2014. augusztus 17., vasárnap

Stargazer - Nézz az égre! (könyvajánló)

Claudia Gray
Stargazer - Nézz az égre!



Az Evernight sorozat második része

NÉZZ AZ ÉGRE!
"Visszafojtott lélegzettel figyeltem, ahogy a fagy felkúszik a szoba ablakára és elhomályosítja az éjszakai égboltot odakint, kizárja a holdfényt, de valahogy mégis láttam. A fagy az ablakon minden irányban terjedni kezdett, de nem véletlenszerűen.
Egy kísérteties alakzat kezdett kirajzolódni a jégvirágokból. Egy arc.
Sötét, dühös szeme mintha engem nézett volna.
A legrészletesebb kép volt, amit valaha láttam.
Aztán szíven döfött a felismerés: a fagyember pillantása egyenesen a szemembe fúródott.
Volt idő, hogy nem hittem a kísértetekben."

Az Evernight időtlen falai között mindenkinek van rejtegetnivalója. Különösen alakul Bianca és Lucas titkos viszonya. A lány furcsa alkut köt Balthazarral, akit a múltja kísért. De minden veszni látszik, amikor az akadémiára gonosz erők támadnak. Mindennek legmélyén pedig egy borzongató rejtély lappang: Bianca születésének titka.
Ha mindenütt titkokba ütközöl…
Ha már senkiben sem bízhatsz…
Ha a csillagok az egyedüli barátaid…
Ha félsz, hogy elvéted az utad…
NÉZZ AZ ÉGRE!

Olvass ki múltat és jövőt!"

 Amint kiolvastam a sorozat első részét, az Evernigh-ot, tudtam, hogy el kell olvasnom a második részt is. Ha másért nem is, hogy megtudjam, mi lett Lucassal, aki kedvenc szereplőm lett, persze csak Bianca után.
Már a borító is megettszett, nem pontosan rétem miért éppen egy arc van rajta, de a színe és az egyszerű de mégis szép bortó felkeltette a figyelmemet, így neki is álltam, két nap alatt kiolvastam.
Nem sok rosszat tudnék erre a könyvre sem, talán csak annyit hogy egy kicsit pörgősebb cselekménnyel simán lehetne fele akkora a könyv, de nem baj, ez így jó, így pihenteti, kapcsolja ki az embert. Illetve, hogy végig idegesített, mi lesz már, de ez nem hiba, sőt, ez egy nagyon jó dolog. :)
A szereplők egészen jók, egyszerű ám nagyszerű karakterek, egyikbe sem lehet egy életre beleszeretni vagy bármi más, de mindenki találhat magának olyat, aki szimpatikus, akinek kíváncsian várja a jövőjét. De ami a legjobb, hogy már kezdtem érezni a könyvvel, ez az első résznél nem igazán volt meg. Lucaast elküldtem volna néha a melegebbik éghajlatra, Charity-t pedig megöltem volna, de sajnos azt nem lehet, pedig igazán megérdemelte volna.
Összességében egy jó könyv, ami inkább unaloműzőnek, kis kikapcsolódásnak jó. Meg persze azért eléggé érdekesnek ígérkezik a folytatás is...

2014. augusztus 16., szombat

Evernight - Örökéj (könyvajánló)

Claudia Gray
Evernight - Örökéj


Bianca szökni akar. Bianca új diák az Evernight Akadémián, egy háborzongató, gótikus bentlakásos iskolában, ahol az osztálytársak valahogy mind túlságosan tökéletesek: okosak, elegánsak, jófomán olyanok, mint a ragadozók. Bianca tisztában van vele, hogy nem illik közéjük. Ekkor találkozik Jareddel, aki szintén kilóg a sorból, s aki szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy ne legyen olyan, mint a többi evernightos. Kettejük között tagadhatatlanul van valamiféle vonzalom. Bianca minden veszélyt vállalna, hogy a fiúval lehessen, de sötét, régesrégi titkok elszakítják őket egymástól. Bianca ekkor megkérdőjelez mindent, amit eddig igaznak hitt. Claudia Gray rossz csillagzat alatt született szerelmi története, és a veszélyes szövetségeket felvonultató izgalmas események lélegzetelállító modern vámpírmese a mai olvasónak. Claudia Gray New Yorkban él és dolgozik. Az Evernight az első regénye.


Meg kell hagyni, nekem már nem nagyon tetszenek ezek a vámpíros dolgok, inkább vérfarkasos vagyok, és amúgy is, ez a téma már eléggé lerágott csont. Azonban a sorozat utolsó két kötetének címei (Hourglass és Afterlife) már felkeltették a figyelmem, így úgy döntöttem, elkezdem elolvasni az egész sorozatot.
És nem bántam meg.
A könyv eleinte nagyon lassan indul be, ha igazán pörgetve lett volna a cselekmény az első oldaltól kezdve, fele akora lett volna az egész könyv, de mindegy, így is jó volt. :)
Érdekes volt végre olyat olvasni, hogy egy vámpír csaj aki eléggé jól néz ki nem szereti az embereket és nincs önbizalma, hogy társaságba menjen. Ilyennel sem találkoztam még. A Fekete Kereszt eléggé szimpatikus, érdekes hogy menyire kiállnak az elveikért. Bár ebből kicsit kilóg Lucas, aki az egyik főszereplő. Lényegében az egész könyv egy Rómeó és Júlia történetnek tűnik, csak kicsit felturbózva ezzel a vámpíros dologgal, ami nem rossz.
Kicsit érdekes, kicsit unalmas, kicsit vicces, kicsit fordulatos, kicsit érdekes könyv, ami néhol kicsit kiszámítható, de pont így jó. :)
Ha egy laza, nem világrengető, romantikus, vámpíros könyvre vágysz, akkor erre a könyvre van szükséged. :)

A Nagy Füzet (könyvajánló)

Agota Kristof
A Nagy Füzet





Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Szívük megkeményedik, testük megedződik, életben maradnak – de iszonyatos áron.
Agota Kristof Magyarországon született, Svájcban él, franciául ír – elsősorban drámákat. Franciaországban megjelent s azóta tizenöt nyelvre lefordított első regénye fekete humorral átszőtt mese és fejlődésregény egyszerre. Vízió egy könyörtelen, elembertelenedett világról, a háború és az azt követő ellentmondásos időszak szörnyűségeiről.


Azzal kezdeném, hogy ez volt az egyik legdurvább és legrövidebb könyv, mit olvastam. Ez, szerintem mindent elmond. A fejezetek általában egy-két oldalasak, de így is ezerszer több mindent írt le benne az írónő, mint egy húsz oldalas fejezetben. Lényegében fél délután alatt ki lehet olvasni, már ha az ember ki tudja bírni egyszerre azt a sok kegyetlenséget ami ebben a műben van...
És ami még durvábbá teszi az egészet, hogy két gyerek a főszereplő, az övék a Nagy Füzet, amibe a velük történt dolgokat írják. Olyan dolgokat, amiket nem lehet ép ésszel felfogni, amik nekünk, mai tizenéveseknek teljesen elképzelhetetlenek.
Az egész rövid, tőmondatokban íródott, leplezetlen kegyetlenséggel.
Kötelező olvasmánnyá kéne tenni, az egyik legnagyobb regény. Pár értelmesebb gyerek gondolkodását biztosan megváltoztatná...
Mindenképp olvassátok el, ha szeretitek a hihetetlen háborús történeteket, vagy csak simán egy tökéletesen megírt regényre vágytok.

2014. augusztus 10., vasárnap

Még itt vagyok! :)

Sziasztok!
Mostanában eléggé eltűntem, és csak most vettem észre... :P

Nem sok minden történik velem mostanában, segítek itthon, olvasok, néha rajzolok vagy festek, járom a természetet, ilyesmik..... Jelenleg az olvasás tölti ki napjaim nagy részét. Ha egyszer végre rá tudom venni magam, akkor hozom a könyvekről alkotott véleményemet, hátha valaki elolvassa majd... :)
Amiket mostanában olvastam, és tetszettek:
A heroin naplók (Nikki Sixx és Ian Gittins) (erről már írtam, de nagyon tetszett. :) )
A nagy füzet (Kristóf Ágota) (Mert a Magyarok is tudnak igazán jó történeteket írni! Még csak a Magyarok tudnak igazán!!)
Evernight - Örökéj (Claudia Gray)
Stargazer (Claudia Gray)
Hourglass (Claudia Gray)
Afterlife (Claudia Gray)
Csontváros (Cassandra Clare) (kell egy Angyali erő rúnatetoválás :) )

És amiket most olvasok:
Hamuváros (Cassandra Clare)
Shiver (Maggie Stiefvater)
Vidd hírét az Igazaknak
Szégyen (Karin Alvtegen)
Árnyak (Karin Alvtegen) (ezt már sokadszorra olvasom, de megunhatatlan! :)

Illetve, lehet, hogy hozok pár engem érdeklő témában kis írásokat, néhány gondolatot.... :)

A Seize The Day! blogom jobban indult mint vártam, mind az oldalmegtekintéseket, mind a rendszeres olvasók és pipák számát nézve. Remélem, ez a jó kezdés továbbra is ilyen jó lesz! :)

Igyekszem összeszedni magam és többet írni a blogjaimra. :)

~peace foREVer
Beth

2014. augusztus 3., vasárnap

2014. augusztus 2., szombat

Seize The Day! - Prológus

 Sziasztok! Sajnos a Blogger nálam is megkergült, létrehoztam a blogot, de mindenkinek azt írja ki hogy nem létezik a blog..... Így ide teszem fel a fejezeteket, ha végre megjavul a rendszer akkor kap a történet külön blogot is. :)
Ez a fanfic az Avenged Sevenfoldról fog szólni. :) Remélem, elnyeri tetszéseteket, és hagytok véleményt. :)

Az ágyán heverészett. Fogalma sem volt arról, mihez kezdjen magával. Semmire sem gondolt, csak bámulta a plafont, és hallgatta a zajokat: ahogy az anyja tesz-vesz a konyhában, (Talán segíthetne neki.... De nem, nem akar most beszélgetni,k még az anyjával sem.), ahogy az utcán sétál pár fiatal, nevetgélnek. Egy autó ment el az utcán - ritka pillanat Huntington Beach ezen eldugott zugában - az ablakáról visszaverődő napfény egy négyszöget rajzolt a narancsárga plafonra. A fénynyaláb végigvonult a plafonon, majd a poszterekre vetült, mielőtt eltűnt. Rose a posztereket bámulta, amikből nem volt ott kevés: A fellelhető összes Iron Maiden, Nirvana, és Metallica ott volt a falán. Meg persze még pár banda, első sorban Guns N' Roses és Mötley Crüe, de azokból n em volt sok. És alattuk, néhány rajz. Nem a saját, hanem egy barátja, Zacky rajzai. A srác valami elképesztően jól rajzolt, néhány rajzát nézve azon tűnődött, hogy lehet, hogy ő nem tud ilyen gyönyörűségeket alkotni?! De sosem jött rá. 

A szeme lejjebb vándorolt, a rendetlen íróasztalra, és a mellé támasztott fekete Warbeast gitárra.
Ahogy megpillantotta a hangszert, tudta, mit akar, mi a jó neki: zenélnie kell. Most azonnal. Hogy nem gondolt eddig erre?! Hirtelen felugrott az ágyról - kicsit meg is szédült - , és a hangszerhez lépett. A nyakába akasztott a gitárt, és megfogta  a pengetőt, miközben, mint mindig, most is a négy, vastag húrban gyönyörködött. 

Ahogy a hűvös műanyagdarabot az ujjai közé szorította, hogy pengetni tudjon, észrevette, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben, gondolta, mikor a kezébe ol erős fájdalom hasított, hogy a pengető kiesett a kezéből.

Odalent megszólalt a telefon. Fülsiketítő csörgése csak tovább húzta az idegeit. Nem akarta hallani ezt a szörnyen éles hangot, főleg nem most, mikor nem tudta, mi lehet a baj a kezével? Felvette a pengetőt, de az ismét kiesett a kezéből. Néhány próbálkozás után, feladta a küzdelmet.

  - Rose, téged keresnek! - Hallotta az anyja sürgető hangját. Morogva átment a nappaliba, és anyja a kezébe nyomta a kagylót, majd visszament a konyhába. Rose még látta a szeme sarkából, ahogy az anyja rosszallóan néz a fekete, koponyás pólójára meg a farmerére, amiből egy borotvapenge segítségével rövidnadrágot készített. Hát igen, ez van, ha az anya azt hiszi, ég mindig úgy kéne öltöznöm, ahogy ő szeretné, gondolta a lány egy, kissé kárörvendő vigyorral az arcán. 

 - Szia - szólt bele a telefonba. Sejtette, hogy vagy Shadows, vagy Rev az.

 - Szia, Rosie! Ma délután átjössz Shadowsékhoz, ugye? Tudom, hogy már indulsz is, hogy kisminkeld magad - hadarta a telefonba Rev. Rose a szemét forgatta:

 - Na persze. Mármint persze, hogy nem megyek. De nem sminkelem magam - mondta sértődött hangon. A sminket nem szerette, és Jimmy ezért előszeretettel piszkálta.

 - Rendben, de akkor nem beszélek veled. - Válaszolta a srác, mire Rose elnevette magát:

 - Micsoda megkönnyebbülés! Akkor Shadowsnál . mondta, és a választ meg sem várva, letette a telefont. Ezért szerette a barátait: Akármi volt, mindig sikerült kizökkenteni, megnevettetniük őt. Ez mindennél többet ért neki - még a zenénél is.
"Mindenki azt akarja, hogy a barátod legyen. Rázd le őket... fogj velük kezet, légy barátságos, de tudd mire megy ki a játék."

- W. Axl Rose