Számomra ez a legérdekesebb téma ebből a szösszenet-sorozatból, egy olyan dolog, melyről sajnos nem lehet eleget beszélni.
Kezdjük azzal, hogy nem minden hajléktalan tehet arról, hogy ott van az utcán. Nem volt más választásuk. Az alap tévhit az, hogy megérdemlik azt hogy kint legyenek az utcán, mert részegesek, alkoholisták. Legalábbis ezt sugallja a tévé, és a neten is lehet ilyet olvasni sajnos.
Ez egy elég buta hozzáállás. Mert gondoljatok bele, mi is a szokás mostanában? Ahogy kikerülnek a fiatalok az iskolából, házra gyűjtenek, mert sokaknak nem jó az, hogy a szüleikkel éljenek. Felvesznek hát hitelt, minél előbb meglegyen a ház. Hitelt csak úgy adnak, ha van munkája az embernek, így biztosan dolgoznak is.
Mi hát a képlet, úgy nagyjából? Felvesz egy csomó hitelt, olyan kamatra, ami már majdnem uzsora kölcsönnek is elmehet. Dolgozik, megteremti az alap életfeltételeket, boldog, dolgozik tovább, minél többet. Emelkednek az árak, hirtelen megugrik a törlesztő részlet, vagy elveszíti a munkahelyét, legrosszabb esetben mindkettő bekövetkezik... Nem tudja fizetni a törlesztőrészleteket, és jön a végrehajtó, mehet az utcára. És nem azért, mert annyit ivott volna. Persze, sok helyen ez is benne van a dologban, de ahogy én tudom, sokaknál az ivás csak azután jön, hogy elveszítették az otthonukat, amiért évekig dolgoztak.
Ilyenkor a családok, párok általában nem maradnak együtt. Mert sajnos a legtöbb ember, nem gondolja elég komolyan a jóban-rosszban együtt maradunk dolgot. Pedig ketten sokkal több mindent lehet elérni, mint teljesen egyedül.
Ha már az utcára került valaki, mivel szembesülhet? Elsősorban azzal, hogy ha nincs munkahelye, le kell süllyednie egy olyan szintre, amire biztosan nem akart, de ha túl akar élni, akkor muszáj. Mi marad hát Nekik? A kéregetés (ami sokan utálnak, mondván, miért kéreget, miért nem megy és dolgozik?), vagy a kukázás (ami persze hihetetlenül egészségtelen és persze undorító...). Meg persze, jobb híján, a személyes higiénia és a kényelmes dolgok elhanyagolása (gondolok itt a koszos, rongyos ruhákra, illetve a hidegben az aluljáróban vagy bárhol máshol, néhány kartondobozon való alvásra). Ezek pedig mind-mind a társadalom gyűlöletéhez vezetnek, mivel sokan úgy gondolják, hogy ők tartják el a hajléktalanokat, akik nem akarnak dolgozni. Ha már itt tartunk, az időseket és a kisgyerekeket, és a betegeket is el kell tartania valakinek - ki másnak persze, mint a dolgozó embernek? És az vicc, hogy nem akarnak dolgozni. Sokan akarnak, csak jól szituált, fiatal, energikus embernek is nehéz a mai világban, ahol a gépek csinálják meg a munkák nagyobbik részét, munkát találni. Hát akkor még egy olyannak, aki a nulláról indul, mennyi esélye van? Megmondom: szinte semennyi. Ha nincsenek ismeretségei, akik be tudják segíteni bármilyen munkahelyre, lehetetlen, hogy dolgozzanak valahol.
Nem tapasztaltam meg, és nem is akarom, milyen lehet az utcán élni. Kint a hidegben aludni, néhány rongyon vagy kartondobozon, koszosan, rongyosan járni, kutatni vagy kéregetni egy kis ennivalóért, az emberektől elszenvedni a bizalmatlan, esetleg utálkozó tekinteteket... És közben tudni, hogy nem az ő hibája, hogy ott van, ahol. Hiába vannak hajléktalan szállók, sokan bizalmatlanok, nem mennek el ezekre a helyekre (ahogy tudom, azért, mert félnek, hogy azt a pár kis tárgyukat, ruhájukat, amijük még van, a többi hajléktalan ellophatja, vagy kérhetnek pénzt is a szolgáltatásokért cserébe, esetleg csak nem akarnak idegen emberektől segítséget elfogadni, úgy, hogy nem tudnak mit adni cserébe).
És sajnos egyre többen vannak hajléktalanok. Ez nem csak hazánkban van így, hanem mindenhol...
Íme egy elszomorító grafikon, 2012-ig (a képet a HVG.hu-n találtam). Abban biztosak lehetünk, hogy a hajléktalanok száma egyre tovább nő. Szinte megállíthatatlanul...
Mit tehetünk értük? Menjünk el segíteni, önkénteskedni egy olyan szervezethez, aki a hajléktalanokon segít? (Ilyen szervezet például a Karitasz http://www.caritas.hu , a Magyar Vöröskereszt http://ludens.elte.hu/~dec8/MagyarV.htm , a Máltai Szeretetszolgálat http://www.kronos.hu/mmszbp , a Menhely Alapítvány http://www.menhely.hu , a Hajléktalanok a hajléktalanokért Egyesület http://www.4l.hu/hhe/egyesulet2.html , vagy a Hajléktalanokért Alapítvány http://www.hajlektalanokert.hu )
Azt is egy jó ötlet, ha a már nem használt, de jó állapotú ruhákat, cipőket leadod valamelyik fent említett szervezetnél, vagy, ami még jobb érzéssel tölthet el, ha ismersz valakit akiről tudod hogy nincs otthona, egyenesen a kezébe adod. Ennyit bárki megtehet, aki legalább egy átlagos színvonalon él.
És, ami a legfontosabb: SOHA ne ítélj látvány alapján, illetve, legyél empatikusabb! (Mert egyszer bárki kikerülhet az utcára...) Később ez Rád is hatással lesz, több leszel tőle. Ha mással is másképp,kedvesebben bánsz, viszonyulsz hozzájuk, az a Te életedre is kihat majd, jobban elfogadnak, hamarabb megszeretnek az emberek. Ha másért nem is, de ezért próbálj meg kicsit jobban viszonyulni mindenkihez, még a sokak által lenézett hajléktalanokhoz is, mert Ők is emberek!
Néhány olvasni való:
Egy hajléktalan napjai (kíváncsi lennék, mi lett az írójával? remélem, már nem hajléktalan..)
Fedél nélkül (ez egy, hajléktalanok írta újság)
Ezt hallgattam írás közben:
Mint a cikk címe is mutatja, a Magyarországi helyzetről akartam írni, de az írás közben másfelé vittek a szavak, és a mostani tényállásra rá tudtok keresni, ha érdekel a téma. Ez mind az én véleményem, én így látom a dolgokat...
~peace foREVer
Beth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése