Egy engem eléggé foglalkoztató problémát szeretnék most Nektek bemutatni, a saját példámon keresztül, mivel erről tudok a legtöbbet mesélni.
Biztosan Ti is minden nap belefuttok abba, hogy vagy elítéltek valakit a kinézete miatt (remélem ilyen nincs...sok), vagy éppen Titeket ítélnek el amiatt, ahogy kinéz. Ostoba dolog, de sajnos ez van az emberekben. Néhány esetet mutatnék csak be.
Tegnap délután, a második szomszédban lakó házaspárhoz mentem át.Annyit így Róluk ,hogy már meghaladták a hetvenet, és jó fejek. Bár kicsi a falu, nem pletykálnak, és van saját véleményük amit nyíltan ki is mondanak.
Szóval átmentem hozzájuk, a meleg lévén térdnadrágban meg ujjatlan pólóban. Utóbbi alól kilátszik a 7x4cm-es tetoválásom, ami ugyan nem baj, de azért na, nem mindenki nézi jó szemmel, hogy egy tizenhét éves lánynak már tetoválása van. Főleg nem falun. Legalábbis ezt hittem. Anya már korábban említette nekik, hogy van tetoválásom, de én arra számítottam, majd mondják, hogy hát ez meg hogy néz ki, vagy valami (tudom, fentebb jó fejnek írtam őket, és tényleg azok is, csak egy szakadt bőr mögött lévő pengető nem mindenkinek tetszhet...) ilyesmi.
Szóval, jól elbeszélgettünk a nénivel (időközben a férje elment a népdalkörbe), és nem tett említést a tetoválásomról, sem a fekete cuccaimról, ami nekem már a védjegyemmé vált. Pedig a falu beliek szoktak. A tetkómat nézte persze, de nem tett rá megjegyzést, még a száját sem húzta el, semmi ilyesmi. Valahogy szóba jöttek a helyi tizenévesek (nem sok van, de szinte mind plázacica meg páwa üzemmódban van, pedig lehetnének akár normális emberek is...), és az, hogy sokan mennyire betegesen soványak, mert ez a divat, és milyen túlságosan rikító színekben járnak, mintha feltűnési viszketegségben szenvednének. Erre a néni mondta, hogy még én járok normálisan, mert én legalább egyedien nézek ki, és egészséges keretek között mutatom magam (vagyis nem lóg ki mindenem). Ezen meglepődtem. Na nem azért, mert ez nem így lenne, mert szerintem is így van, de ezzel nem nagyon találkoztam, legalábbis úgy nem, hogy nyíltan a szemembe mondják.
Ez az egyik oldal, hogy megdicsérnek. Ezt az öregek szokták általában, vagy legalábbis a a harminc körüliek, meg az afölöttiek.
És a másik oldal, ami általában a tizenévesekre jellemző, hogy nem is néznek rám, vagy ha mégis megteszik, akkor azt egy undorodó fintorral teszik.
Beszéltem néhánnyal az ilyenek közül, persze nem sokan álltak velem szóba. De akik mégis, azoktól annyit tudtam meg, az a baj a kinézetemmel, hogy nem szokványos. Volt olyan, aki azt mondta, ez inkább egy rocksztárnak való, semmint egy hétköznapi embernek. Kitudja, lehet, igazuk van. De abban teljesen egyet értek velük, hogy nem szokványos az ahogyan kinézek.
És, nem csak a tizenévesek vannak ezzel így. Régebben jártam úgy, hogy zsúfolt buszon, csak mellettem volt szabad hely. Sokan álltak, köztük egy öreg néni is, pont mellettem. A táskám a padlón volt előttem, szóval ez nem lehetett akadály. De a néni csak nem ült volna le. Nézett rám, nagyon nézett, meg a székre, látszólag fontolgatta, leüljön-e vagy sem, de végül mégsem ült le. Gondolkodtam persze, mi lehet a baj? Mikor már vagy öt perce bámult, akkor esett le, mi van: nem tudja mire vélni a teljesen fekete ruhámat, a koromfeketére vastagon kifestett szememet és körmömet, a három nyakláncot (az egyiken egy kicsi koponya dögcédulával, a másikon egy nagy kereszt, a harmadikon meg egy fekete gitár), a szegecses csuklószorítót, két gyűrűt, a hosszú oldalláncomat, és a komor (csak álmos) tekintetemet. Gondolom, nem tudta hová tenni, vagy csak simán nem bírja az ilyeneket. Felálltam, nehogy már én legyek az akadály, elmentem odébb, a néni meg egyből leült. Persze nem oda ahol én ültem, hanem a mellette lévő székre. Érdekes...
Persze az iskolában is van példa, mind a kettőre (ma például az informatika tanár mikor fényképezett, mondta, látsszon már a tetkóm, lássák milyenek vagyunk :D, persze ezt viccesen mondta, cseppet sem gúnyolódva ), de sajnos ez van. Én vállaltam akkor, maikor elkezdtem feketére festeni magam és mikor először teljesen feketébe öltöztem. A tetoválás már csak hab a tortán, de az nem nagyon látszik. (:
Ez a vállalt előítélet. És most jön a véresen komoly dolog: az olyan előítéletek, amikről nem tehetünk.
Most lehet azt gondolod, ugyan már nincs ilyen, mindenki tehet arról ahogy kinéz. De nem! Nagyon általános de attól még igaz példa, hogy valaki valami betegség, vagy gyógyszer miatt kövér. Persze az ilyen emberek is felöltözhetnek szépen divatosan, lehet épp feszes ruhát vesznek fel, amit te ahogy meglátod azt gondolod, "hú, hát hogy van már felöltözve!!" (remélem, nincs ilyen!) , de abba talán bele sem gondolsz, hogy Neki is lehet kedvenc ruhája, csak azt látod, hogy itt vagy ott nem áll úgy rajta, mint egy topmodellen...
Vagy amivel még sokszor találkoztam, a fűzőt viselők problémája: Bár hiába vagyunk sajnos egyre többen, még mindig odajönnek a hülye kérdéseikkel hozzánk, (egyszer megkérdezték tőlem, ebben hogy fürdök meg? miután kihevertem a sokkot, elmagyaráztam, hogy ezt leveszem előtte...) és ami még rosszabb, megbámulnak az utcán (bár ezért senkit sem hibáztatok, én is megnézem ha valami szokatlant látok..), és ami a legeslegrosszabb: az emberek hozzáállása! Sajnos az emberek egyharmada áll csak úgy hozzá ahogy kéne, vagyis biztatják az embert hogy hordja, vagy csak simán ráhagyják, hogy hadd viselje ha úgy látja, ha az jó neki... ehelyett sokan például piszkálják a gyereket az iskolába ha rajta van, meg ilyenek...
És egy utolsó példa, az, ami szintén nagyon undorító és tökéletesen bizonyítja a határtalan emberi hülyeség létezését: Hogy furcsán néznek arra, meg viszonylag gyakran megszólják az embert, amiért nem jár divatos göncökben. Minek azt? Bevallom, én sem követem a divatot, de nem is érdekel az az agymosás. Nem lesz attól senki se szebb, se jobb (na az aztán meg egyáltalán nem lesz, csak rosszabb), hogy a legújabb szabású neonos nájki cuccost veszi fel.... Aki nem hordja, az meg viselje el hogy sandán néznek rá, meg kinevetik? Hát ennél undorítóbb dolog nem sok van, pedig azokból is van bőven! Inkább maradjunk az egyediségnél! Az nem agymosás. Az maga a színtiszta igazság.
Sokkal jobb lenne, ha mindenki úgy nézhetne ki ahogy akarna, és nem néznének rá hülyén emiatt. Sokan vagyunk olyanok akik kicsit kilógnak a sorból, de ez csak jó. El kell viselnünk ezeket a furcsa dolgokat, és bele kell törődnünk, nem lehet mit tenni az emberiség hülyébbik felével.
Inkább legyetek normálisak, ismerjétek meg előbb az embereket, és aztán nézzétek meg, hogy is néz ki? nehéz, tudom, nekem sem megy mindig néha, de rá lehet erre szokni. Az egyik legjobb szokás ez! (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése