A napjaim mostanában....

Sziasztok!

Tudom, eléggé eltűntem, és ha még valaki ezt olvassa, azt remélem, tudatja is velem. :)

Most egy kicsit mesélnék Nektek arról, mi történik, amíg távol vagy a blogger felületéről. Vagyis, nem annyira, de majd ezt is kifejtem. :)

Az gimiben most lettem utolsó éves, ami azt jelenti, hogy megpróbálom kihozni magamból a lehető legjobbat. Megpróbálok tanulni - legalábbis ezt mondom, de közben még nem is tanultam olyan sokat, csak ma kezdtem el kidolgozni a művészeti korszakokat. Eljutottam az őskortól Egyiptomig. :) Szóval ma a számomra kissé unalmasakat le is tudtam, és még haladok is vele. :)

Van egy olyan tervem, hogy ha befejezem a gimit, nyitok egy olyan blogot, ahová a művészet ismeret jegyzeteimet feltöltöm, képanyaggal együtt, így segítve azoknak, akik ebből a tárgyból érettségiznek, hogy még gyorsabban haladhassanak a dolgokkal, ne kelljen nekik a jegyzetekkel olyan sokat foglalkozniuk. Persze ez még addig kiforrja magát, de ki tudja, mi lesz addig belőle. :)

A suli mellett kell foglalkoznom a szalagavatóval. Most elsősorban a tánccal, meg a ruhával, később pedig a sminkkel meg minden ilyen vacakkal, amikkel amúgy lusta lennék, de egyszer az életben muszáj ilyesmibe is rengeteg időt tölteni. Eddig az osztály viszonylag nyugodtan vette a készülődés eddigi akadályait, és a kevésbé komoly osztálytársaim is megpróbálnak komolyak lenni - több-kevesebb sikerrel. :) Meglepően jól tud most együttműködni az osztály, aminek örülök. :)

És ott van még a közösségi szolgálat, ami a belépő lett az érettségihez. Nem értem, mire jó ez, mivel abban a három órában, amit dolgozhat az ember, nem fogja megtapasztalni, milyen az, mikor egész nap robotol... Kivéve, ha van olyan ügyes, hogy sulis napon, órái végeztével teljesítgeti az órákat - mint ahogy azt én is teszem most. Pénteken kezdtem el, pontosabban kezdtem újra, mivel ahová mentem volna, nyáron nem szóltak, és inkább egy számmora kedvesebb környezetben dolgozom. Két választásom volt: vagy a helyi vár, vagy a szintén helyi könyvtár. Itt számomra el is dőlt, hogy hová megyek, mivel én inkább vagyok könyvmániás, mint múzeum kedvelő... Bár azt hiszem, az eddigi bejegyzéseimből ez észrevehető volt. :)

Szóval, visszatérve a péntekre... Reggel hét után megy a buszom, amivel mindig is suliba szoktam járni, így a szokásos időben mentem. Mivel infóból leérettségiztem már, így az első órára nem kell bemennem, ezt általában rajzolással szoktam eltölteni, így készülve a rajz érettségire. Hogy legyen miből a portfóliómba válogatni, most erre kell törekednem. :) Utána öt órám volt, majd mentem a könyvtárba, és ledolgoztam a három órámat. Első fél órában statisztikát csináltam - ez csak egy egyszerű kis ujjgyakorlat volt, mivel néhány számot kellett csak beírni, hamar végeztem vele, majd polcokat törölgettem. Jó volt, mivel egyrészt alig volt por, inkább olyan látszatmunka ez csak, másrészt  akadt néhány érdekes könyv a kezembe, amit felírtam az elolvasandó listámra. És akkor még nem is voltam a számomra izgalmas könyveknél... :) Délután öt után értem haza, és mire itthon is mindennel végeztem, már tíz óra is elmúlt. Most kezdem csak igazán megérteni, mire mondják, hogy nincs ideje semmire sem, annyit kell dolgoznia, hogy mindennel végezzen... Úgy tűnik, mégiscsak van valami haszna ennek a közösségi munkának. :)

Ha már könyvek... Amióta lekezdődött a suli, nem nagyon van időm olvasni. Pontosabban, csak egy könyvet fejeztem be, a Veszedelmes sorscsapást. Gyűlnek az olvasnivalók, csak idő, az nincs. Vagyis ami van, azt is inkább rajzolással töltöm, mert egy ideje már nem is írok, vagyis csak ötletelgetek, de többnyire mind leíratlan marad. 

Olyan, mintha elrabolták volna a szavaimat és az időmet. Nem a legjobb érzés, de így is a magam módján boldog vagyok, és ez a legfontosabb. Mert amikor egy napot végig pörgök, és a nap végén mielőtt  elalszom, jó érzéssel tölt el, hogy aznap is mennyi mindent megtettem. :)

Már csak egy utolsó pont, és békén hagyom, aki eddig volt olyan kedves, és végig hallgatta/olvasta a hülyeségeimet. :D

A netes jelenlét. Mert bár nem akarom, hogy beszippantson magába ez a világ, mégis megteszi, és én hagyom is magam.

Egy másik blogot is üzemeltetek, Dreaming the crow black dream... címen. Ide inkább könyvekről írok, és képeket teszek ki, de szeretnék majd cikkeket is írni. Ezt az újabb blogot persze gyakrabban frissítgetem, mint ezt, de hogy melyik az érdekesebb, azt inkább az olvasóknak kell eldönteniük. :) Mindenesetre nekem hamar a szívemhez nőtt a crow is... :)

A másik, ahol gyakran megtalálhattok, az az Ask. Az utóbbi időben egyre jobb kérdéseket kapok, és egyre érdekesebb emberekre találok rá ezen a lapon. Leköt, és még tetszik is... :)

Ennyi lennék. Veletek mi a helyzet? Mennyire készít ki a suli/munka? érdekesnek tűnt ez a bejegyzés? :)