2013. november 30., szombat

Egy kis novella

Tegnap írtam egy kis novellát. Úgy gondoltam, megosztom Veletek, hátha valakire hatással lesz. Ezt a kis irományomat az Avenged Sevenfold So Far Away száma ihlette.

Anna csak nézett maga elé. Nem tudta, miért éppen vele történik mindez. Miért nem tudta tartani a száját?! Miért kellett azt mondania Marianne-nek, hogy rossz barát?! Hisz' ő a legjobb barátja. Már több, mint tíz éve.
- Nem úgy gondoltam... - Próbálta menteni a menthetőt. Ha van még menthető. Marianne-re nézve látta, hogy már nincs menthető.
- Na persze... Végül is, csak egy napra hagytam el magam, a maradék három barátomból kettő már nem is válaszol arra, ha megkeresem, ezt elmondom neked, te meg egyből rávágod, hogy azért nem keresnek, mert nem vagyok jó barát. Mit nem lehet ezen komolyan gondolni?! Az ember mindig azt mondja a legkomolyabban, mait először mond! És te is elfelejtettél az elmúlt pár hónapban - Hadarta. Egyre dühösebb lett. Ez látszott kipirult arcán, dühtől remegő kezén, és kék szemeiben.
- De sok volt a dolgom - mondta az igazat Anna. Tényleg túlvállalta magát. Az elmúlt háromnegyed évben, ki se látszott a munkából.  És nem is válaszolt a barátai keresésére. A munkát helyezte minden elé. Még a szülei leé is. Tényleg, mikor látta utoljára a szüleit? És mikor töltött együtt egy délutánt Marianne-val? Talán egy éve. Vagy több...
- Arra azért csak jutott volna időd, hogy felvedd a telefont, ha hívlak! - Jegyezte meg Marianne. Anna igazat adott neki. Utálta magát, maiért a pénzt helyezte minden elé. És az sem sokat segített, hogy csak most ébredt rá. Elgondolkodott, hogy vajon észrevette volna ezt, ha Marianne nem hívja fel rá a figyelmét azzal, hogy ide állít, és a szemébe mondja az igazat? Valószínűleg, nem.
Egyik lábáról a másikra állt.
Rettenetesen szégyellte magát. Sohasem válaszolt Marianne kereséseire, SMS-eire sem. Már hónapok óta... És ez neki fel sem tűnt. Hogy válhatott ilyenné?! Régebben egy napig sem bírta ki társaság nélkül... És tényleg, semmibe sem került volna, felvennie a telefont, mikor hívta, vagy válaszolni az SMS-eire.
De itt nem csak erről volt szó. Észre sem vette, mennyire eltávolodtak egymástól az utóbbi időben. Egyre kevesebbet beszéltek, és egyre kevesebb dolgot tartottak annyira fontosnak, hogy megosszák egymással. Így a beszélgetéseik is egyre rutinosabbak lettek, és ezzel együtt rövidebbek is. Olyan rövidek, mint amikor két idegen beszélget a buszmegállóban. Megkérdezik egymástól, mi újság, hogy vagy, de mindenki kitér a válaszadás elől egy "semmi, minden rendben, jó vagyok"-kal. Ez az elidegenedés legrosszabb fajtája. Mikor pár hónap leforgása alatt a legjobb barátokból idegenek lesznek.
- Igen, jutott volna, de sok volt a munka.
- Persze, mindig csak a munka! Menj a picsába a  munkáddal! - Mondta dühösen. Még sosem látta ennyire dühösnek. Az volt a legrosszabb, hogy semmi egyebet nem tudott felhozni a mentségére, csak a munka mennyiségét...
Marianne keze a dühtől annyira remegett, hogy már a kulcscsomóját is alig bírta megfogni.
- Hát jó. Ha nem érted meg, hogy nekem is dolgoznom kell, méghozzá elég sokat, akkor tűnj el az életemből! - Lökte ki az ajtón Mariannét. Feldühítette. Nem csak az, hogy igaza volt, hanem az, hogy szóvá merte tenni az egyik hibáját. De ki szereti ezt?! Ő biztosan nem.
Nekitámaszkodott az ajtónak, és hallotta, hogy odakint Marianne kocsijának motorja felhördül.
Eszébe jutott, vajon mi lesz vele akkor, ha egyetlen barátnője ezen annyira megsértődik, hogy soha többé nem keresi?!
Kiszaladt, és futott egy darabig a kék autó után, de mikor látta, hogy az autó csúszkálni kezd a havas úton, megtorpant.
Szörnyű félelem kerítette hatalmába.
Marianne autója nekicsapódott egy másiknak, megpördült, majd az árokba csúszott. Ahogy a villanyoszlop még egyet pördített a kocsin, hatalmas, fémes csattanás hallatszott.
Anna odarohant hozzá. Még oda sem ért, de már érezte, ahogy félelme fokozódik, és arcán forró könnyek folynak végig.
Mikor benézett  betört ablakon, Marianne szeme még csillogott. Rozsdavörös haját és világos arcát vér szennyezte, ami a homlokából és a füléből ömlött.
- Nem tudom megmozdítani a lában - suttogta Marianne erőtlenül. Épp hogy hallani lehetett, amit mond.
- Hívok mentőt - vette elő a telefonját Anna, és remegő kézzel tárcsázni kezdett.
Mairanne-re nézett, hogy biztassa egy kicsit, de a lány feje hátra bicsaklott, é a szeme már nem csillogott többé.
- Meghalt - állapította meg szenvtelen hangon egy mentős nem sokkal később.
Anna arcát könnyek borították. Csak nézett maga elé. Nem tudta, miért éppen vele történik mindez. Miért nem tudta tartani a száját?!









2013. november 28., csütörtök

memories

...when I hate the memories, is the winter.
I hate winter.
I hate the end of November.
I hate the feelings, what So Far Away waking me...

...but I love the memories.
They saves me from every bad thing what is happening with me.

It's the BEST song what I ever heared. But I didn't want understand it...


In the 29th of November, in 2012, the world became poorer. The best person, the best guitarist... :(

I will never forget You!

2013. november 24., vasárnap

"Sohasem kezdtem el egy dalt amíg Jimmy-re rá nem néztem. Az ő akciói tartottak a számlistánál végig minden egyes koncert alatt. Én még most is néha hátra nézek rá a dobok mögé és látok egy fiatalembert aki átvette a helyét, ez egy jó érzés, de nem ugyanaz" /M Shadows/

2013. november 22., péntek

2013. november 21., csütörtök

idézetek


A boldogság nem pusztán a boldog pillanatok összege.
John Kay


Meg kell ragadnunk minden alkalmat, mert röpke a boldogság.
Anthony Capella


Fantasztikus dolog boldognak lenni, de a boldog idők elmúlnak, el kell múlniuk, mert maga az idő múlik el.
Jeanette Winterson



Nem kell látni a holnapot ahhoz, hogy boldog lehess. Elég érezni, hogy nincs miért aggódnod.
Oravecz Nóra




A szeretet boldogságot ad. Nem pedig igényli azt.
Stephanie Dowrick



Az ég ott fenn még csupa csillag;
ösvényünk itt lenn csupa illat;
és a boldogság mennyei

parfümjét nem gyűjtöm flaskába:
jaj annak, aki megtalálja,
jó annak, aki keresi.
Faludy György

Jobb boldogtalannak lenni egyedül, mint a boldogtalanság valakivel.
Marilyn Monroe

2013. november 20., szerda

rajzaim

az utóbbi időben az írás sajnos nem nagyon megy, de a rajzolás már annál inkább. Úgy döntöttem, megmutatom, miket is rajzolgatok mostanában. :)


Fallen Angel = Bukott Angyal

Heartless = Szívtelen

Stay Strong = Maradj Erős







h.o.p.e. = Hold on, pain ends
szeretném ezt egyszer magamra tetováltatni - a közepébe, hogy mi kerül, majd a tetováló eldönti :)


bukott angyal

bukott angyal
ez persze csak egy része a rajzaimnak, de majd még, ha minden a terveim szerint alakul, teszek fel még pár rajzomat. :)

inspiration : what everyone needs :)

amibe rajzolok. :)


Legyetek rosszak!

Beth


2013. november 18., hétfő

:) :)

Eléggé fel vagyok pörögve az utóbbi időben, ami eléggé jó jel, mert így legalább haladok is a dolgaimmal.
Ma például, voltam suliban is (igaz minden nap megyek, de azért na), meg a helyi önkormányzatnál. Később megcsináltam a helyi honlap szerkesztésében a mára betervezett dolgaimat, majd egy jó óra alatt, sikerült összehoznom az Angels Don't Kill blog kinézetét is, amin szerintem, már nem fogok változtatni, mert elégedett vagyok vele. :) Hamarosan erre a blogra is teszek fle valami új kinézetet, de az talán csak holnap, vagy holnap után kerül fel. :)

Amit majdnem elfelejtettem:
A Bodomos fanficem harmadik fejezetéhez két vélemény érkezett, amiket nagyon szépen köszönök C.C - nek, és Natalie Browman-nek. :)
Natalie megemlítette, hogy nem tetszett neki a szöveg tördelése, így a Bodomos blogomon, és a facebook oldalamon is közzétettem egy szavazást, hogy milyen legyen a kinézet. :)

Végezetül pár kép, és az elmaradhatatlan zene. :)
Szeretnék én is ilyen szabad lenni. Talán egyszer sikerül is. :)

ha van könyved, igencsak sok mindened van.

"Jól hallottam, azt mondtad, meleg vagyok? Fuss..."


Kis kedvcsináló. Én már most várom a nyarat :3


valami gyönyörűséges... :)


Tarts ki, a fájdalom véget ér.







Legyetek rosszak! :)

Beth

2013. november 14., csütörtök

"Nem számít, milyen keményen próbálom
Soha nem leszel elégedett!
Ez nem az én otthonom, azt hiszem jobb vagyok egyedül
Mindig eltűnsz, de amikor meg itt vagy
Akkor ez nem az én otthonom, azt hiszem jobb vagyok
egyedül! Otthon, Otthon, ez a ház nem egy otthon.
Otthon, ez a ház nem egy otthon."
 forrás: http://3dg.mindenkilapja.hu/html/18879516/render/


2013. november 12., kedd

angyalmánia

Az utóbbi időkben, eléggé rászoktam az angyalos képek keresésére.
Méghozzá nem is csak egyszerű, "mezei" angyalokról keresek képeket, hanme harcos angyalokról :)
Ennek örömére, hoztam a kedvenc képeimet. :)








Legyetek rosszak! :)

Beth

2013. november 11., hétfő

Könyvajánló: Gordon Reece - Megorlás

Sziasztok!

Most egy olyan dologgal jelentkezem, amilyennel még sosem. :) Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl gyökeres lesz a változás, csak ez a könyv annyira tetszik, hogy az valami hihetetlen. Muszáj róla írnom. :)

Szóval:

Gordon Reece

Róla annyit tudni, hogy ez az első könyve. Mielőtt az életét az írásnak szentelte - 1991 - , ügyvédként dolgozott. 1963-ban született, az Egyesült Államokban. Most Észak - Ausztráliában él.

Megtorlás

ISBN: 9789632979700
Műfaj: thriller
Fülszöveg:
A félelem nem ismer kegyelmet…
A tizenhat éves Shelley szülei elválnak, s ő az édesanyjával egy félreeső vidéki házba költözik. Mindketten súlyos traumán vannak túl: az anya minden erejével igyekszik talpra állni a válás után, s ráadásul szembesülnie kell azzal is, hogy érzékeny, befelé forduló lányát kegyetlenül bántalmazták az iskolatársai. Anya és lánya félénkek, visszahúzódóak és engedelmesek – született áldozatok, vagyis Shelley kifejezésével: kisegerek. Járt utaktól messze eső házukban igyekeznek mindent újrakezdeni, s kis időre nyugalomra is lelnek. A törékeny béke azonban hirtelen szilánkokra robban, amikor egy éjszaka Shelley arra ébred, hogy az egyik lépcsőfok megnyikordul. Valaki betört a házba, s a két nő élete egyik pillanatról a másikra vérfagyasztó rémálommá válik.

Amiért megtetszett:
Bár ez az író első könyve, a fogalmazása is, és a történet felépítése is tökéletes. Látszik, hogy nem  csak úgy összedobta a dolgot. Az eredeti cím (Mice), egereket jelent. Szerintem az a cím jobban illett volna ehhez a könyvhöz, mint a Megtorlás, de ez sem rossz. :) Ami igazán fontos, hogy sosem lehet megunni. :) Végig olvastam, az első szótól az utolsóig, de nem úgy, mint ahogy általában szoktam, hogy elolvasom, hogy tudjam mi történik, hanem azért, mert ragadt a kezem a könyvhöz, a szememet vonzották a szavak... :) Ritka az ilyen. Ami még nagyon megfogott, az az volt, hogy az író hihetetlenül hitelesen mutatja be a rettegést, és nagyon sokat és hihetően ír a lelki dolgokról is. Ahogy a gyilkolásról is.

 Mindent összevetve, nekem ez az egyik kedvenc könyvem, semmit sem változtatnék rajta. :)
Mindenkinek szeretettem ajánlom Megéri elolvasni ( utána az ajtót éjjelre be fogjátok zárni. :) )

Legyetek rosszak!

Beth

2013. november 7., csütörtök

statisztikák az ADK-ről

hey! :)
mint tudjátok, október végén új történetbe kezdtem, ami az Angels Don't Kill címet viseli. Mivel ez egy Children Of Bodom fanfiction, nem számítottam arra, hogy sokan fogják olvasni. (ahogy a blogon megjent, az ADK-t megelőző, Hate me! sztorimnál is volt, hogy ott sem olvasták sokan, konkrétan csak három ember olvasta végig)
 Ezért is lepődtem meg, mikor - a sok reklámnak köszönhetően - , kaptam egy véleményt C.C. - től , amiért hálás köszönettel tartozom. :)

Ami még nagyon meglepett, az nemcsak a pozitív véleménye volt, hanem az, ahányan megtekintették a második fejezetet.

Míg az első fejezetet csak tizenhét ember nyitottam meg, addig a második fejezetet, alig pár nap alatt, már 63-an nyitották meg. :)

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa ezt a sztorit, vagy bármit, amit én írok. :) Az utóbbi időben, leginkább már Ti tartjátok bennem a lelket. :)

Egy nagy kedvencem, ami ugyan nem COB, de attól még imádom. :)



és egy kép, ami a mostani hangulatomra leginkább jellemző:


Minden jót, legyetek rosszak! :)

Beth
"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose