2014. január 3., péntek

2 / 365

Na, egy napot kapásból ki is hagytam, pedig úgy akartam, hogy az év minden napján írni valamit... :D

Amilyen jól kezdődött az év, olyan jól is folytatódik, annyit leszámítva, hogy ma valahogy nem ment az írás. Még mindig csak a vázlat kidolgozásánál tartok, pontosabban az átok leírásánál, de valahogy megakadtam. Mondjuk sok is volt a teendő. De ez már ez az utolsó lépés a vázlatírás előtt, úgyhogy haladtam, de nem olyan sokat, mint ahogy azt elterveztem, mindegy, ez is több mint a semmi. :)

A Farkasszív történet alapját is már kitaláltam, de mivel ezt egy barátomnak írom,  az Ő ötlete alapján, nem hiszem, hogy nyilvánosság elé fogom tárni. Minden esetre, már alig várom, hogy írhassak, hogy egy kicsit mást csináljak, másabbat írjak, mint amit eddig. :) Azt hiszem, erre mondják, hogy a változatosság gyönyörködtet :D :D

---

Még mindig elcsodálkozom, mennyire megnyugtató tud lenni, ha egy barát rám ír facebookon. :D Főleg, ha már egy ideje nem láttam. :)

---

"John Cooper azt nyilatkozta erről a dalról, hogy ez egy igaz történet. Ez a dal egy középiskolai párról szól. A lány állapotos lett, de nem tudták megtartani a babát, így az abortusz mellett döntöttek. De ezt a döntést nagyon megbánták. A két fiatal elment egy tanácsadásra, ahol a pszichológus azt mondta, hogy úgy tudnák feldolgozni a történteket, ha úgy kezelnék, mintha születés után halt volna meg a baba. Ezért elnevezték Lucy-nek és megrendezték a temetést is."


Nem tudom, csak én gondolok erre? De szerintem ez az eset, ami fentebb van bemásolva, mintha egy banda taggal történt volna. Lehet, hogy csak nekem indult be a fantáziám, de ha tényleg így van, akkor még jobban tisztelem a Skillet tagjait, hogy mennyi mindenen keresztül mentek. Remélem, nincs igazam.

---

A régi idők elmúlnak, de van, mai örökké él - benned. Egy szó, egy érzés, egy dal, egy kép formájában. Amit sosem szeretnél újra átélni, amire sosem szeretnél újra visszaemlékezni...


---

Nem tudom, mi lesz az Angels Don't Kill után, a blogjaimmal. Halvány lila dunsztom sincs. Mos ta történeteimre kell koncentrálnom. Talán egy COB magyar tájékoztató oldal? Mert ami ezelőtt volt, azt már egy ideje nem is frissítik. Még a két fejezetet feltöltöm, aztán majd meglátom. :)

---

A bal kezességnek vannak átkai, főleg, mikor a tintát szépen elmaszatolod (rajzolásnál még jól i jöhet), de mikor írni és keményebb melót végezni is csak bal kézzel tudsz, mert a jobb kezeddel nagyobb az esély, hogy a lábadba vágsz, na, az már szívás. Főleg, ha nem nagyon tudsz írni, mert majd' leszakad a csuklód. Nálam már ez áll fent 29.-e óta. Az egyik ujjam folyamatosan be van dagadva, hogy miért nem tudom, de eléggé bosszantó tud lenni, mikor egy feliratot nem tudok szépen megrajzolni. Mert, bár jobb kézzel is tudok írni, sőt, van amit csak jobb kézzel tudok (például gitár pengetés, és egérrel kattintgatás, ezeket sosem sikerült megtanulnom bal kézzel), az nem elég gyors, és néha nem is olyan szép, mint a bal. Az meg már csak kiegészítés, hogy a jobb kezemen sikerült a kisujjamon feltépni a körmömet, elég szépen, és nem csak csúnya a nagy fehér rész, de mikor írok, rohadtul fáj, ahogy az egész kezem rátámaszkodik írás közben...
Ja, és mivel mindkét kézzel tudok írni, most akkor jobb-, vagy bal kezesnek számítok?! :D :D

---

blogos hátterek

















a mostani olvasmányom az Alien első könyve, A Nyolcadik utas a halál , így ezt a képet is muszáj betennem, olyan szép :)


Nem tudom, ki olvasta ezt végig, de annak köszönöm. :)
~peace foREVer
Beth

3 megjegyzés:

  1. Amint elolvastam a nyilatkozós részt, nekem is az ugrott be, hogy mi van ha...
    Valamelyik nap néztem végig egy fél órás Skillet koncertet, amin eljátszották a Lucy című számukat is. John arca, hogy is mondjam...Olyan szomorúnak és meggyötörtnek látszott éneklés közbe. Mintha visszaemlékezne valamire.. Őszintén szólva, nem tudom, lehet, hogy tényleg csak nekünk indult be itt a fantáziánk. :D
    Mindenesetre örülök, hogy van egy ilyen blog, amiben ilyen érdekes dolgokat írnak le. Remélem sosem fogod ezt a blogot abba hagyni, mert tényleg örömmel olvasom! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nem csak én gondoltam erre... De azért elég rossz lehet így élni... Lehet, de szerintem van ebben valami.
      Örülök hogy olvasol, és köszönöm. :)

      Beth

      Törlés
  2. sziasztok, nekem az az álmom, hogy legyen egy Lüszi nevű lányom és szeretném vele meglátogatni a sírját, de semmi kiindulópontom sincs, írtam mindenkinek az együttesből, de nem írtak vissza, gondolom kegyeleti okokból. Ti nem tudtok semmit se erről?

    VálaszTörlés

"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose