Nehéz döntés

Hey!

Az utóbbi időben rengeteget gondolkodtam azon, hogy mit kezdjek a blogolással, mert már nincs se kedvem, sem erőm vinni a blogokat, készíteni az újabb és újabb bejegyzéseket…

Végül, tegnap úgy döntöttem, hogy befejezem a Bodom – blogon futó történetemet, és utána nagyjából felhagyok ezzel a blogolós dologgal, visszavonulok füzeteim magányába. Mert úgy sokkal jobb írni, ha a füzeted meg pár barátod látja csak az írásaidat. :)

A nagyjából nálam annyit jelent, hogy nem zárom be a blogokat, csak történetet nem teszek fel. A bodom – blogból egy finn zenével foglalkozó oldal lesz, ebből a blogból pedig, nos, az még nekem is kérdéses… Szóval, ha úgy vesszük, nem tűnök el innen véglegesen, csak részben. Nem, nem a történeteim tűnnek el, hanem félig én. Ennyi a különbség, nem több, és nem is kevesebb.

Tudom, ezzel a döntéssel pár embert, akit még érdekelt az írásom, talán megbántottam, vagy elszomorítottam. De kérlek, értsétek meg, most nem tudok ezzel foglalkozni. Se erőm, se kedvem, se időm, és a történeteimet nem nagyon szeretem tök ismeretlen embereknek mutogatni. Persze, jogos a kérdés, hogy akkor miért is kezdtem blogolni? Két okból. Egyrészt, mert nem volt semmi szabadidős tevékenységem, másrészt, mert bizonyítani akartam – magamnak is és másoknak is, de elsősorban magamnak -, hogy meg tudom csinálni. Meg tudtam csinálni, és úgy gondolom, hogy nekem már lejárt az időm, az én blogjaim divatja már elmúlt, és a döntő többség a divatot követi, szóval… Inkább átadom másnak a terepet, ezt így kell felfogni!! :)

A lényeg az, hogy részben eltűnök, bár így sem voltam a Blogország túlságosan aktív résztvevője… Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki valaha is elolvasott tőlem akár egy sort is, és még egy hatalmas köszönet és gondolatban egy pacsi annak, aki véleményezte a történetemet :)

Köszönöm,  és még hallotok rémhíreket, akarom mondani, hallotok még rólam!! :D

Beth