Itt az a kis vers, amit ígérgettem :)
Azt előre leszögezem, hogy ez az első versem; nem tudom, milyen hangulatban írtam és miért; és hogy ezt leginkább magamnak írtam, egyfajta lezárásként. :) Szóval, így olvassátok :D
A múltról
Régóta minden nap egyforma,
Most is már elvágyom máshova.
Nem tudom, mit tegyek meg még ma,
Elviselhetetlen vagyok, na.
Senki sem figyel most már énrám
Lehullna az összes akadály,
De csak feléled az aggály.
Nem is tudom kibírni ezt már.
Az utcán minden ember megnéz,
Azt hiszik, az élet nehéz.
Nem is vagyok én olyan kemény
Az álarc sem kellemes élmény.
Nem tudom, mi vezet idáig,
Kérdésem is ez mindmáig...
A válasz a múltban rejlik,
Régi dolgok közt kell keresni.
Azt hiszed, a múltban elhagytad,
Amiről beszélni sem akarsz.
Egy nap kegyetlenül eljön majd,
És megmérgez, hozza majd a bajt.
Nem szabadulsz már innen, te
Ne reménykedj vakon mindenkiben!
Tudod, mi rejlik a szekrényedben?
Mit eltüntetnél szívesebben.
Hiába a mosoly és báj,
Ami lemúlt, visszajön már.
A fájdalmon kívül minden más,
Nem is engedi, hogy tisztán láss.
A múlt olyan mint egy kis béklyó,
Mindentől megfoszt, ami még jó.
Tépd le azt az átkozott béklyót,
És keress meg minden jót.
Hát, ennyi lenne az én "költészetem". :)
~peace foREVer
Beth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése