januári lista

Sziasztok!
Úgy gondoltam, én is beállok a sorba, és minden hónapban összegyűjtöm Nektek a kedvenceimet, illetve, ami az adott hónapban számomra meghatározó volt.

Sokat hallgatott zenék:
Papa Roach - Face Everything and Rise
Papa Roach - Forever
Guns N' Roes - November Rain
Papa Roach - Scars
Thirty Seconds To Mars - This Is War

Elolvasott könyvek:
Benina: A Boszorka démona
Benina: A Boszorka városa
Benina: Milan könyve

Nem mindennapi dolgok:
Munka gyanánt kutyákat hirdetek (kezdés: jan. 9.)
Elkezdtem megírni a Farkaslány történetét (jan. 27.)
Túl vagyok a 12.-es osztályozón informatikából. :)
Shadow új blogja :)

Mára ennyi volnék. :)

Legyetek rosszak! :)

Beth

Hírek :)

Sziasztok!
Végre eljutottam oda, ahová az utóbbi hónapok gyötrődései alatt nem is gondoltam volna: Tegnap megírtam a Farkaslány prológusát. Bár még csak három ember olvasta el az alig egy oldalas szösszenetet, egyikük sem mondott semmi negatívat (bár azért kicsit él bennem a gyanú, hogy azért nem mondtak semmi rosszat, mivel az anyukámról és két jó barátomról van szó... :) ). Szóval, ez egy tök jó dolog nekem. Teljesen boldog vagyok. :)
Fentebb említettem, hogy nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Ezt azért írtam, mert az iskola egyre nyomasztóbban hat rám, (bár azért vannak jó pillanatok, és eléggé otthonos a légkör ahhoz, hogy ne rettegjek minden nap iskolába menni, de a csalások amik az osztálytársaim részéről egyre gyakoribbak, és egyre jobban idegesítenek...), illetve itthon is akadnak néha gondok, amiket nem lehet egykönnyen vagy azonnal megoldani, ez a kedvemre is kihatott. Sokszor nem is írtam, rajzoltam vagy olvastam, csak voltam és néztem ki a fejemből. Az a furcsa, hogy a karácsonyi szünet alatt szállt meg valami furcsa fajta boldogság, amiről nem tudom mi okozta, és miért nem jött előbb. (Bár, biztos ekkor kellett érkeznie. :) ) Szóval, elkezdtem olvasni a Bíborhajú sorozatot, ami további löketet adott. Rájöttem, hogy egy Magyar író is tud hatalmasat alkotni, úgy, hogy azt még könyvben is kiadják(bár erre még jó példa Helena Silence és az Enigma könyve).
A félévi hajtás, ami nekem két hétig tartott, és még a rendszeres tanulásra is rávett a jobb jegyekért, még több erőt adott, mivel néhány tantárgyból jobb lett az eredményem, és az átlagom is kicsivel jobb, mint tavaly év végén. :) Ez még több lelkesedést adott, és végül két jó tanács hatására állt össze a fejemben az egész történet: az első, az volt, hogy a főszereplő lánynak a segítőkészségével kell kitűnnie a többiek közül, a másik egy kedves ismerősöm volt, aki azt mondta, hogy szerinte minden történetbe kell egy szerelmi szál, ami miatt az ember tovább olvassa. Néhány álmatlan éjszaka után, már a fejemben volt huszon egynehány fejezet, így a történet vázlata 50 részessé duzzadt, ezeket két nap alatt leírtam, megírtam a varázs szövegét, és tegnap az első kis darabkáját is. Igaz, ez a rajzolás rovására lesz majd, mivel a múlt héten is csak három új rajzom készült el, ami nálam negatív rekordnak számít az elmúlt pár hónapban. :) Most a rajzolás terén, egy oldalnézeti koponya tanulmányrajzzal próbálkozom, kíváncsi vagyok, mi lesz ezekből. :)

Rajz faktra. :)

Pöttyök és vonalak, vagyis a két kedvenc stílusom egyben. :)

És a kedvencem, a vonalas, illetve az egyik kedvenc témám, a fa. Imádom a fákat.. :)

Shadow pedig, ma írt egy jó kis kritikát erről az oldalamról. Illetve, az új blogját szerintem érdemes nézegetni, mivel nagyon ígéretes, jó bejegyzések vannak rajta, és nagyon sok témában ír majd. A lapját itt találod: http://itsourslife.blogspot.hu/ 
A kritikát, pedig itt: http://itsourslife.blogspot.hu/2015/01/kritika-1-beth-rose-darkness.html
Nagyon tetszik nekem a blog is és az is amit ír rajta. :) Remélem, minél többet olvashatok. :)

Legyetek rosszak! :)
~peace foREVer
Beth

Ahogy a fák, mi is úgy fogunk eltűnni ebből a világból...

Tegnap végre sikerült befejeznem a Farkaslány vázlatát, amivel már nyár eleje óta kínlódtam. Két tanácsot megfogadván végre jónak érzem az egészet. Még egy kis szöveget kell megírnom, aztán nekiállok a történetnek is. Összesen 50 részből fog állni, így ez lesz a leghosszabb történet, amit eddig írtam. :) És persze a legnehezebb is.:)

Sziasztok!
Nem tudom, nézi-e még valaki rendszeresen ezt a blogot. A megszokott unaloműzőmet...
Az írásokkal még mindig nem tudom, mikor jelentkezem, erre csak a lustaság a mentségem...
Mostanában kicsit belassultam a rajzolással is és az írással is, meg egy picit az olvasással is. Ennek az oka a félév volt, de az év végi 3,6-os átlagomhoz képest most 3,9 lett az átlagom (ebbe a magatartás és a szorgalom jegyeket nem számoltam bele), aminek nagyon örülök. Év végéig még öt tárgyból szeretnék javítani, kíváncsi vagyok, sikerül-e majd. :)
Az olvasással sem nagyon haladok. A Bíborhajú sorozat harmadik részét olvasom most, illetve tegnap elkezdtem a Rosemary gyermeke klasszikust is. Az írásba most kezdek belehúzni, írom a Farkaslány vázlatát, a fejezeteket öt napos határidővel megpróbálom megírni. A rajzolás kicsit neccesebb helyzet, portfólióhoz rajzolgatok, de sosem lesz elég jó egyik rajzom sem. De majd alakul. :)

Nektek hogy teltek a napjaitok mostanában? :)

~peace foREVer
Beth

egy angyal csak akkor bukik el, ha már nincs kiért kitartania.

Történet kezdet.

Sziasztok!
A napokban eszembe jutott egy elég egyedi történet. El is kezdtem megírni, leírtam ami épp a fejemben volt, aztán rájöttem, ez lehetne akár a kezdete is.
A véleményeteket kérném, érdemes lenne-e folytatni, vagy ez így kicsit erőltetettnek tűnik?  Mit javítsak rajta? :)

 - Hol van? - Kérdezte egy erős férfihang az anyjától. Ezt némi halk beszélgetés követte, majd az anyja hangját hallotta, ahogy a nevén szólítja.
Felkelt hát, és sietős, ám mégis kecses léptekkel kisietett az előtérbe, de amint meglátta a vendéget, megtorpant. A furcsa kis belső hang, mely néhányszor szólította csak meg, most szinte üvöltött, kerülje el a férfit. Távolítsa el, sőt, ne is engedje közel magához. Veszélye. Tönkre fogja tenni.
Az anyja furcsán nézett rá: csak egy pillanatra találkozott a tekintetük, de ennyi is elég volt neki ahhoz, hogy lássa: fél a férfitól.
Azt nem tudta kitalálni, mi oka lenne erre, mert a férfi időközben megfordult, és két, öles lépéssel előtte termett.
 - Hát te vagy az... Lilith oly sokáig rejtegetett gyermeke - mondta gúnyosan. Jeges, kék szemeiben csillogást látott, olyat, amit egy műgyűjtő szemeiben lehet látni, mikor talál egy új darabot, ami kedvére való, és máris tudja, hogy így vagy úgy, de megszerzi. Azonban, a férfi szemeiben felfedezni vélt valamit, amitől ismerősnek tűnt. Nem hitte, hogy valaha, valahol találkoztak volna, mert biztosan emlékezne egy ilyen fiatal - alig huszonöt évesnek tűnő -, fekete hajú, kék szemű, világos bőrű, erős férfira.
 - Annyit hallottam már rólad... De a neved még mindig nem tudom. Hogy hívnak? - Kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon. Eljött hát az ő ideje. Mondania kell valamit. Valamit, amivel ráébresztheti az előtte álló embert, hogy őt nem lehet csak úgy utasítgatni. Hogy nem olyan engedelmes gyerek, min amilyennek tűnik.
 - Anastasia a nevem. És a magáé? Mit érdekli, ki vagyok én? - Kezdte. Lett volna még pár kérdése, de úgy gondolta, ennyi egyelőre elég lesz.
A férfi közelebb lépett hozzá, és végigsimított az arcán.
A lány ösztönei, melyek eddig menekülésre biztatták, most, egy pillanat alatt, biztonságosnak nyilvánították a helyzetet. Anastasia nem értette, hogy lehet ez? Mintha az idegen érintése nyugalmat költöztetett volna a lelkébe.
 - Anastasia... - ismételte szinte megbabonázva, majd összeszedte magát: - Nem hittem volna, hogy még élsz. Elég rossz helyzetben vagy, ugye tudod? - Kérdezte, mire a lány bólintott, bár fogalma sem volt, mire céloz a másik. Inkább nem kérdezte meg.
 - Lucifer vagyok. - Jelentette be, és távolabb állt, bizonyára azért, hogy a lány megpróbáljon elmenekülni. Bár a név hallatán összerezzent, és elöntötte a félelem, az undor, és az anyjától hallott, lázadó angyalok bukásáról szóló történetek emléke, nem adta meg ennek az átkozottnak azt az örömöt, hogy akár egy másodpercig is félni lássa. Ehelyett inkább felemelte az állát, és dacos hangon így szólt:
 - Lucifer... Romlottságod ellenére eléggé jól tartod magad - nézett végig a férfi magas, izmos testén, hosszú, éjfekete, csillogó haján, és tekintete végül az arcán állapodott meg. Az arcán, mely igazán szép volt, még úgy is, hogy csak a kegyetlenség, és az utálat szokásos, unott kifejezése látszott csak rajta.
Lucifer ajka mosolyra húzódott.Nocsak, mosolyogni is tud, gondolta gúnyosan Anastasia.
  -Nem így képzeltél el, ugye? Azt hitted, öreg vagyok?
 - Azt hittem, a pokolban rothad.
 - Ugyan... A pokol, a földi világ, és a mennyország, mind ezen a bolygón van. Vagyis, lényegében a pokolban vagyunk. De gyere, és mindent megtudsz - nyújtotta a tenyérrel felfelé fordított kezét Anastasia felé. A lány az anyjára nézett, és ahogy meglátta a könnyes szempárt, elbizonytalanodott: az anyjára hallgasson, vagy engedjen a kísértésnek, és Luciferrel menjen?
***
 - Döntesz még idén, vagy meddig várjak még?! Kevés az idő, nem érek rá itt szórakozni, rád várni. Neked is kevés az időd, bármelyik pillanatban megölhetnek, gyer' hát! - Lépett hozzá közelebb. Anastasia tétovázott. Nem értette, miért lenne kevés az ideje? Hiszen épp ellenkezőleg, egy ember és Lilith gyermekeként,örökké fog élni...