wait, just wait...

az utóbbi időben, mintha semmi sem történne, úgy mennek el a napok... szinte észre sem veszem, és máris túl vagyok egy halom feladaton.

ez persze jó is, meg rossz is, de ez most nem fontos...

a legfőbb érzés, a várakozás. Már várom, mit szóltok majd az új fejezetekhez, hogy befejezzem az Angels Don't Kill megírását, hogy belekezdhessek a Farkaslány megírásába, hogy kicsit véget érjen a suli, hogy találkozhassak a barátaimmal, hogy végre történjen már valami... :)

az írás mostanában elég jól megy, köszönhetően annak, hogy néhány ember megint szemétkedni kezdett velem, és ilyenkor több időt töltök a füzeteim társaságában. sajnos mostanában a rajzos füzetemmel töltök több időt, de ennek is vannak előnyei. például ezek:

Ha már megkaptam karácsonyra Slash könyvét... :) (Ami természetesen nagyon jó kis olvasmány!!)

Persze egyik rajzommal sem vagyok megelégedve, de egy év alatt így is rengeteget fejlődtem. :)

az írásba ismét beleszeretek, napról napra, újra és újra. most kezdem megtalálni a hangomat. :)

mindent összevetve, kezdek visszatalálni  önmagamhoz. már csak az aggodalmamat kellene leküzdenem (meg a hogy a gyógyszerekre gondoljak), a fűzőmet visszakapnom, és akkor helyreáll a rend. :)

és az elmaradhatatlan képek, zenék :)

csak, mert mostanában állandóan ezeket hallgatom :)

Legyetek rosszak! :)

Beth