2013. július 1., hétfő

betáblázva

Most jutottam el arra a szintre, maikor azt hiszem, hogy ennél jobban már nem vállalhattam volna magam túl.

Egész héten segítek itthon, mert megígértem, és most már csak rám számíthat anya, és akkor még ott van a hatodika, maikor aratónap lesz, meg jönnek át barátok, meg minden... Persze, nem érezhetem jól magam, mert másnap megyek temetésre, de ez még nem biztos... Ezenkívül, mai nekem leginkább megterhelő, az az, hogy feketében kell járnom. Bár imádom a feketét, ez most nekem teher, mert kötelező. Mindenki árgus szemekkel figyeli, mikor bukkan fel egy kis felirat, egy apró minta, akármi, amibe beleköthet. Az mondjuk igaz, hogy annyira tisztelem apámat, hogy feketébe bújok, de azért mégis, hagyjanak már élni... De mindegy is. Megpróbálok minél előbbre tekinteni, és persze tervezni.

A nyáron még mindenképp szeretnék feltenni a Bodom blogomra egy fejezetet, legalább, és ha ügyes leszek, akkor a Ghost blogomat is újjáélesztem, bár ez még nagyon kérdéses. Meg persze szeretnék minél többet íni, csak a jelenlévő fejetlenség miatt nem nagyon jut időm az írásra, a kevés időmet is a számítógép előtt cseszem el....

Akármi is van, megpróbálok minél előbb új fejezetet hozni valamelyik blogomra, és remélem, hogy sikerül is. :)

Soha nem adjátok fel, akárki akármit mond, csak legyetek önmagatok! :)

Még hallotok rólam. :)

~peace foREVer

Beth

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose