Első firkálmányom : "A csekkszelvény előkerül..."

A napokban megtaláltam a hetedikes irodalom dolgozat füzetemet... kicsit beleolvasgattam, és mit találtam... az első írásaimat, illetve a Kőszívű Ember Fiai olvasmánynaplómat... :)

úgy döntöttem, felteszem ide az első egynéhány meglévő írásomat, hogy lássátok, honnan indultam el. Most, ahogy visszaolvastam, el sem hiszem, hogy ilyet írtam... :D

Erről a kis akármiről annyit, hogy a Szent Péter Esernyője könyvet kellett tovább gondolnunk. Megadott a tanár lehetséges címeket, és én ezt választottam...

A csekkszelvény előkerül...

Gyuri megtalálta a szerelmet Bélyi Veronka személyében, és együtt folytatták a vadászatot a pénz után. Kiderült, hogy Amadeczné elégette a fiának az esernyő nyelét, pontosabban annak egy részét, mert Matyi olyan betegséget kapott el, amelyet cssk valami szentelt tárgy hamva orvosol. Veronka odamegy az asszonyhoz, és ezt kérdezi tőle:
 - Jó npot, amadeczné!
- Jó napot, Veronka!
- Hogy tetszik lenni?
Köszönöm jól. És mga hogy van?
- Én is jól vagyok, köszönöm. Igazából  a megmaradt esernyőnyél felől szeretnék érdeklődni.
- Igszán?
- Igen. Láthatnám esetleg?
Természetesen, aranyosom. Gyere, megmutatom neked, hol találod.
Azzal Amadeczné átfogta Veronka vállát,és megindultak együtt a padlásra, ahol az esernyő nyelének darabja régóta nyugodott. Az idős asszony elővette  a fadarabot a rejtekhelyéről, és odaadta Veronkának.
- Tessék, aranyom, ez téged illet. Vigyázz rá, már huszonkét éve megőriztem, és örülnék, ha neked is annyi jót hozna, mint nekem.
- Köszönöm szépen, és az biztos, hogy nagyon odafigyelek majd rá, és köszönöm a jókívánságait. Most pedig, ha megbocsát, én hazamegyek, de előbb adok magának egy kis pénzt.
Ezzel Veronka átnyújtott ötszáz forintot, készpénzben.
Amadeczné szabadkozni kezdett:
- Jaj, leányom, én nem ofgadhatok el magától pénzt, hiszen Szent Péter ajándékozta magácskának, még egészen kici korában, és különben is, nemsokára megesküdnek Vibra györggyel, és akkor enm tudják megszervezni a lakodalmat.
-Asszonyom, kérem, evvel ne törődjön! Elnézést, de sietnem kell. Hát akkor, viszlát!
- Viszlát!
Azzal Amadeczné leült egy hokedlire, és tétován nézte a pénzes zacskót. Végül hangos ujjongásban tört ki, majd leszaladt a padlásról.
Eközben Veronka már hazaért.
- Gyuri! Gyuri!
György lesietett a lépcsőn, és Veronka boldogan a kezébe nyomta a nyél darabját. Gyuri kinyitotta a kis rejtett ajtót, ám a papír nem ovlt ott.
Pár percnyi döbbent hallgaás után végül Veronka szólalt meg:
- Talán Amadeczné padlásán van! Megyek, és megkérdezem!
Azzal Veronka elment Amadecznéhez, majd ezt kérdezte:
- Amadeczné! Azt szeretném emgkérdezni, hogy nem-e vett ki egy papírt a nyéldarabból?
- Én semmit sme vettem ki az esernyőből!
- De akkor hátha a padláson esett ki a fából!
- Akkor emnjünk és nézzük meg!
Felmentek, megnézték, és csakugyan ott volt a csekk.
Három hét múlva a fiatal pár összeházasodott, és hatalmas lakodalmat csaptak, azóta is boldogan élnek.

Tartalom: 4 , Nyelvtan: 4/5

ennek van a folytatása, ami a 'Tíz évvek később" cmet viseli, de azt majd később töltöm fel :D

nem is tudom, hogy tudtam ilyen baromságot írni... :D

~peace foREVer
Beth