Közelebb lépett az ablakhoz.
Mintha valaki állt volna a túloldalon, de nem nyitotta ki, nehogy bejöjjön a hideg szél az amúgy is hűvös szobába. Csak meredten nézte a kissé elmosódott sziluettet, ami mintha megmozdult volna.
A következő pillanatban, mintha valami földön túli csikorgás hallatszott volna. Ijedten rezzent össze, és majdnem felsikoltott, de aztán rájött, hogy csak az ablak túloldalán lévő ember körme csikorgott, ahogy az ablakhoz ért.
Betűk jelentek meg a bepárásodott üvegen: Ne gondold hogy minden rendben van!
Nem tudta mire vélni, végül csak nézte a kusza, majdhogynem olvashatatlan betűket.
Az üveg milliónyi apró darabkára tört, ahogy kinyitotta a szemét, és felébredt az álomból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése