Tucatblogok mindenhol

Mostanában szinte mindenhol csak tucatblogokra bukkanok.

Tudom, tudom, ezer meg egy blogon esett már erről szó, de ez egyre jobban elharapódzik! Már nem csak fanfic - elsősorban One Direction - blogokból van vagy ezer, hanem kritika blogokból is.

Egyikkel sincs bajom, mert nagyon örülök annak, ha az emberek kreatívak, de könyörgöm! Minek kell ezerszer leírni, hogy az 1D tagjai kivel, hogyan jönnek össze? Mire jó ez? Valószínű, hogy más már írt olyan történetet.
És a kritika blogok... Nem valami szívderítő dolog azt olvasni, hogy ilyen meg olyan rossz a fejléc! Mert általában ebbe kötnek bele. Oké, azzal én is egyet értek, hogy egy blognak igényes, rendszerezett kinézetre van szüksége, de miért probléma az, hogy ha egy szereplőnek nem olyan tökéletes a kivágása? Mit számít az? Ha jó a blog, nem azt az egy szem kivágást fogják nézni, abban biztos vagyok. Ha meg az a mérvadó, hogy így vagy úgy néz ki az adott oldal, akkor ott már komoly bajok vannak.

Múltkoriban belefutottam egy olyan kritikába, mikor az illető blogjáról a kritikaíró lány azt írta, hogy ne már, megint egy rákos tucattörténet. Mi ezzel a baj?!?! A rák mindenhol jelen van, mert ugye sokan kényszerülnek megenni azt a sok szemetet, amit a boltban kapni. Ami ugye rákot idéz elő, egyre több embernél. Ami aktuális, arról jó történetet írni. Hasznos. Talán pár embert el is gondolkodtat. De mi ezzel a baj? Miért is tucattörténet? Nrm értem. Beleolvastam a kritizált történetbe, és örömmel jelentem, hogy szó sincs tucatdologról, az írónő jól fogalmaz, egészben van a sztori. Hát mi lehet itt a gond? Csak nem a kritikaíró féltékeny?? Ez is előfordulhat.

Akármi is legyen az oka, de mostanában mindenhol előforduló 1D és kritika blogoknak a következő az ismertetőjük:
1D :
lány szerelmes, találkozik a bandatagokkal, valamelyikkel összejön, itt befigyel valami bonyodalom, és végül boldogan élnek míg meg nem halnak, vagy élete végéig mindenki szenved. előbbi verzió gyakoribb.

Kritika :
Avagy ahol minden blogban van valami rossz, még akkor is, ha nincs. Csak, hogy a szerencsétlen kritika kérő, aki jobbat szeretne alkotni, többet kihozni a művészetéből, ne lehessen nyugodt, azt érezze, mait csinál, az nem elég jó. Még akkor is, ha az. Mert a legtöbb önjelölt kritikus nem ad tippeket, vagy ha igen, az akkor sem biztos, hogy a kritika kérője betartja. Főleg, ha nem karja, na, akkor mindenki azt gondolja, ohgy nem is érdekli más véleménye...

Ezeket látva pedig, azonnal menekülök. Persze, vannak ezekben a két témában is jó blogok, én is nagyon sokat olvasok ilyeneket,  de ez már kezd unalmassá válni.

Erről nem is akarok többet írni. Nagyon elszomorít, hogy mindenki beáll a sorba, megpróbálják eltüntetni az egyedi alkotókat a sok tucatdolog között. Remélem, ez minél előbb változni fog. Mert még mindig szívesebben olvasok egy jó kis egyedi történetet, vagy egy kevésbé agyonhasznált hírességről íródott fanfictiont, mint tízezredszerre az 1D tagok szerelmi életét, mai persze úgysem fog sohasem megvalósulni, akárhányszor is írják le!!

Hát ez lenne az én véleményem. Egyedinek kell lenni, és akkor mindenki megjegyzi, kiről, miről, mit írtál. Az egyediség mindig is nyerő volt, a mai világban pedig fokozottan az.

Remélem, hogy most már lassan le-, és eltűnnek a tucatblogok, és helyettük olyan oldalak nyílnak majd, amiket érdemes rendszeresen látogatni. :)


Legyetek rosszak!
Beth