Sziasztok!
Ma a kezembe akadt egy régi kedvencem, a Vámpírcsókok című könyv. Körülbelül három éve olvastam, és most, ismét elkezdtem olvasni. Erről a könyvről szeretnék most írni egy kicsit. :)
Ellen Schreiber
Vámpírcsókok
Elsőnek a borító tetszett meg. Szép, titokzatos, gothos. Figyelemfelkeltő, és emlékezetes, nekem legalábbis, mivel imádom az ilyen stílusú ékszereket. Részben ezért is kezdtem el annak idején olvasni. :)
Magyarországon 2011-ben jelent meg. Az akkori őrületnek megfelelően vámpíros könyv, de sajnos nem a kiemelkedő fajtából. Viszont, egy olvasást, mindenképp megér. Hogy miért?
Egyrészt, imádnivaló a hangulata. Nincs semmi üzenete, nem gondolkodtatja el az embert, de kikapcsolódásnak, időtöltésnek tökéletes. Mint minden ilyen könyv, ennek is több hibája van. Az egyik a szereplők jelleme. Mivel írok, tudom, hogy ezt az egyik legnehezebb úgy megalkotni, hogy legyen az olvasónak kedvenc szereplője, de ha már kiadnak egy könyvet, erre kicsit jobban figyelhetnének. Furcsa volt, hogy Raven kiakadt azon, hogy tizenhat évesen dolgoznia kell. Miért baj az? Minél előbb letudja, annál jobb, és kész. Aztán ott van Raven családja, akik megérnének egy misét. Ahányan vannak, annyifélék. De mégis, olyanok, amilyenekre nem mondanám, hogy rosszak. Sőt, egészen aranyosak. :) Becky volt az egyik legnormálisabb szereplő. És a kedvencem, Alexander. Hm... Már a neve is szimpatikus, imádom a régiesebb neveket. :) Meg a srác... Tetszik hogy titokzatos, és végig fenntartja az ember kíváncsiságát, hogy már meg mit tudunk meg róla. Talán ő a legkiforrottabb egyéniség a könyvben, persze Raven mellett. Bár a főszereplő lány eléggé irritáló tud néha lenni. De voltak jó pillanatai, és jó mondásai. Például, mikor szívatták egymást Trevorral. Talán azok voltak a könyvben a legjobb poénok. Viszont ott volt az, hogy még tinédzser fejjel is vámpírcsókra vágyott. Ezt nem értem. Nem arról van szó, hogy idősödik, és így felnőttesebb lesz a gondolkodása? Ja, hogy ez nem az a könyv... Igaz, ha normálisan gondolkodna, és nem úgy, mint egy akaratos kislány, akkor nem lenne sztori. Viszont az nagyon tetszett, hogy milyen kis lázadó típus, illetve, hogy mennyire ki tud tartani a vágyai mellett.
A fogalmazás nem túlbonyolított, de nem is olyan kezdő író hangvételű. Hiteles, tényleg kicsit olyan mintha Raven fejében lennénk, és ennek örülök. Ezt nagyon sikerült átadnia a könyvnek. Furcsa fogalmazásra talán nem is tudnék példát mondani, ami szintén nagyon jó.
A történet maga... Hát... tetszetős, hangulatos, szórakoztató, olvastatja magát. Néha idegesítő Raven, de lehet, hogy csak nekem az.... Viszont Alexander ezt ellensúlyozza. Olyan az a srác, hogy csak na. :D Ha lenne a közelemben egy ilyen, én is úgy bekattannék, mint Raven, úgyhogy ezt teljesen értem. :D
A történet vége azonban nem tetszett. Nem értettem, hogy ez most így hogy is van? Miért? Azonban így is tekinthető lezártnak a sztori, bár érződik egy kicsit, hogy van még tovább.
Sajnálom, hogy itthon nem adták ki a további részeit. Ahogy az angol fülszövegeket olvasgattam, azok is érdekesek lehetnek. Kíváncsi lennék a folytatásra.
Olvastátok már? Ha igen, tetszett? :)
Darkness
