2012. június 20., szerda

Folti története


Hello!! :)
Régebben írtam egy kis sztorit, mai meg is jelent a Tolnai Népújságban :)
Úgy gondoltam, beteszem ide, hogy elolvashassátok :)
         
Folti története

Foltos, mint minden reggel, ma is úgy kezdte a napot, hogy felugrott fiatal, csupán hétéves gazdájának ágyára, és hangos csaholással köszöntötte a felkelő napot. A kislány szerette az e fajta ébresztést, és köszönetképp beletúrt az eb bozontos, selymes, fehér szőrébe, majd össze készült, és elindult az iskolába.
A másik, szomszédos szobában lévő, negyvenes éveit kezdő férfi azonban nem szerette a kutyát, mert mindig felébresztette az álmából a csaholásával.
Amint a kislány kilépett a kapun, a deresedő halántékú ember levette a fogasról Folti pórázát, majd megpróbálta elkapni a vidáman ugráló állatot.
Hosszas próbálkozás után viszont már sikerrel járt.
Ahogy Foltos nyakörvére lett csatolva a sétáltatáshoz fontos eszköz, a lány apja elkezdte vezetni az általa gyűlölt élőlényt. Foltos nem akarta ezt az utat: hátrálni és nyüszíteni kezdett, mire egy erős rántás volt a válasz.
Ekkor lépett be a helyiségbe az anya:
- Minek rángatod azt a szerencsétlen kutyust? - Átvette a vezetőszárat, és megcirógatta Folti fejét.
- Add ide! Azonnal el kell innen távolítani!
- De miért? - Kérdezte az asszon értetlenül.
- Azért, mert Panni már túlságosan megkedvelte, és jövőre meg jön az ebadó, meg egyre elviselhetetlenebb, amit minden reggel művel! Add ide!
A nő visszaadta a pórázt, és hagyta, hogy férje kivezesse az apró ebet az ajtón.
A bejárat előtt állt a család fekete autója, ezért a férfi felvette a kutyát, és beült a sötét járműbe.
Sokáig utaztak, ám egyszer csak a kocsi hirtelen megállt.
A vezető melletti ülés ajtaja kinyílt, és a borzas jószágot az árok szélére hajította az ember. Majd megfordult, és hazafelé indult.
A kutya egy ideig futott az autó után, de aztán feladta.
Panni délután kereste kis kedvencét, és mikor megkérdezte az apjától, hová lett Folti, az csak ennyit felelt:
- Nem tudom. Déltájban, amikor kimentem, kiszaladt mellettem, és valamerre elrohant. Hiába próbáltam meg elkapni, nem sikerült.

Ez ugyan egy kitalált történet, de azért szerintem mostanában jó néhány kisgyerek fogja siratni az elveszett kutyáját.
Beth

2 megjegyzés:

  1. Ezt láttam neten (gondolom az újságból szedték) sírtam rajta. Hogy lehetnek ekkora egy...
    Amúgy meg akkora faszság mert az ebadó alól van egy csomó kibúvó csak a hülye gazda annyit bír elolvasni, hogy mennyi lesz és neki ennyi elég is. Lelketlen emberek.... nem hiszem, hogy évi pár ezeret ne tudnának kiadni szerencsétlenre.

    VálaszTörlés
  2. Hello!
    Amit láttál a neten, azt nem az újságból szedték, mert régebben Shadow (Barátnőm) szintén kitette a blogjára, és ő a Facebookról másolta, az én profilomról... :)
    Hát igen, mikor egyszer hallottam erről az adóról egy reggeli műsorban, nekem is rögtön ez jutott az eszembe. Erre szokták azt mondani, hogy anyagiasság. De ez már az egyik leginkább eldurvult ága, amikor már egy kedvencre is sajnálják azt az öt ezret, nemhogy kevesebb sört innának, vagy kevesebb szennylapot vennének, kidobják a kedvencüket. De, szerintem ha ki tudják rakni otthonról az állatot a szabadba, anélkül, hogy tudnák, mi lesz vele, akkor azt nem is szerették igazán...

    VálaszTörlés

"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose