a mai nap a meglepetések napja volt.
kezdve azzal, hogy az első órán, ami informatika volt, dolgozatot írtunk - amire nem emlékeztem, de így is jól megírtam - , és, hogy a második óra, ami történetesen angol volt, nem írtuk meg a beígért dolgozatot.
a kémia óra haláli volt! a tanár kitalálta, hogy minden órán feleltet valakit. mivel ez még egy új szokás nálunk, így senki sem tanul, kivéve, akik szoktak. a tanárnő kihívott egy gyereket, akinek nem említem meg a nevét. a gyerek persze ki is ment, de hát aki semmit sem tud, azzal nem lehet mit kezdeni... a srác azért kiment felelni, hátha megkapja a (kegyelem) kettest. kiment hát a táblához, de nem tudott egy képletet sem felírni. a haverja aki egyben padtársa is, elég hangosan súgott neki a terem túlvégébe, de nem hallotta meg a gyerek, a tanár szerintem igen... a tanár háta mögött ülő gyerekek meg segíteni akartak, mutatták a jeleket, hogyan kell felrajzolni... ezt így nem lehet elég jól elmesélni... a lényeg annyi, hogy a gyerek nem vette észre, vagy nem értette, mit akarnak mondani a súgók, akik négyen-öten voltak, így minden baromságot mondott... az osztály már sírt a röhögéstől, és a tanár ezt nem díjazta, pedig ő nevetett a legjobban! szegény gyerek egy újabb egyessel, de legalább jó kedvvel ment a helyére :D
ezután következett egy kevésbé vicces német óra, amin dolgozatot írtunk, a tíz szóból tudtam ötöt, ami édeskevés...
aztán jött egy ének, amin Shadow-val leveleztünk, és írtam a Farkasszívhez egy bekezdést, majd egy tesi órám volt, amin pedig a kézilabdát kellett falhoz passzolgatni.
itt valamikor dél tájban kezdett havazni, mire vége lett az óráimnak, már egy csinos, vékony kis lepel takarta a tájat. mire hazaértem, ami mindig fél négy előtt pár perccel következik be, már bokáig ért a hó. szép a táj, főleg a hegyek, amiket most nem lehet látni, de biztosan nagyon szépe, és főleg, a fák, ahogy az ágaikon pihennek a havak... :) persze eléggé balesetveszélyes is, de csak nem történik semmi baj...
Ami még a mai nap legjobb meglepetése volt, az az ,hogy egy barátom, akivel sajnos leginkább csak facebookon szoktam beszélni ,felhívott, és több, mint háromnegyed órát beszéltünk. Jó volt megtudni, mi is történik a nagyvilágban, a közelebbi helyeken. :) És persze, ami még jobb volt, hogy beszélgettünk, és az a jónéhány perc, jó kedvvel telt el. :)
---
egy csodálatos zene. az egyik legszebb szám, amit valaha hallottam. :)
0.16 - kb. így nézhettem ki ma, mikor mentem haza :D :D
---
 |
| higgy önmagadban. |
 |
| egy zene. ezer régi emlék. |
 |
| a félelem másik oldalán, a szabadság hever. |
 |
| úgy gondolom, elérkezett az ideje, hogy boldogok is legyünk. |
 |
| a zene nekem a menekülés. |
Beth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése