A Nagy Füzet
Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Szívük megkeményedik, testük megedződik, életben maradnak – de iszonyatos áron.
Agota Kristof Magyarországon született, Svájcban él, franciául ír – elsősorban drámákat. Franciaországban megjelent s azóta tizenöt nyelvre lefordított első regénye fekete humorral átszőtt mese és fejlődésregény egyszerre. Vízió egy könyörtelen, elembertelenedett világról, a háború és az azt követő ellentmondásos időszak szörnyűségeiről.
Azzal kezdeném, hogy ez volt az egyik legdurvább és legrövidebb könyv, mit olvastam. Ez, szerintem mindent elmond. A fejezetek általában egy-két oldalasak, de így is ezerszer több mindent írt le benne az írónő, mint egy húsz oldalas fejezetben. Lényegében fél délután alatt ki lehet olvasni, már ha az ember ki tudja bírni egyszerre azt a sok kegyetlenséget ami ebben a műben van...
És ami még durvábbá teszi az egészet, hogy két gyerek a főszereplő, az övék a Nagy Füzet, amibe a velük történt dolgokat írják. Olyan dolgokat, amiket nem lehet ép ésszel felfogni, amik nekünk, mai tizenéveseknek teljesen elképzelhetetlenek.
Az egész rövid, tőmondatokban íródott, leplezetlen kegyetlenséggel.
Kötelező olvasmánnyá kéne tenni, az egyik legnagyobb regény. Pár értelmesebb gyerek gondolkodását biztosan megváltoztatná...
Mindenképp olvassátok el, ha szeretitek a hihetetlen háborús történeteket, vagy csak simán egy tökéletesen megírt regényre vágytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése