedül csak engem zavarhatott ez a sok ember ilyen kis helyen, máson legalábbis nem láttam jelét. Az első tíz percben minden szép meg jó volt, érdekes volt a videó is, csak aztán azt vettem észre, hogy egyre rosszabb levegőt venni, meg egyre jobban szúr a mellkasom. Eddig még csak egyszer jártam így, mikor májusban a buszon voltak vagy hetvenen, és még jó meleg is volt, plusz még a fűzőmben kínlódtam, mivel kezdtem kinőni. Ezért is volt furcsa, hogy ez a hülye rosszullét megint rám tört. Annyit tudok csak, hogy ezt a kis helyen összezsúfolt tömeg hozza ki belőlem, de elég rossz volt az az egy óra, amíg a másik osztály is ott volt. Utána következő órában már visszamentek a termükbe, és nekiálltunk a feladatoknak, ami süti készítés volt, és plakát rajzolás. Ezek alól kihúztam magam, részben mert nem szeretek mások előtt kaját készíteni vagy rajzolni, részben pedig azért, mert még mindig rosszul voltam. A feladatokat megoldották, óra végére én is egy kicsit jobban lettem már, és addig amíg véget nem ért az óra és a két osztálytársam aki aggódott értem meg nem kért hogy mosolyogjak már, észre sem vettem, hogy a sírás határán vagyok és nem is akarok ott lenni. Végül egy kis erőltetett mosollyal búcsúztunk el, mindenki ment a dolgára. Utána biosz fakt lett volna, de az elmaradt, így előbb elmehettünk. :) Kicsit sétálgattam pár kevésbé forgalmas utcán, majd becéloztam a könyvtárt, hogy hódolhassak facebook és youtube imádatomnak, majd hazamentem, utána elmentünk egy ismerősömmel kacsát keresni, eredménytelenül, de legalább bicikliztünk egy jót. Itthon kicsit segítettem, majd felmentünk anya barátnőjéhez, és elbeszélgettük az időt. Aztán jött a szokásos esti rohangálás, állatok megetetése, készülődés holnapra, ilyesmik... :)
A vicc a mai napban az, hogy rájöttem, még mindig nem ismerem a körülöttem lévő világra adott reakcióimat, és így néha alaposan meglepem, saját magam. Pedig már azt hittem, mindent tudok magamról. Lehet hogy még sincs így? :)
Szerintem, minden embernek elsősorban önmagát kellene megismernie. Ez egy különleges utazás lehet, akár régi írásokon, rajzokon, érzéseken, emlékeken, akár régi történeteken keresztül. A mód teljesen mindegy, a lényeg, hogy egy csoda vagy, amit fel kell fedezned, nem pedig elpocsékolnod.

ez a zene egy csoda. :) imádom :)

~peace foREVer
Beth

szösszenet-sorozat: nekem a...

Sziasztok!

Mivel eléggé megült ez a blogom mostanában, úgy döntöttem, indítok egy cikksorozatot, ami engem foglalkoztató témákról fog szólni. Egyelőre tizenháromról, aztán lehet később lesz folytatása, de ez még a jövő, és én a jelenben gondolkodom. :)

A témák:

-vágyak és elvárások
-csalás, lopás és egyéniségek
-hajléktalanok helyzete Magyarországon
-gonoszság, fájdalom, elégedetlenség
-depresszió
-különcség
-divat, és egyéni stílus
-kiközösítés
-a fiatalok lehetősége ma
-vidámság, boldogság
-olvasás
-írás
-zene

majd még kiderül, meg-e lesz írva mindegyik vagy sem, de szeretnék ezekről írni. Nem lesznek ezek hosszú cikkek, inkább csak szösszenetek, de remélem elnyeri majd a tetszéseteket. :)

Hamarosan neki is állok az első témának, d eelőbb még felteszem a Seize The Day! újadd fejezetét, mert ma végre sikerült megírnom, és eddigi kedvenc fejezetem abból a történetemből, legalábbis a legjobbnak tartom, de hogy jó-e vagy sem, majd azt Ti eldöntitek. ;)

~peace foREVer

Beth

"A könyvtárból könyveket hordok haza (...) és új, eddig ismeretlen világok kezdenek kibontakozni. Olvasok és olvasok és rábukkanok dolgokra itt-ott, amelyek, mint "hatalmas" és "egyéni" "érzések", "megfigyelések" éltek bennem, dolgok, amik "az enyémek", én bukkantam rájuk, úgy jöttek elő saját magamból, és akkor döbbenve kellett látnom, hogy ezeket előttem jártak már régen megérezték, meglátták, formákba öntötték. És itt kezdődik az, amikor az embernek a kezében lassabban kezd járni a ceruza."
-Török Sándor

Ékeskedj

Más tollaival!
Manapság úgy is ez a "divat".
Vagy legalábbis, egyre többen tesznek így.
Mire jó ez? Biztosan, nincs ötletük vagy nem tartják elég jónak. Esetleg megfelelési kényszer áll a háttérben? én a lustaságra tippelek...
Érdekes, az egyéniség kezd kimenni a divatból, mások ötleteit lopni úgy tűnik könnyebb. Hát, az ilyenekről is megvan  nyomdafestéket nem tűrő véleményem...

Válasszátok a nehezebbik utat, maradjatok egyediek. Az kifizetődőbb.és még érdekesebb is. :)

Be yourself,

Beth

Jay Asher
Tizenhárom okom volt...

Fülszöveg:

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát.
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

„Lenyűgöző első regény. Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.”
– Gordon Korman

„Okos, eredeti ötlet, erős hang, tökéletes adagolás. Olyan, amit nem tudsz letenni. Jay Asher kitűnő történetmesélő.”
– Chris Crutcher

Régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Rengeteg jót hallottam róla, igaz néha rosszat is, de mindennél van olyan, akinek nem tetszik, nem igaz? :) De, végre sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból. :)
Elsőnek a borítójával kezdeném, mivel az gyönyörű. Ahogy nézegettem, más országokban milyen borítóval jelent meg, nyugodtan ki merem jelenteni, a Magyar borítója a legszebb. Ráadásul ez a buborékos ötlet, igazán illik a történethez. A történethez, aminek az alapötlete igencsak jó. Sajnos az öngyilkosság még mind a mai napig eléggé tabutéma, pedig szerintem fontos lenne róla beszélni, hogy megelőzhessük az olyanokat, mint Hannah esete. Szóval, ez nagyon tetszett ez az ötlet. Ami sajnos nem tetszett, az az okok. Egy kicsit mesélve a történetről, nekem az nem tetszett, mikor azt is egy okként tüntette fel, hogy amikor a volt házuk előtt ácsorgott, kihajtott a garázsból az új tulaj, és egy pillantásra sem méltatta. Ez volt az egyik, mai nagyon kiborított. Ez hogy lehet ok? Meg persze ott volt az amikor a zacskókból kiszedte a srác a kedves üzeneteket. Ez is egy ok, de szerintem csak arra, hogy az ember nyilvánosan megszégyenítse vagy jól felpofozza. De öngyilkosságra már nem. Igazából, ahogy végig néztem az okokat, talán Hannah szüleivel való rosszabb viszonya lehetne egy ok, de ennyi miatt, hogy nem  tudnak vele eleget foglalkozni, inkább beszélgetnie kellett volna velük. És ami még rosszabb, hogy eljuttatta a majdnem-szerelmének a kazettákat, melyek egyfajta búcsúlevélként is felfoghatók (ezekre vette fel az okokat), hogy hallgassa meg, a srác is egy indok. Szegény fiú meg segített volna a lánynak, ha tudja, mit tervez. Ahogy a tanára és tanácsadója is, Mr. Porter. De Hannah ezekre nem volt kíváncsi, vagy nem tudom. Sajnos nem volt eléggé átélhető ez, nekem legalábbis biztosan nem. Az viszont indok lett volna, akár egymagában is, hogy például megerőszakolják, vagy a családon belüli erőszak. Egy ilyenről például szívesen olvasnék Asher tollából, mert a fogalmazása nagyon megfogott, tetszett ahogy végigviszi az egészet, töredékesen, ami az internet világában nagyon fontos, mikor az emberek többségének apró darabkákból áll össze az egész, és hogy két ember szemszögéből meséli el. És ami majdnem lemaradt, az a kazettás dolog, hogy végre nem olyan ami elavultnak tűnik, inkább különleges, megjegyezhetővé teszi az egészet. És a végén az a kis interjú, a könyv készüléséről, nos az is egy nagyon jó ötlet, szívesen olvasnék ilyet minden könyvről. :)
Lényegében ez egy igencsak jól megírt, kiváló témájú könyv, ahol csak az okok kifogásolhatók. Egy kicsit ütősebb lett volna, kedvencem is lehetne. Aztán lehet, hogy csak én szeretem az extrémebb okokat....

Three Days Grace - I Am Machine dalszöveg magyarul

Here's to being human
All the pain and suffering
There's beauty in the bleeding
At least you feel something
I wish i knew what it was like
To care enough to carry on
I wish i knew what it was like
To find a place where i belong

but
I Am Machine I Never Sleep
I keep My eyes wide open
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
I Am Machine
I Never Sleep Until i fix what's broken
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something

Here's to being human
Taking it for granted
The highs and lows of living
To getting second chances
I wish i knew what it was like
To care about what's right or wrong
I wish someone could help me find
Find a place where i belong

but
I Am Machine I Never Sleep
I keep My eyes wide open
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
I Am Machine
I Never Sleep Until i fix what's broken
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something

It wasn't supposed to be this way
 We were meant to feel the pain
I don't like what i am becoming
Wish i could just feel something

I Am Machine I Never Sleep
I keep My eyes wide open
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something
I Am Machine
I Never Sleep Until i fix what's broken
I am machine A part of me
Wishes i could just feel something

Gépezet

Itt az emberi lét

Minden fájdalom és szenvedés

Itt a szépség vérzik

Végül érzel valamit

Bárcsak tudnám, milyen

Eleget törődni ahhoz hogy folytassam

Bárcsak tudnám, milyen

Találni egy helyet ahová tartozom

de

Egy gépezet vagyok, sosem alszom

Nyitva tartom a szemeimet

Gépezet vagyok, egy rész belőlem

Bárcsak tudnék érezni valamit

Gépezet vagyok

Nem alszom amíg meg nem javítom ami eltörött

Gépezet vagyok, egy rész belőlem,

Bárcsak tudnék érezni valamit

 Itt az emberi lét 

magától értetődő

Az élet magasságai és mélységei 

második esélyeket adnak

Bárcsak tudnám milyen 

azzal foglalkozni, mi jó és mi rossz

Bárcsak segítene nekem valaki

 találni egy helyet ahová tartozom

 

de

Egy gépezet vagyok, sosem alszom

Nyitva tartom a szemeimet

Gépezet vagyok, egy rész belőlem

Bárcsak tudnék érezni valamit

Gépezet vagyok

Nem alszom amíg meg nem javítom ami eltörött

Gépezet vagyok, egy rész belőlem,

Bárcsak tudnék érezni valamit

Nem kellett volna ennek az útnak lennie,

az volt a cél hogy érezzük a fájdalmat

Nem szeretem amivé lettem, 

Bárcsak éreznék valamit

de

Egy gépezet vagyok, sosem alszom

Nyitva tartom a szemeimet

Gépezet vagyok, egy rész belőlem

Bárcsak tudnék érezni valamit

Gépezet vagyok

Nem alszom amíg meg nem javítom ami eltörött

Gépezet vagyok, egy rész belőlem,

Bárcsak tudnék érezni valamit

I'm a rebel. :)

Vagyis, lázadó vagyok. :)
Eszembe jutott, milyen lenne, ha én is azt tenném, amit bárki más? Egy szó jutott hirtelen eszembe: unalmas.

Hogy miért is jó ez?

Nem bírok ebben a tömegben lenni, menni a többi után azt se tudom, hová. Pontosabban, csak azok ellen a szabályok ellen lázadok, amiket hülyeségnek tartok. Ilyen például a rajzban a szabályok. Hogy mit hogy kell elkezdeni, megrajzolni. Jó támpont, de mindenkinek maga kell megtalálnia az útját, a módját. De ez nem csak a rajza vonatkozik, hanem mindenre. A kötelességeimet megtartom, de a többit a magam módján csinálom.

Illetve, ahogy én azt jónak látom. Mások nem minden esetben láthatják annak. De kit érdekel? Kell néhány ember akikről tudod, hogy letettek valamit az asztalra, akiket tisztelsz, akikben megbízol, akikről tudod, hogy mindig őszinték hozzád. Ez a legfontosabb, az őszinteség. Mert ami hazugságra épül,. az sosem volt még jó (lásd érdekházasságok, amiket úgy álcáznak, mintha szerelemből kötnék).

Aztán lépj a magad útjára, tedd amit szeretnél. A leglátványosabb talán az öltözködés. Ha például nem tetszik az aktuális divat, ne kövesd. Senki nem várhatja el, hogy meg akarj neki felelni. Csak Te magad.

Kicsit nehéznek tűnik kilépni a többiek közül, de megéri. Nehezíted az életed, de legalább önmagad maradsz. És ez mindent megér.
Illetve, ez nem egy állapot, vagy egy múlandó dolog. Ez örökre szól, ha úgy akarod. És ha egyszer megtapasztalod, úgy akarod. :)

Rebel yourself. ;)

Beth