Február végén volt két éve, hogy elkezdtem írni, így úgy gondolta, bemutatom apámnak, mit is csinálok, mibe fektetem bele a szabadidőmet.
A Farkaslány című történetemet (Amiből akkor még csak hat oldal volt meg), olvastam fel. Mikor végeztem, apám ilyet szólt: " Nem hiszem el, hogy ilyeneket írsz. De, ha nem másról koppintod, akkor kimondottan jól írsz. Ezután minden nap olvasol fel belőle." :) Ez kib!szottul jól esett. De ami nekem sokkal nagyobb leismerés volt, hogy apám lehalkította a tévét, mert az nála nem szokás. :)
A legnagyobb kritikusom, és legjobb olvasóm pedig, még mindig, Shadow. Minden nap elolvassa a firkálmányaimat, és, bár sosem mondja, hogy rossz(Akkor sem, ha egyenesen szörnyű), de felhívja a figyelmem a hibákra, amiért nem lehet elégszer köszönetet mondani. :)
Anyám is néha bele olvas az írásaimba, és ő is mondja a jó kis építő kritikákat, és, persze, itt a blogspoton is kapom a jó kis kommenteket (Igaz, nem sokat, de amiket kapok, azok nagyon jól esnek, és igyekszem minden egyes szavát az agyamba vésni.), amiknek nagyon örülök.
Jól esnek ezek az elismerő szavak, és még egyszer, és ezerszer köszönöm. :)
Beth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése