Nikki Sixx és Ian Gittins : A heroin-naplók (könyvajánló)

Ma egy könyvajánlóval érkeztem :)

Nikki Sixx és Ian Gittins 

A heroin - naplók

Fülszöveg:
„Az évek során az emberek azzal próbálták enyhíteni a megrázkódtatást, hogy a Mötley Crüe miatt váltam függővé… de én nem hiszem, hogy így lett volna. Ez az egész bravúr az én művem volt. Már gyermekként sem hajlottam rá, hogy kitérjek a golyó elől. Mindig az első voltam, aki odaállt, hogy a szeme közé lőjenek. Makacs voltam, erős akaratú, és mindig készen álltam vállalni a bajt a káosz, a zavarodottság fokozása és lázadás szítása érdekében – ezek a jellemvonások tettek híressé, és később hírhedtté. A siker és bukás hozzávalói szép köntösbe burkolva, egy Molotov-koktél érzelmi stabilitásával. Aztán mikor a ’70-es évek végén L.A.-be költöztem, és fölfedeztem a kokaint, az csak fölerősítette ezeket az elbűvölő jellemvonásaimat. De az alkohol, az LSD, a kokain… futó kalandok voltak csupán. Amikor találkoztam a heroinnal, az volt az igaz szerelem.”

Nikki Sixx

Talán két hete került a kezembe, a könyvtárostól kaptam kölcsönbe.
Nem is tudopm, miért hoztam haza és olvastam el. Talán kíváncsiságból? Vagy inkább csak unatkoztam? Szerintem mindkettő, de nem is ez a lényeg.
Mikor először kinyitottam, rögtön megfogott a kinézete. Hogy nem csak egy tömör szöveg néhány képpel, hanem apró, vagy éppen egészen nagy rajz szerű mintákkal, vörös vagy éppen fekete cseppekkel díszített oldalak csak úgy vonzották a szememet. Eléggé extrém, és mégis dekoratív, talán így jellemezhetném a kinézetét.
Ám amit olvastam, az teljesen megdöbbentett. Amennyit szívott, lőtt, inhalált, hát az valami hihetetlen mennyiség lehetett. És még az alkohol is rájött.... Még szerencse, hogy nem cigarettázott (annyit). Ahogy végig olvastam, nem tudtam elhinni, hogy ennyire önpusztító életmóddal valaki megélhet akár két hetet is, nemhogy túlélje. Tökéletesen leírja egy őrült életmódot folytató banda turnéját, hogy milyen őrültségeket követnek el - és végig ott van a színfalak mögött egy széteső rocksztár, aki nélkül a bandájuk már sehol sem lenne. Érdekes, ahogy folyamatosan küzdött majd ismét visszacsúszott, ahogy az is, hogy végül sikerrel járt, bár az korántsem biztos, hogy megérte érte majdnem végleg meghalni. Hihetetlen volt, hogy ennyire mélyre képes valaki süllyedni, ennyi drogot elfogyasztani, és ennyire nem figyel rá senki sem.... El sem tudom hinni, hogy ebből képes volt felállni és folytatni az útját, hogy normálisabb élete lett. Tiszteletet érdemel, ezért is, és azért is, hogy ezt megírta őszintén a könyvben. Talán segít ezzel valakinek. Vagyis nem talán, biztosan.
A napok bejegyzései mellett olvashatók még kommentárok. Ezzel akadt csak bajom, mert néha egy-egy hosszabb vélemény után kicsit kizökkentem a dolgok alapvető megvilágításából, és eléggé zavart Denise Matthers vagyis Vanity megjegyzései, amik végig vallási megközelítésűek voltak (ezzel még semmi baj, csak azzal akadt gondom, hogy néha úgy mondta el a dolgokat, mintha ő nem is csinálta, vagy csak szórakozásból züllött volna.). De így lett tökéletes ez a könyv.

Egyik kedvencem lett. Nektek is ajánlom elolvasni, ha szeretnétek bepillantást nyerni az igazi őrületbe, oda, ahonnan csak keveseknek van kiút, úgy, hogy utána is élnek...

Végül néhány idézet, melyek szerintem igencsak jól leírják a könyv hangulatát (bár azért vannak vidámabb részek is.)

"Inkább itt maradok. Nagyon kényelmetlenül érzem magam a bőrömben. Ez egyre inkább elhatalmasodik rajtam az utóbbi években - minél híresebbek vagyunk, annál szomorúbb vagyok..."

"Mindennap itt ülök és írok, mindig ugyanaz. Szóval miért? Miért csinálom én ezt? Gyűlölöm... Olyannyira gyűlölöm, hogy még jobban megszerettem tőle."

 "Sokkal könnyebb lenne eladni a lelkem, ha meg tudnám találni."

"Top 5 turnés tevékenység
1. Összetört limók? 1 db
2. Kokain? Hó helyett is az esik
3. Whisky? Hordószámra
4. Ringyók? Több, mint amennyivel elbírnánk
5. Következmények? Semmi
Isten áldja a rock 'n' rollt…"

~peace foREVer
Beth