Szinte mindenki úgy van a hét első napjával, ne már, nem akarok felkelni, munkába/ iskolába menni...
Pedig kell! Gondolj arra, hogy ma is fogsz hallani és látni vicces dolgokat, beszélsz kedves emberekkel, alkotsz, ha csak pár percre is, de boldog leszel. Csak erre gondolj! :)
2014. június 23., hétfő
2014. június 22., vasárnap
képek :)
 |
| nem is gondoltam volna, hogy ha egy másik úton megyek a könyvtárba, ezt látom... |
 | |
| Könyvtárak - a tudás megtestesülése |
 |
| egy kis unalom... :D |
 |
| Tó és ég - a két dolog, ami éltet (: |
 |
| Mikor mentem évzáróra, ezt a szépséget láttam. (: |
Megpróbálok egy kicsit is írni, mert azzal lemaradtam... :D
Legyetek kedvesek mindenkivel :D ~peace foREVer
Beth
2014. június 11., szerda
hangulatjelentés :D
A csend megzavarta. Ahogy a zaj is. Semmi sem hagyta nyugodni: sem a szél állandó, halk susogása, sem a távolban lévő emberek beszéde, sem a meleg.
Már csak annak örült, hamarosan vége lesz az évnek, és végre elkezdődik az az időszak, amire egész évben várt. Ez erőt adott neki mindenhez.
Már nem volt annyira fáradt és ingerült, inkább arra gondolt, az egész világ olyan, mint egy keszekusza vonalakból álló ábra, nehéz kikeresni mindennek az eredetét, de nem lehetetlen. Néha egyáltalán nem az. Neki sosem lesz lehetetlen, semmi. Most legalábbis, biztosan nem.
Már csak annak örült, hamarosan vége lesz az évnek, és végre elkezdődik az az időszak, amire egész évben várt. Ez erőt adott neki mindenhez.
Már nem volt annyira fáradt és ingerült, inkább arra gondolt, az egész világ olyan, mint egy keszekusza vonalakból álló ábra, nehéz kikeresni mindennek az eredetét, de nem lehetetlen. Néha egyáltalán nem az. Neki sosem lesz lehetetlen, semmi. Most legalábbis, biztosan nem.
2014. június 7., szombat
Mozgalmas hét :D
Ezen a héten annyi minden történt velem, hogy nem lehet tíz mondatba összefoglalni.
A hétfő a siker napja is lehetett volna, meglett a bioógiából az év végi ötös, a többi tantárgyra már nem emlékszem... Persze minden szabad percemben alkottam, pontosabban rajzoltam, mert az írás mostanában nem nbagyon megy sajnos...
A kedd az már sűrűbb volt, hat órán szinte mindegyiken valamiért kellett figyelni, de az is hamar eltelt.
A szerda az már kész volt, szinte nem is volt szabad percem. A gépet is éjfélkor kapcsoltam le, majdnem elaludtam előtte, de másnapra kellett földrajzra a prezentáció...
Amit másnap nem jutott már időm bemutatni, de nem is baj, a tanárnő megnézte, jónak ítélte, és megkaptam rá az ötöst, gy föciből év végén négyes leszek (:
Péntek az már unalmasan telt, Egész nap csak rajzoltam, semmi különös nem történt.. Csak az szomorított el, hogy Shadownak a harminc fokba kellett futnia a jobb jegyért, és hogy a a tizenegyedik gimnáziumi osztály ott tart, hogy a minionokat nézik. Nem hogy a Békés Harcos Útja filmet néznék. Annak még értelme is van.
A szombatom már jól telt, reggel egy jó kis túrával egybekötött cseresznyeszedő hadjáraton vettem részt, majd kis sport gyanánt kukoricát vettem, ezután pedig olvasás következett, majd minden nemnormális emberhez illően, a legnagyobb melegbe mentem ki a tóhoz fényképezni, ugyanis tavirózsát láttam... Amiből az lett, hogy lenyomtam a tanösvény 3,2 km-es körútját... Szép idő volt, csak egy olyan harminc fok felett víz nélkül elindulni egy jó kaptatós túrára... Nem éppen a legjobb ötlet. De jó képek is lettek (: Csak az szomorít el egy kicsit, hogy nem lehetek ott s Pokolgép koncerten, de majd legközelebb ott leszek.. Az első sorban! :D
Majd holnap teszek fel képet, meg könyvajánlót, mindjárt elalszok, le kellene már lépnem.. :D
~peace foREVer
Beth
A hétfő a siker napja is lehetett volna, meglett a bioógiából az év végi ötös, a többi tantárgyra már nem emlékszem... Persze minden szabad percemben alkottam, pontosabban rajzoltam, mert az írás mostanában nem nbagyon megy sajnos...
A kedd az már sűrűbb volt, hat órán szinte mindegyiken valamiért kellett figyelni, de az is hamar eltelt.
A szerda az már kész volt, szinte nem is volt szabad percem. A gépet is éjfélkor kapcsoltam le, majdnem elaludtam előtte, de másnapra kellett földrajzra a prezentáció...
Amit másnap nem jutott már időm bemutatni, de nem is baj, a tanárnő megnézte, jónak ítélte, és megkaptam rá az ötöst, gy föciből év végén négyes leszek (:
Péntek az már unalmasan telt, Egész nap csak rajzoltam, semmi különös nem történt.. Csak az szomorított el, hogy Shadownak a harminc fokba kellett futnia a jobb jegyért, és hogy a a tizenegyedik gimnáziumi osztály ott tart, hogy a minionokat nézik. Nem hogy a Békés Harcos Útja filmet néznék. Annak még értelme is van.
A szombatom már jól telt, reggel egy jó kis túrával egybekötött cseresznyeszedő hadjáraton vettem részt, majd kis sport gyanánt kukoricát vettem, ezután pedig olvasás következett, majd minden nemnormális emberhez illően, a legnagyobb melegbe mentem ki a tóhoz fényképezni, ugyanis tavirózsát láttam... Amiből az lett, hogy lenyomtam a tanösvény 3,2 km-es körútját... Szép idő volt, csak egy olyan harminc fok felett víz nélkül elindulni egy jó kaptatós túrára... Nem éppen a legjobb ötlet. De jó képek is lettek (: Csak az szomorít el egy kicsit, hogy nem lehetek ott s Pokolgép koncerten, de majd legközelebb ott leszek.. Az első sorban! :D
Majd holnap teszek fel képet, meg könyvajánlót, mindjárt elalszok, le kellene már lépnem.. :D
~peace foREVer
Beth
2014. június 5., csütörtök
Kinézetek, előítéletek
ez a cikk sajnos átcsúszott mára, tegnap este későn értem haza, és utána még prezentációt készítettem...
Egy engem eléggé foglalkoztató problémát szeretnék most Nektek bemutatni, a saját példámon keresztül, mivel erről tudok a legtöbbet mesélni.
Biztosan Ti is minden nap belefuttok abba, hogy vagy elítéltek valakit a kinézete miatt (remélem ilyen nincs...sok), vagy éppen Titeket ítélnek el amiatt, ahogy kinéz. Ostoba dolog, de sajnos ez van az emberekben. Néhány esetet mutatnék csak be.
Tegnap délután, a második szomszédban lakó házaspárhoz mentem át.Annyit így Róluk ,hogy már meghaladták a hetvenet, és jó fejek. Bár kicsi a falu, nem pletykálnak, és van saját véleményük amit nyíltan ki is mondanak.
Szóval átmentem hozzájuk, a meleg lévén térdnadrágban meg ujjatlan pólóban. Utóbbi alól kilátszik a 7x4cm-es tetoválásom, ami ugyan nem baj, de azért na, nem mindenki nézi jó szemmel, hogy egy tizenhét éves lánynak már tetoválása van. Főleg nem falun. Legalábbis ezt hittem. Anya már korábban említette nekik, hogy van tetoválásom, de én arra számítottam, majd mondják, hogy hát ez meg hogy néz ki, vagy valami (tudom, fentebb jó fejnek írtam őket, és tényleg azok is, csak egy szakadt bőr mögött lévő pengető nem mindenkinek tetszhet...) ilyesmi.
Szóval, jól elbeszélgettünk a nénivel (időközben a férje elment a népdalkörbe), és nem tett említést a tetoválásomról, sem a fekete cuccaimról, ami nekem már a védjegyemmé vált. Pedig a falu beliek szoktak. A tetkómat nézte persze, de nem tett rá megjegyzést, még a száját sem húzta el, semmi ilyesmi. Valahogy szóba jöttek a helyi tizenévesek (nem sok van, de szinte mind plázacica meg páwa üzemmódban van, pedig lehetnének akár normális emberek is...), és az, hogy sokan mennyire betegesen soványak, mert ez a divat, és milyen túlságosan rikító színekben járnak, mintha feltűnési viszketegségben szenvednének. Erre a néni mondta, hogy még én járok normálisan, mert én legalább egyedien nézek ki, és egészséges keretek között mutatom magam (vagyis nem lóg ki mindenem). Ezen meglepődtem. Na nem azért, mert ez nem így lenne, mert szerintem is így van, de ezzel nem nagyon találkoztam, legalábbis úgy nem, hogy nyíltan a szemembe mondják.
Ez az egyik oldal, hogy megdicsérnek. Ezt az öregek szokták általában, vagy legalábbis a a harminc körüliek, meg az afölöttiek.
És a másik oldal, ami általában a tizenévesekre jellemző, hogy nem is néznek rám, vagy ha mégis megteszik, akkor azt egy undorodó fintorral teszik.
Beszéltem néhánnyal az ilyenek közül, persze nem sokan álltak velem szóba. De akik mégis, azoktól annyit tudtam meg, az a baj a kinézetemmel, hogy nem szokványos. Volt olyan, aki azt mondta, ez inkább egy rocksztárnak való, semmint egy hétköznapi embernek. Kitudja, lehet, igazuk van. De abban teljesen egyet értek velük, hogy nem szokványos az ahogyan kinézek.
És, nem csak a tizenévesek vannak ezzel így. Régebben jártam úgy, hogy zsúfolt buszon, csak mellettem volt szabad hely. Sokan álltak, köztük egy öreg néni is, pont mellettem. A táskám a padlón volt előttem, szóval ez nem lehetett akadály. De a néni csak nem ült volna le. Nézett rám, nagyon nézett, meg a székre, látszólag fontolgatta, leüljön-e vagy sem, de végül mégsem ült le. Gondolkodtam persze, mi lehet a baj? Mikor már vagy öt perce bámult, akkor esett le, mi van: nem tudja mire vélni a teljesen fekete ruhámat, a koromfeketére vastagon kifestett szememet és körmömet, a három nyakláncot (az egyiken egy kicsi koponya dögcédulával, a másikon egy nagy kereszt, a harmadikon meg egy fekete gitár), a szegecses csuklószorítót, két gyűrűt, a hosszú oldalláncomat, és a komor (csak álmos) tekintetemet. Gondolom, nem tudta hová tenni, vagy csak simán nem bírja az ilyeneket. Felálltam, nehogy már én legyek az akadály, elmentem odébb, a néni meg egyből leült. Persze nem oda ahol én ültem, hanem a mellette lévő székre. Érdekes...
Persze az iskolában is van példa, mind a kettőre (ma például az informatika tanár mikor fényképezett, mondta, látsszon már a tetkóm, lássák milyenek vagyunk :D, persze ezt viccesen mondta, cseppet sem gúnyolódva ), de sajnos ez van. Én vállaltam akkor, maikor elkezdtem feketére festeni magam és mikor először teljesen feketébe öltöztem. A tetoválás már csak hab a tortán, de az nem nagyon látszik. (:
Ez a vállalt előítélet. És most jön a véresen komoly dolog: az olyan előítéletek, amikről nem tehetünk.
Most lehet azt gondolod, ugyan már nincs ilyen, mindenki tehet arról ahogy kinéz. De nem! Nagyon általános de attól még igaz példa, hogy valaki valami betegség, vagy gyógyszer miatt kövér. Persze az ilyen emberek is felöltözhetnek szépen divatosan, lehet épp feszes ruhát vesznek fel, amit te ahogy meglátod azt gondolod, "hú, hát hogy van már felöltözve!!" (remélem, nincs ilyen!) , de abba talán bele sem gondolsz, hogy Neki is lehet kedvenc ruhája, csak azt látod, hogy itt vagy ott nem áll úgy rajta, mint egy topmodellen...
Vagy amivel még sokszor találkoztam, a fűzőt viselők problémája: Bár hiába vagyunk sajnos egyre többen, még mindig odajönnek a hülye kérdéseikkel hozzánk, (egyszer megkérdezték tőlem, ebben hogy fürdök meg? miután kihevertem a sokkot, elmagyaráztam, hogy ezt leveszem előtte...) és ami még rosszabb, megbámulnak az utcán (bár ezért senkit sem hibáztatok, én is megnézem ha valami szokatlant látok..), és ami a legeslegrosszabb: az emberek hozzáállása! Sajnos az emberek egyharmada áll csak úgy hozzá ahogy kéne, vagyis biztatják az embert hogy hordja, vagy csak simán ráhagyják, hogy hadd viselje ha úgy látja, ha az jó neki... ehelyett sokan például piszkálják a gyereket az iskolába ha rajta van, meg ilyenek...
És egy utolsó példa, az, ami szintén nagyon undorító és tökéletesen bizonyítja a határtalan emberi hülyeség létezését: Hogy furcsán néznek arra, meg viszonylag gyakran megszólják az embert, amiért nem jár divatos göncökben. Minek azt? Bevallom, én sem követem a divatot, de nem is érdekel az az agymosás. Nem lesz attól senki se szebb, se jobb (na az aztán meg egyáltalán nem lesz, csak rosszabb), hogy a legújabb szabású neonos nájki cuccost veszi fel.... Aki nem hordja, az meg viselje el hogy sandán néznek rá, meg kinevetik? Hát ennél undorítóbb dolog nem sok van, pedig azokból is van bőven! Inkább maradjunk az egyediségnél! Az nem agymosás. Az maga a színtiszta igazság.
Sokkal jobb lenne, ha mindenki úgy nézhetne ki ahogy akarna, és nem néznének rá hülyén emiatt. Sokan vagyunk olyanok akik kicsit kilógnak a sorból, de ez csak jó. El kell viselnünk ezeket a furcsa dolgokat, és bele kell törődnünk, nem lehet mit tenni az emberiség hülyébbik felével.
Inkább legyetek normálisak, ismerjétek meg előbb az embereket, és aztán nézzétek meg, hogy is néz ki? nehéz, tudom, nekem sem megy mindig néha, de rá lehet erre szokni. Az egyik legjobb szokás ez! (:
Egy engem eléggé foglalkoztató problémát szeretnék most Nektek bemutatni, a saját példámon keresztül, mivel erről tudok a legtöbbet mesélni.
Biztosan Ti is minden nap belefuttok abba, hogy vagy elítéltek valakit a kinézete miatt (remélem ilyen nincs...sok), vagy éppen Titeket ítélnek el amiatt, ahogy kinéz. Ostoba dolog, de sajnos ez van az emberekben. Néhány esetet mutatnék csak be.
Tegnap délután, a második szomszédban lakó házaspárhoz mentem át.Annyit így Róluk ,hogy már meghaladták a hetvenet, és jó fejek. Bár kicsi a falu, nem pletykálnak, és van saját véleményük amit nyíltan ki is mondanak.
Szóval átmentem hozzájuk, a meleg lévén térdnadrágban meg ujjatlan pólóban. Utóbbi alól kilátszik a 7x4cm-es tetoválásom, ami ugyan nem baj, de azért na, nem mindenki nézi jó szemmel, hogy egy tizenhét éves lánynak már tetoválása van. Főleg nem falun. Legalábbis ezt hittem. Anya már korábban említette nekik, hogy van tetoválásom, de én arra számítottam, majd mondják, hogy hát ez meg hogy néz ki, vagy valami (tudom, fentebb jó fejnek írtam őket, és tényleg azok is, csak egy szakadt bőr mögött lévő pengető nem mindenkinek tetszhet...) ilyesmi.
Szóval, jól elbeszélgettünk a nénivel (időközben a férje elment a népdalkörbe), és nem tett említést a tetoválásomról, sem a fekete cuccaimról, ami nekem már a védjegyemmé vált. Pedig a falu beliek szoktak. A tetkómat nézte persze, de nem tett rá megjegyzést, még a száját sem húzta el, semmi ilyesmi. Valahogy szóba jöttek a helyi tizenévesek (nem sok van, de szinte mind plázacica meg páwa üzemmódban van, pedig lehetnének akár normális emberek is...), és az, hogy sokan mennyire betegesen soványak, mert ez a divat, és milyen túlságosan rikító színekben járnak, mintha feltűnési viszketegségben szenvednének. Erre a néni mondta, hogy még én járok normálisan, mert én legalább egyedien nézek ki, és egészséges keretek között mutatom magam (vagyis nem lóg ki mindenem). Ezen meglepődtem. Na nem azért, mert ez nem így lenne, mert szerintem is így van, de ezzel nem nagyon találkoztam, legalábbis úgy nem, hogy nyíltan a szemembe mondják.
Ez az egyik oldal, hogy megdicsérnek. Ezt az öregek szokták általában, vagy legalábbis a a harminc körüliek, meg az afölöttiek.
És a másik oldal, ami általában a tizenévesekre jellemző, hogy nem is néznek rám, vagy ha mégis megteszik, akkor azt egy undorodó fintorral teszik.
Beszéltem néhánnyal az ilyenek közül, persze nem sokan álltak velem szóba. De akik mégis, azoktól annyit tudtam meg, az a baj a kinézetemmel, hogy nem szokványos. Volt olyan, aki azt mondta, ez inkább egy rocksztárnak való, semmint egy hétköznapi embernek. Kitudja, lehet, igazuk van. De abban teljesen egyet értek velük, hogy nem szokványos az ahogyan kinézek.
És, nem csak a tizenévesek vannak ezzel így. Régebben jártam úgy, hogy zsúfolt buszon, csak mellettem volt szabad hely. Sokan álltak, köztük egy öreg néni is, pont mellettem. A táskám a padlón volt előttem, szóval ez nem lehetett akadály. De a néni csak nem ült volna le. Nézett rám, nagyon nézett, meg a székre, látszólag fontolgatta, leüljön-e vagy sem, de végül mégsem ült le. Gondolkodtam persze, mi lehet a baj? Mikor már vagy öt perce bámult, akkor esett le, mi van: nem tudja mire vélni a teljesen fekete ruhámat, a koromfeketére vastagon kifestett szememet és körmömet, a három nyakláncot (az egyiken egy kicsi koponya dögcédulával, a másikon egy nagy kereszt, a harmadikon meg egy fekete gitár), a szegecses csuklószorítót, két gyűrűt, a hosszú oldalláncomat, és a komor (csak álmos) tekintetemet. Gondolom, nem tudta hová tenni, vagy csak simán nem bírja az ilyeneket. Felálltam, nehogy már én legyek az akadály, elmentem odébb, a néni meg egyből leült. Persze nem oda ahol én ültem, hanem a mellette lévő székre. Érdekes...
Persze az iskolában is van példa, mind a kettőre (ma például az informatika tanár mikor fényképezett, mondta, látsszon már a tetkóm, lássák milyenek vagyunk :D, persze ezt viccesen mondta, cseppet sem gúnyolódva ), de sajnos ez van. Én vállaltam akkor, maikor elkezdtem feketére festeni magam és mikor először teljesen feketébe öltöztem. A tetoválás már csak hab a tortán, de az nem nagyon látszik. (:
Ez a vállalt előítélet. És most jön a véresen komoly dolog: az olyan előítéletek, amikről nem tehetünk.
Most lehet azt gondolod, ugyan már nincs ilyen, mindenki tehet arról ahogy kinéz. De nem! Nagyon általános de attól még igaz példa, hogy valaki valami betegség, vagy gyógyszer miatt kövér. Persze az ilyen emberek is felöltözhetnek szépen divatosan, lehet épp feszes ruhát vesznek fel, amit te ahogy meglátod azt gondolod, "hú, hát hogy van már felöltözve!!" (remélem, nincs ilyen!) , de abba talán bele sem gondolsz, hogy Neki is lehet kedvenc ruhája, csak azt látod, hogy itt vagy ott nem áll úgy rajta, mint egy topmodellen...
Vagy amivel még sokszor találkoztam, a fűzőt viselők problémája: Bár hiába vagyunk sajnos egyre többen, még mindig odajönnek a hülye kérdéseikkel hozzánk, (egyszer megkérdezték tőlem, ebben hogy fürdök meg? miután kihevertem a sokkot, elmagyaráztam, hogy ezt leveszem előtte...) és ami még rosszabb, megbámulnak az utcán (bár ezért senkit sem hibáztatok, én is megnézem ha valami szokatlant látok..), és ami a legeslegrosszabb: az emberek hozzáállása! Sajnos az emberek egyharmada áll csak úgy hozzá ahogy kéne, vagyis biztatják az embert hogy hordja, vagy csak simán ráhagyják, hogy hadd viselje ha úgy látja, ha az jó neki... ehelyett sokan például piszkálják a gyereket az iskolába ha rajta van, meg ilyenek...
És egy utolsó példa, az, ami szintén nagyon undorító és tökéletesen bizonyítja a határtalan emberi hülyeség létezését: Hogy furcsán néznek arra, meg viszonylag gyakran megszólják az embert, amiért nem jár divatos göncökben. Minek azt? Bevallom, én sem követem a divatot, de nem is érdekel az az agymosás. Nem lesz attól senki se szebb, se jobb (na az aztán meg egyáltalán nem lesz, csak rosszabb), hogy a legújabb szabású neonos nájki cuccost veszi fel.... Aki nem hordja, az meg viselje el hogy sandán néznek rá, meg kinevetik? Hát ennél undorítóbb dolog nem sok van, pedig azokból is van bőven! Inkább maradjunk az egyediségnél! Az nem agymosás. Az maga a színtiszta igazság.
Sokkal jobb lenne, ha mindenki úgy nézhetne ki ahogy akarna, és nem néznének rá hülyén emiatt. Sokan vagyunk olyanok akik kicsit kilógnak a sorból, de ez csak jó. El kell viselnünk ezeket a furcsa dolgokat, és bele kell törődnünk, nem lehet mit tenni az emberiség hülyébbik felével.
Inkább legyetek normálisak, ismerjétek meg előbb az embereket, és aztán nézzétek meg, hogy is néz ki? nehéz, tudom, nekem sem megy mindig néha, de rá lehet erre szokni. Az egyik legjobb szokás ez! (:
2014. június 3., kedd
"Angel wings"
A sötét utcán járkálva nem figyelt másra, csak a csillagos ég szépségére és az éjszaka csodálatos illataira. Ezért szeretett vidéken élni: nem szennyezte a levegőt az autók bűze.
Lassan sétált, hiszen nem tudta, hová akar menni, pusztán csak a sétálásnak hódolt.
A település leglepusztultabb, legelhagyatottabb utcácskájába ért. Talán már nem is lehetett volna utcának nevezni, hisz csak néhány ház maradványai alkottak egy majdnem egyenes sort... Az udvarukat benőtte a gaz, a falakat graffitik borították. Az ablakok betörték, bentről vészjósló sötétség látszott csak. Nappal némelyik házba benézve látszottak széttörött, vagy éppen megégett bútorok.
Nem tudta, mi történhetett ezen a környéken, de itt is szeretett lenni, mert ennek a helynek is megvolt a maga titokzatos, vészjósló hangulata. És, ami még fontosabb volt számára, az az volt, hogy itt el tudta képzelni, ahogy annak idején, mintha a város egyik pici szeletét mentették volna ide, a fiatalok az utcákon járkáltak, bandáztak, gördeszkáztak, tilosban dohányoztak... Ezt a hangulatot szerette nagyon, ezért járt ide.
De mára ez mind elveszett. Csak A romos épületek, a betört ablakok, és a sötétség maradt hátra.
Valami hirtelen megmozdult mellette. Ijedten ugrott odébb, és meredt a falra. De ott nem látszott semmi mozgás. Nem volt ott senki. Talán csak a képzelete játszott vele?
Aztán újra megmozdult. Igen, biztosan a fáradtság játszott vele... Hiszen egy graffiti nem mozdulhat meg, még akkor sem, ha az történetesen két angyalszárny, nemhogy még egyszerre...
Ami ez után történt, az számára már felfoghatatlan volt: a két angyalszárny kivált a falból, és egyre kevésbé hasonlított egy graffitire.Mikor már elfordította tekintetét a szárnyakról, észrevette, hogy egy ember, pontosabban egy angyal a szárny tulajdonosa. Ami még ijesztőbb volt, az az volt, hogy pont olyan lett az az angyal, mint amilyennek elképzelte a régi időkben arra élő fiatalokat: szakadt farmerba meg mintás pólóba bújtatott búskomor alakoknak, akiknek az arcára van írva, nem szeretik a szabályokat.
Egy pillanat alatt, az angyal felemelkedett, majd gyorsan eltűnt a csillagok felé.
Ahogy az eget szemlélte, egy furcsaságot vett észre: új csillag jelent meg.
Néhány nappal később, ahogy ismét az elhagyott utcában kóborolt, már nem érzett semmit. Elvesztette a hely a hangulatát. Ahogy észre vette, megtudta miért: a házak maradványai kezdtek eltűnni. A régi utcát kezdték elbontani, mondván, szépítsék a falu összképét... Neki ezzel csak elrondították ezt a helyet. Az, amiért szeretett itt lenni, részben már eltűnt. Mi következik még?!
Lassan sétált, hiszen nem tudta, hová akar menni, pusztán csak a sétálásnak hódolt.
A település leglepusztultabb, legelhagyatottabb utcácskájába ért. Talán már nem is lehetett volna utcának nevezni, hisz csak néhány ház maradványai alkottak egy majdnem egyenes sort... Az udvarukat benőtte a gaz, a falakat graffitik borították. Az ablakok betörték, bentről vészjósló sötétség látszott csak. Nappal némelyik házba benézve látszottak széttörött, vagy éppen megégett bútorok.
Nem tudta, mi történhetett ezen a környéken, de itt is szeretett lenni, mert ennek a helynek is megvolt a maga titokzatos, vészjósló hangulata. És, ami még fontosabb volt számára, az az volt, hogy itt el tudta képzelni, ahogy annak idején, mintha a város egyik pici szeletét mentették volna ide, a fiatalok az utcákon járkáltak, bandáztak, gördeszkáztak, tilosban dohányoztak... Ezt a hangulatot szerette nagyon, ezért járt ide.
De mára ez mind elveszett. Csak A romos épületek, a betört ablakok, és a sötétség maradt hátra.
Valami hirtelen megmozdult mellette. Ijedten ugrott odébb, és meredt a falra. De ott nem látszott semmi mozgás. Nem volt ott senki. Talán csak a képzelete játszott vele?
Aztán újra megmozdult. Igen, biztosan a fáradtság játszott vele... Hiszen egy graffiti nem mozdulhat meg, még akkor sem, ha az történetesen két angyalszárny, nemhogy még egyszerre...
Ami ez után történt, az számára már felfoghatatlan volt: a két angyalszárny kivált a falból, és egyre kevésbé hasonlított egy graffitire.Mikor már elfordította tekintetét a szárnyakról, észrevette, hogy egy ember, pontosabban egy angyal a szárny tulajdonosa. Ami még ijesztőbb volt, az az volt, hogy pont olyan lett az az angyal, mint amilyennek elképzelte a régi időkben arra élő fiatalokat: szakadt farmerba meg mintás pólóba bújtatott búskomor alakoknak, akiknek az arcára van írva, nem szeretik a szabályokat.
Egy pillanat alatt, az angyal felemelkedett, majd gyorsan eltűnt a csillagok felé.
Ahogy az eget szemlélte, egy furcsaságot vett észre: új csillag jelent meg.
Néhány nappal később, ahogy ismét az elhagyott utcában kóborolt, már nem érzett semmit. Elvesztette a hely a hangulatát. Ahogy észre vette, megtudta miért: a házak maradványai kezdtek eltűnni. A régi utcát kezdték elbontani, mondván, szépítsék a falu összképét... Neki ezzel csak elrondították ezt a helyet. Az, amiért szeretett itt lenni, részben már eltűnt. Mi következik még?!
2014. június 2., hétfő
"Órarend"
Az utóbbi időben megint egyre kevesebbet írtam Nektek.
Ennek megoldására azt találtam ki, hogy ezentúl megpróbálok betartani egy úgynevezett órarendet, ami a következő képen fog kinézni:
Hétfő - inspiráló képek
Kedd - saját készítésű rajz(ok)
Szerda - szösszenet
Csütörtök - rövid cikk, vélemény
Péntek - hét értékelés, esetleg képek
Szombat - zene, könyv vagy blog ajánló
Vasárnap - hangulat képek
Ma a saját rajzaim jönnek, úgyhogy íme az elmúlt két nap termése (kicsit lendültem csak bele.... (: )
Most megpróbálok egy arcot is lerajzolni.... hátha.... (:
Holnap valami szösszenettel jelentkezem majd (:
~peace foREVer
Beth
Ennek megoldására azt találtam ki, hogy ezentúl megpróbálok betartani egy úgynevezett órarendet, ami a következő képen fog kinézni:
Hétfő - inspiráló képek
Kedd - saját készítésű rajz(ok)
Szerda - szösszenet
Csütörtök - rövid cikk, vélemény
Péntek - hét értékelés, esetleg képek
Szombat - zene, könyv vagy blog ajánló
Vasárnap - hangulat képek
Ma a saját rajzaim jönnek, úgyhogy íme az elmúlt két nap termése (kicsit lendültem csak bele.... (: )
 |
| első festményem nekem nagyon tetszik (: |
 |
| kis festékpettyes-nyárias-vidám (: |
 |
| erre csak egy "tán matróz került a családba?" kérdést kaptam... :D pedig ez csak egy aranyos minta :D |
 |
| kis furcsa szarvas :D |
Holnap valami szösszenettel jelentkezem majd (:
~peace foREVer
Beth
2014. június 1., vasárnap
végre nyár (:
igaz még van egy ekvés hátra a suliból, ráadásul az egyik leghajtósabb időszak, de nemsokára vége... (:
kicsit belelendültem az elmúlt néhány napban a rajzolásba (az írás most valahogy sehogy sem megy, nincs egy épkézláb ötletem se...), az eredményeket szeretném megosztani Veletek.
és nem akarom abbahagyni... :D
Élvezzétek a lassan állandósuló jó időt, a Pokolgép koncertet (ami nekem nem jött össze....), a jó illatokat, a csodás zenéket, a hangulatot... (:
még jelentkezem (:
~peace foREVer
Beth
kicsit belelendültem az elmúlt néhány napban a rajzolásba (az írás most valahogy sehogy sem megy, nincs egy épkézláb ötletem se...), az eredményeket szeretném megosztani Veletek.
 |
| koponyás tetkóminta (nem sikerült elforgatni...) |
 |
| "Légy szabad!" Avagy az első rajzom, amiben se szürke, se fekete... |
 |
| "Egyéniségek" Egyik kedvencem lett :D |
 |
| van egypár... Ezeken kívül kettőt Lonewolf-nak adtam (két autó rajzot), az egyik farkasos a falon van, és egy másik a suliban...) |
 |
| tegnap éjjeli - ma reggeli. (: Vízfestékkel készült, körülbelül három óra alatt :D |
és nem akarom abbahagyni... :D
 |
| ennél rosszabb kép sem készült még rólam :D A kép lényege a nyaklánc, amit a Honey Design facebookos lapon nyertem (: (Innen is hatalmas köszönet (: ) |
 |
| csak nekem jut erről is eszembe egy Alien? :D |
 |
| kicsit tükröződött a gép... eredetileg a felhőket akartam lefényképezni :D |
még jelentkezem (:
~peace foREVer
Beth
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
